Az Amerikai mesterlövész (2014) az iraki háború legsikeresebb mesterlövészének 56.9 százalékban hiteles történetét meséli el, vagyis nem minden történt meg, amit itt látunk, de amit látunk, az baromi izgalmas.
Ahogy a bölcs mondás tartja, ha a mi oldalunkon harcol, akkor páratlanul célzó mesterlövésznek hívjuk, ha az ellenségén, akkor lesből, aljas módon támadó orvlövésznek, és ez igaz a valóban élt Chris Kyle-re is, az amerikai hadsereg mesterlövészére, aki iraki bevetésein 160 ellenséggel végzett igazoltan. Amivel esélyesen helyi rekordtartó, bár Carlos Norman Hathcock őrmesternek mintegy 400 találata volt a vietnámi háború alatt, ebből csak 109 volt igazolt, ami persze gyerekjáték a finn Simo Häyhähoz képest, aki 505 ellenséges katonával végzett, kevesebb mint 100 nap alatt a téli háború során. Chris Kyle-t állítólag már életében Legendának hívták a bajtársai, és ő maga is sokat dolgozott a saját imidzsén - sok történetére nincs semmiféle bizonyíték - , de az biztos, hogy ő volt az amúgy nem feltétlenül népszerű iraki háború egyik legnépszerűbb alakja odahaza Amerikában. Nem volt kérdés, hogy film készül róla, csak azt kellett eldönteni, ki fogja őt játszani, és ki rendezi a filmet.
A válasz a fenti két kérdésre: Chris Kyle-t a szerep kedvéért magát iszonyatosan kipattintó Bradley Cooper alakítja, az Amerikai mesterlövész (2014) rendezője pedig az a Clint Eastwood, aki az elmúlt években csakis megtörtént történeteket rendez. És itt megtudjuk, hogyan lett a vidéki kissrácból, aki 8 évesen kapta meg az első igazi puskáját, igazi elitkatona, és megkapjuk az Irakban eltöltött időt, ahol egyre több bajtársat veszít el, majd szolgálati ideje lejártával hazatér – és nem találja a helyét. Akárcsak A bombák földjén (2008) hőse, ő is adrenalinfüggővé válik, bár ezt a film azzal indokolja, hogy minél több bajtársát akarja megvédeni, és valóban, körülötte csak úgy hullanak a katonák, és ő maga is olyan pszichés - és nem mellesleg valódi – sebekkel tér haza, amelyek örökre megváltoztatják. Mert ugye milyen érzés lehet lenőni egy nőt, akinél gránát van, de egy kisfiú kezét fogja?
A valódi történet persze igaz, még akkor is, ha konkrét elemzések szerint a film történelmi pontossága 56,9 százalékos. Mindkét meghatározó ellenséges figura, a Mustafa nevű mesterlövész és a Mészáros néven ismert terroristavezér kitalált figura, de Kyle majdnem két kilométeres lövése igaz – csak nem úgy, ahogy itt látjuk. Ami nem jelenti azt, hogy Eastwood filmje ne lenne baromi izgalmas, különösen amikor a harctéren járunk, és itt nem minden amerikai katona szuperhős, ahogy nem minden iraki lázadó lemészárlásra váró ostoba fajankó – pont az adja az események dinamikáját, hogy sokszor kiegyenlítettek az erőviszonyok, különösen úgy, hogy az ellenségnek jobb a helyismerete. Ehhez képest az otthon töltött idő sokkal kevésbé köti le a nézőt, még úgy is, hogy a Kyle feleségét alakító Sienna Miller remek munkát végez, de ez a rész arról lett híres/hírhedt, hogy az egyik legérzelgősebb résznél egy mérföldekről is kiszúrható műanyag babát használtak – Eastwood mentségére mondva az igazi baba állítólag hirtelen belázasodott, és ez volt a kényszermegoldás.
