A francia Roland Joffé eredeti, csodálatosan szép, de nem feltétlen egészséges környezetben forgatta le az indián védenceik mellett a végsőkig kitartó jezsuita papok történetét - össze is szedtük erről az érdekességeket.
1. A misszió (1986) hősei jezsuita szerzetesek, akik a mai Paraguay területén missziókat működtetnek a guarani indián törzs tagjai számára. A Jézus Társasága avagy jezsuita rend a római katolikus egyház mára legnagyobb létszámú szerzetesrendje, amelyet Loyolai Szent Ignác alapított 1534-ben, Róma válasza volt a reformációra. Céljuk az egyház hanyatlásának megállítása volt, ezért szorgalmazták a katolikus papság magasabb szintű oktatását, és számos iskolát és egyetemet és tudományos társaságot alapítottak, komoly befolyásuk volt a katolikus fejedelmi és királyi udvarokban, és, eltérően a többi rendtől, tevékenyen részt vettek a világpolitikában. A Társaság katonai mintára létesült; tagjai katonáknak, „Krisztus harcosainak” tartották magukat, szervezetüket pedig hadseregnek tekintették. Élen jártak a hittérítésben a gyarmatosítás időszakában, élvezve mind a portugál, mind a spanyol udvar támogatását. Túlzott befolyásuk miatt 1773-ban feloszlatták a rendet, de 1814-ben újraalapították.
2. Dél-Amerikába az első jezsuita szerzetesek az 1560-as években érkeztek, és rövidesen megkezdték hittérítő munkájukat a guaraní indiánok között. 1604-ben megszervezték a jezsuiták paraguayi tartományát, és a szerzetesek elkezdték letelepíteni az addig nomád életmódot folytató indiánokat, földművelésre, ipari munkákra oktatták őket. Ezeket a termelői közösségeket redukcióknak (reducción) nevezték. A missziókban az indiánok szigorú fegyelemben éltek, naponta 10-11 órát dolgoztak, de minden a közösség tulajdonában volt, a javakat a végzett munka arányában osztották el. Vezetőiket maguk választották, jogaikat és kötelességeiket törvénykönyv szabályozta. Hogy megvédjék magukat a rabszolgakereskedők támadásaitól, a jezsuiták fegyvervásárlási engedélyt kértek és kaptak IV. Fülöp spanyol királytól, és a missziók körzete szinte állam volt az államban. Ez lett a vesztük, és amikor újratárgyalták a határokat, a terület új gazdái, a portugálok felszámolták a legtöbb redukciót.
3. A jezsuiták szembeszálltak a túlerővel indián pártfogoltjaik oldalán, bár nem volt semmi esélyük. Ami persze nem így volt, a rend kapott minimális kárpótlást a földekért – indiánonként kevesebb mint egy pesót -, el is vonultak, az indiánok egyedül harcoltak, és bár állítólag voltak, akik tényleg ottmaradtak, nem maradt feljegyzéssel arról, hogy az atyák fegyvert fogtak volna. Nem ez a lényeg, ahogy az sem, milyen valódi alá- és fölérendeltség állt a guarani indiánok és a jezsuiták között, hanem az, hogy Joffé egy gyönyörű filmet készített egy talán sosem létezett harmóniáról és az önfeláldozásról.
4. Roland Joffé rendező a guarani redukciók történetét a lehető leghitelesebb módon akarta elmesélni, így - majdnem eredeti helyszínen forgatott, igaz, Paraguay helyett nagyrészt Kolumbiában, kisebb részt Argentínában és Brazíliában a világhírű Iguazu-vízesés környékén. Joffé nem csak a természeti környezetet akarta visszaadni, hanem az egykori missziók külsejét is. Nem volt könnyű dolga, mert a portugálok a legtöbb missziót lerombolták, de a leginkább épen maradt állomás, a brazíliai São Miguel das Missões redukció alapján felépítettek egy saját missziót.
5. Mivel a filmet eredeti helyszínen, a civilizációtól távol, sokszor mostoha körülmények között forgatták 16 héten át, borítékolt volt, hogy a stáb elkap majd valamiféle trópusi fertőzést, amire érdekes módon nem igazán készültek fel. El is kaptak egy amőbás gyomorfertőzést, ami szinte az összes szereplőt leterítette, kivéve Robert De Nirót, akinek vasból volt a szervezete.
6. A bűnbánatból a rendhez csatlakozó egykori rabszolgakereskedőt alakító Robert De Niro itt tényleg csúcsformában volt, Jeremy Irons is nagyszerű volt, akárcsak a fontos mellékszerepet kapott, viszonylag ismeretlen két ír színész, Liam Neeson és Aidan Quinn. Ehhez képest furcsa módon a film hét Oscar-jelölése közül egy sem szólt a színészeknek, az egyetlen megnyert szobrot pedig Chris Menges operatőr kapta. A legcsalódottabb Ennio Morricone zeneszerző volt, aki saját bevallása szerint élete egyik főművét alkotta meg a film kedvéért, a díjat azonban Herbie Hancock kapta meg a Jazz Párizsban zenéjéért – némileg igazságtalanul, hiszen nagyrészt már meglévő jazz szerzeményekből dolgozott. Ő az új szabályok alapján nem is kaphatna nevezést sem.
7. Robert De Niro, Liam Neeson és Jeremy Irons mind szerepeltek Batman-filmekben. De Nirót a Jokerben (2019) láthattuk, Neeson A sötét lovag trilógiában tűnt fel, Irons pedig a a Batman Superman ellen - Az igazság hajnalában (2016) és az Az Igazság Ligájában (2017) játszotta Bruce Wayne, vagyis Batman inasát, Alfredot.
8. Jeremy Irons ugyanúgy egy jezsuita papot ábrázol ebben a filmben, és A vasálarcosban (1998) – míg Liam Neeson a Némaságban (2016) szintén egy missziós munkát végző jezsuita papot alakít.
9. A vallási téma mindig rizikós Hollywoodban, és David Puttnam producer és ideges volt emiatt, ezért
több ponton és több alkalommal is átíratta a forgatókönyvet.
Ezt Tom Stoppard végezte el, de hogy ez ne derüljön ki, a nevét nem tüntették fel a stáblistán. Stoppard jó munkát végzett, mert nem volt a filmből botrány.
10. A filmet egyébként négy évvel azután mutatták be, hogy C. J. McNaspy atya "The Lost Cities of Paraguay" című forráskönyve megjelent, ami alapján a forgatókönyv íródott. Bár McNaspy neve sem szerepel a stáblistán, történelmi tanácsadóként közreműködött a filmben.
11. Sokan a bennszülötteket logikusan leginkább igazi helyi őslakosok alakították, akik közül kevesen beszéltek angolul – sokan még spanyolul sem. Nekik megengedték, hogy a saját nyelvükön bármit mondjanak, hiszen nem feliratozták a szövegüket – az eredmény az volt, hogy folyamatosan úgy káromkodtak, mint a kocsis.
