Eredetileg egy gyermekbántalmazásról szóló UFO-horrornak indult Kim Basinger és Dan Aykroyd kacagtató vígjátéka. Ekkor tűnt fel először a mozivásznon Juliette Lewis.
1. A film eredetileg a gyermekbántalmazásról szólt volna
Jericho Stone legalábbis ezt tette meg fő motívumnak a They're Coming (kb. Eljönnek) című dráma forgatókönyvében, amely arról szólt volna, hogyan férkőzik be egy rosszindulatú űrlény egy amerikai család bizalmába. A filmtervre rá is harapott 1981-ben a Paramount Pictures stúdió, és ki is fizették Stone-t, ám a vezetőség úgy döntött, vígjátékként sokkal jobban tudna működni a film, és 1984-ben Richard Benner már ennek jegyében írta át a forgatókönyvet – ám az közben átkerült a Weintraub Entertainment Grouphoz, ahol a Two Kids (Két gyerek) címet kapta meg.
2. Tíz forgatókönyvíró helyett végül csak négyet tüntettek fel a stáblistán
A film forgatókönyvének 1988. január 25-i verziójában Jerico Stone-t már csak ötletgazdaként jegyezték (ráadásul simán csak Jerico néven). A történetet időközben Richard Benner után Frank Galati, Susan Rice, Paul Rudnick, Debra Frank, Carl Sautter, valamint Herschel Weingrod, Timothy Harris és Jonathan Reynolds is átdolgozta. A tíz író közül végül csak négyen (Stone, Weingrod, Harris és Reynolds) kapták meg a forgatókönyvírói kreditet a stáblistán.
3. A rendező még horrorfilmként kapta meg a forgatókönyvet
Ez még a '80-as évek elején történt, és Richard Benjamin akkor kerek-perec nemet mondott a még félkész forgatókönyvre, mert egyáltalán nem hozta lázba egy UFO-horror. Csak 1987-ben kezdett el újból érdeklődni a projekt iránt, amikor a Weintraub Entertainment Groupon keresztül kapott egy kész vázlatot. Ezt a forgatókönyvet azonban 1988-ban még Jonathan Reynolds is átírta, így született meg a ma már jól ismert „űrlényes-űrlányos” vígjáték, amelyben a megözvegyült csillagász, Steven Mills (Dan Aykroyd) mélyűrbe küldött rádiójelei végzetes zavart okoznak egy távoli bolygón, ezért a Földre érkezik Celeste (Kim Basinger), hogy egy táskának álcázott szuperkütyü segítségével kivizsgálja az esetet. Dr. Mills rögtön szerelembe is esik, Celeste viszont lassan halad a nyomozással, ráadásuk nem tud se főzni, se csókolózni, se normális emberként viselkedni, ezért elég hamar lebuktatja magát a tudós kamaszkorú lánya (Alyson Hannigan) előtt, aki nagyon nem örül a különös mostohának...
4. Számos híres színésznő esélyes volt az űrből jött bombanő szerepére
A Paramount stúdió producereinek fejében Bette Midler, Shelley Long, Julie Andrews és Raquel Welch szerepelt Celeste-ként, a 20th Century Fox vezetősége pedig Cybill Shepherdnek és Joan Riversnek ajánlotta volna fel a lehetőséget, de ők végül nem kerültek olyan helyzetbe, hogy érdemi döntést hozhassanak a filmmel kapcsolatban. Így lett végül Kim Basinger a befutó, aki ekkoriban már olyan kultfilmeket tudhatott maga mögött, mint a Soha ne mondd, hogy soha című nemhivatalos James Bond-történet vagy a fülledten erotikus 9 és 1/2 hét.
5. Ez volt Alyson Hannigan első komoly mozifilmje
Az Amerikai pite-filmek, a Buffy, a vámpírvadász és az Így jártam anyátokkal sztárja, aki 14 évesen alakította a bogaras csillagász lányát, Jessie Millst, a Marslakó a mostohámat megelőzően csak egyetlen filmben, a Piszkos gondolatokban szerepelt. Érdekesség, hogy a filmbéli táncpartnere az a Seth Green volt, akivel később a Buffyban nemcsak hogy együtt játszottak, de egy párt is alakítottak.
