Nem csak az újoncokat, hanem a rend kedvéért új évadokat is belevettünk a listába. Nyilván egy csomó jó sorozat kimaradt, hiszen nem láthattunk mindent, de legalább a legismertebbeket igyekeztünk összeszedni.
Stranger Things
2016 egyik legnagyobb durranása volt a horrorisztikus nosztalgiatrip, így óriási várakozás előzte meg a második évadot. Nos, a végeredmény felemás lett: tovább is gondolta a történetet, miközben utolérte a folytatások legnagyobb átka is, azaz nagyobban és cifrábban, de lekopizta mindazt, ami korábban jól bevált. De még így is kimagasló sorozat volt, várjuk a harmadik évadot - remélhetőleg valami teljesen új sztorival.
Dark
Stranger Things-Az-Twin Peaks/Broadchurch-Donnie Darko - nagyjából ezek elegyeként lehetne jellemezni a Netflix német sorozatát. Mégsem koppintás, hanem izgalmasan gyúrja össze ezeket, a végeredmény pedig egy erős atmoszférájú, nagyon feszült, gyönyörűen fényképezett történet, aminél azért nem árt figyelni, mert a több idősík használata alaposan megkavarja a szálakat. Jó hír, hogy berendelték a folytatást.
Fülledt utcák
A Drót atyja, David Simon ismét egy lassan csörgedező, rendkívül erős sorozatot szállított az HBO-nak. A 70-es években játszódó történet a pornózás feltörését mutatja be, két James Francoval és Maggie Gylenhallal, de az igazi főszereplő a sorozat eredeti címét is adó New York-i városrész, a Deuce, a stricik, kurvák és mindenféle lecsúszott alakok gyűjtőhelye - és igazából a zseniális hangulatteremtés a sorozat legnagyobb erősége.
The Punisher
A Megtorló a Daredevil második évadában tűnt fel, és Jon Bernthal annyira tökéletesen alakította a megtört gyilkológépet, hogy a Netflix rekord sebességgel önálló sorozatot rittyentett neki. Ez azonban nem ment a minőség rovására, sőt: az egyre bénább Marvel-sorozatok közt saját jogán is kimagasló, és egy különösen brutális, de érzékeny sztorit tálal gyászról, magányról, miközben azt is bemutatja, hogy a veteránok egyáltalán vissza tudnak-e illeszkedni a társadalomba, vagy hogy erkölcsileg mennyire elfogadható a fegyvertartás. A második évadot már berendelték.
Mindhunter
David Fincher ismét az emberi elme legsötétebb bugyraiba kalauzolt minket. A John Douglas és Mark Olshaker Sorozatgyilkosok című könyve alapján készült sorozat a profilozás kidolgozását mutatja be. Ez így elég unalmasnak hangzik, pedig nem az: az FBI ügynökei sorozatgyilkosokkal készült alapos interjúk során alakították ki azt a sémát, amelynek segítségével az elkövetés körülményei és módja alapján már eleve nagyjából megállapíthatnak egy megközelítőleges képet a gyilkosságok elkövetőiről.
Twin Peaks
David Lynch szembe ment a trendekkel, az elvárásokkal, kábé mindennel, és amellett, hogy megalkotta egész életműve egyik leghatásosabb darabját, méltó, ám megosztó folytatást készített. A klasszikus Twin Peakshez képest a hangsúlyok áthelyeződtek, a jó és rossz harca univerzálissá vált, ám a sorozatot tanácsos inkább érezni, mint érteni. A befejezés pedig olyannyira sokkoló, hogy ahhoz képest az eredeti vége kabarétréfa. Zseniális mestermű, és ez nem túlzás.
A szolgálólány meséje
Valószínűleg a Margaret Atwood regénye alapján készült sorozatról beszéltünk a legtöbbet idén, hiszen a nők elnyomásáról, puszta szülőgéppé degradálásáról szóló disztópia réme már felfedezhető a nyugati társadalmat uraló, egyre elcseszettebb politikai rendszerekben - és ez sajnos Magyarországon sincs másképp. Az üzenete mellett talán kevesebb szó esett magáról a sorozatról, ami iszonyatosan nyomasztó, árad belőle a kilátástalanság, és lássuk be, rossz érzés nézni, de ez nem jelenti azt, hogy nem lenne kiváló. Sőt.
Légió
Noah Hawley már a Fargoval bizonyította, hogy rendkívül eredeti, saját hangú alkotó, és ezt az X-men spinoffnak tekinthető Légióval is megmutatta. A sorozat vizualitása friss, eredeti, semmi máshoz nem fogható - és nem azt az agyonstilizált vonalat képviseli, mint amit Bryan Fuller a Hannibalban, vagy legutóbb az idei Amerikai istenekben. Sokaknak talán túl elvont lehet a Légió, szuperhőssztoriként meg pláne, de feltétlenül érdemes megnézni.
Viszály: Bette és Joan
Joan Crawford és Bette Davis legendás gyűlölködését meséli el az American Horror Story és az American Crime Story alkotójának, Ryan Murphy-nek legutóbbi minisorozata. Jessica Lange és Susan Sarandon formálják meg a két dívát - igazi jutalomjáték ez mindkettejük számára, hiszen sziporkáznak -, és mutatják be már-már abszurdba hajló ellenségeskedésüket.
Hatalmas kis hazugságok
Íme egy újabb példa arra, hogy mekkora menőség lett a tévézés: az HBO olyan A-listás színészeket szerzett meg a Liane Moriarty regénye alapján forgatott sorozathoz, mint Nicole Kidman és Reese Witherspoon. De a többi szereplő sem az utcáról fordult be (Shailene Woodley, Alexander Skarsgård, Laura Dern, Zoë Kravitz, Adam Scott), és a rendező is a mozifilmek világából érkezett, mert minden epizódot Jean-Marc Vallée (Mielőtt meghaltam, Vadon, Az ifjú Viktória királynő) jegyez. A történet eleji haláleset csak ürügy, hogy betekintést nyerhessünk a látszólag kiegyensúlyozottan élő családok, különösen a nők valódi sorsába - és hát nem sétagalopp, amit ott találhatunk. Kőkemény dráma, valós problémákkal - és már bejelentették a második évadot.