6. Ez volt Juliette Lewis legelső mozifilmje
A Született gyilkosok és az Alkonyattól pirkadatig sztárja is még csak 15 éves volt a Marslakó a mostohám idején, és előtte mindössze pár tévéfilmben és sorozatban szerepelt. A történetben ő alakította Lexie-t, Jessie egyik barátnőjét, akit többek között abban a házibuli-jelenetben láthattunk egy tálcányi zöldségfalatkával a kezében, ahová a földlakók életéről és szokásairól mit sem tudó Celeste váratlanul betoppan.
7. Eredetileg női hangon beszélt Celeste „táskája”
Celeste divatos táskájában egy furcsa idegen létforma is lapul, egy „egyszemű robotkukac”, aki képes számos hasznos és jó pár teljesen haszontalan tanácsot adni útitársnőjének a fontos földi küldetésük során. Tud például gyémántot, bankjegyet és szebbnél szebb női ruhákat varázsolni a semmiből, de képes elnémítani a kutyaugatást, különféle videókat levetíteni, vagy épp embereket odaragasztani a plafonhoz. Érdekesség, hogy az eredeti változatban egy ismert amerikai színésznő, Ann Prentiss kölcsönözte a furcsa lény hangját, a magyar változatban viszont már Mikó István szinkronizálta zseniálisan (az ő szinkronmunkásságát egyébként ebben a korábbi PORT.hu-cikkben méltattuk). Íme egy kis ízelítő a magyar hangokból:
8. Kétféle magyar szinkron is készült a Marslakó a mostohámhoz
Az első verziót, amelyik máig a klasszikusnak számít, 1990-ben készítette a Mafilm Audio Kft. az InterComnak a magyarországi moziforgalmazáshoz (az Amerikában 1988 decemberétől vetített film hozzánk csak jó két év késéssel, 1990 nyarán érkezett meg). Ebben Szakácsi Sándor volt Dan Aykroyd magyar hangja, Kim Basingeré Bánsági Ildikó, Alyson Hannigané Somlai Edina, „a táskát” pedig, ahogy azt fentebb is írtuk, Mikó István szinkronizálta. Az ISzDB adatbázis szerint azonban valamikor 1999 és 2000 között készült egy kevésbé népszerű, második szinkron is a Masterfilm Kft.-nél a TV2 megbízásából, ahol már Kerekes József volt Dan Aykroyd magyar hangja (ez mondjuk annyiban nem volt rossz választás, hogy másik 16 alkalommal is ő volt), Kim Basingeré Udvaros Dorottya, Alyson Hannigané Mánya Zsófi, a „a táska” viszont Andresz Kati lett.
9. Benne maradt pár baki a filmben...
Egy alkalommal a stáb tükröződik a padlón, abban a jelenetben pedig, amikor Celeste a Földre érkezése után betoppan a házibuliba, és csinál egy pár hátraszaltót, a táskája még ott lóg az oldalán. Az akrobatamutatvány közepén azonban a kamera szöget vált – ekkor viszont nincs sehol a táska! Amikor Celeste ismét megszólal, ott már természetesen ismét a vállán lóg a bűvös retikülje (a jelenetsor az alábbi videóban is látható).
10. Mit írt anno a Marslakó a mostohámról a Filmvilág?
Semmit – én legalábbis jelen sorok írásakor nem találtam semmit erről a filmről a patinás moziipari szaklap online archívumában. Az Arcanumban viszont megtalálható egy 1990-es 168 Óra-cikk Bölcs Istvántól, aki már-már szerelmet vallott a kritikájában Kim Basingernek, aki úgy megolvasztotta a máskor mindig vasszigorral odacsapó ítész szívét (lásd az „elhíresült bölcsességét”, miszerint „A képregény lebutított műfaj a nem olvasók számára. Azok számára, akik nem tudnak végigböngészni egy kisregényt”), hogy szinte már pattant volna be ő is a főhősnő mellé a repülő csészealjba:
Ja, és a címszereplő, Kim Basinger egyszerűen, földöntúlian gyönyörű. Extragalaktikus szépség. Mellette még marslakónak is érdemes lenne lenni.
