„A kisemberek nagy barátja” számos kacagtató jelenetben korholta a szocializmust, a panelházakat, a hideg teleket és a felemásan sikerült rendszerváltást. Sőt, „a nép nevében” egyszer még a Kacsa Magazin főszerkesztőjét is megverte!
1947. november 12-én született Nagy Bandó András Karinthy-gyűrűs magyar humorista, előadóművész, író, Orfű egykori polgármestere, a Csinibabából és a L'art pour l'art társulatból is ismert Nagy Natália édesapja. Szabadfoglalkozású előadóművészként már a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején is nagy sikereket ért el, a Magyar Televízió humoros műsoraiban pedig még a kilencvenes években is gyakran szerepelt életszagú, fanyar vicceivel, előszeretettel úgy pozícionálva magát, mint „a kisemberek nagy barátja”. Ezekből szedtünk most össze egy csokorra valót a művész 75 éves születésnapja alkalmából.
1. Kocka utca 13.
Emlékszem, ez volt a legelső Nagy Bandó-jelenet, amit gyerekként láttam, és nagyon jókat nevettem az olyan szólásmondásokat idéző, sziporkázóan kancsal félmondatokon, mint a „mi itt együtt vagyunk sütve-főzve”. Mivel lassan 37 éve, hogy különféle lakótelepi panellakásokban élek, abszolút átérzem, milyenek a dolgos hétköznapok és a pihentető szombat-vasárnapok a hangoskodó szomszédokkal, az ablak alatt ricsajozó gyerekekkel, a radiátorcsöveken morzézókkal, a lakógyűléseken okoskodókkal, vagy a hajmeresztő összegű számlát benyújtó, kókler szerelőkkel.
Micsoda hely volt az! Röhej!
Persze a '80-as évek óta nagyot fordult a világ, és bár a lakótelepi élet mit sem változott, ez a poén ma már egészen biztosan body shamingnek számítana:
Három szép gyerekem van már. Meg két csúnya.
2. „Milyen telünk volt? Ráfáztunk!”
A mai napig idézek ebből a nagy népszerűségnek örvendő Nagy Bandó-jelenetből, amelyben olyan zseniális humorpetárdák robbannak minden egyes félmondatban, mint hogy a kocogókból vacogók lesznek, Ráday Mihály pedig új tévésorozatot indít „Unokáink is fázni fognak” címmel. No és persze az örök klasszikus, amelyben tipikusan '80-as évekbeli jelleggel keveredik össze a nyelvi lelemény és az összekacsintós, tróger altesti humor:
Ma tüzet okozott a lakásában egy vízszerelő, aki nyílt lánggal próbálta felmelegíteni a tőle elhidegült feleségét. (...) Ma olyan jegesre fagytam, hogy este magától lecsúszott a nadrágom.
Abban egyébként érdekes módon maguk a nosztalgiázó YouTube-feltöltők sem értenek egyet, hogy Nagy Bandó András pontosan melyik évről beszél a videójában: az 1985-ös, '86-os vagy '87-es havazásról?
3. Modern mesék
Ebben a szkeccsben alighanem Nagy Bandó apródfrizurája is ugyanolyan vicces mai szemmel nézve, mint amiket mond. A fiatalabb PORT.hu olvasók talán nem is nagyon emlékeznek már arra, ki volt Rózsa Gyuri, akinek a rovására Nagy Bandó előad itt egy pikáns viccet, de akkoriban, amikor ezek a poénbombák eldurrantak, még mindenki ismerte a Kapcsoltam című betelefonálós kvízjáték legendásan sok vizet ivó műsorvezetőjét (itt írtunk róla bővebben). Sajnos az alacsony nyugdíjakról szóló mese azóta is maga a szomorú magyar rögvalóság:
Mese a megélhetésről. Élt valaha egy nyugdíjas. Havi ezernyolcszázból. Holnap lesz a temetése.
4. 40 éves a forint
A második világháború után, 1946. augusztus 1-jén, egy hiperinflációt követő évben vezették be Magyarországon hivatalos új pénzként a forintot, ez váltotta az akkorra már egyre inkább elértéktelenedő pengőt. A forint 40 éves születésnapja így tehát az 1986-os esztendőre esett – Nagy Bandó András pedig szilveszterkor „köszöntötte fel” a fizetőeszközünket a maga karcos stílusában, a régi, zöld színű 1000 forintos kinagyított képe előtt állva. Szomorú, de igaz, hogy a humorista jó pár dörgedelme ma, 76 évvel a forint bevezetése után is húsba vágóan aktuális itthon az embereknek:
Esküszöm, annyi részletet fizetünk, hogy én már a forintot is két T-vel írom, mert ahogy megkapom, máris múlt idő!
5. Az 1987-es szilveszteri fellépés
Az erjedő Kádár-rendszerben már nemcsak Hofi Géza engedhette meg magának, hogy a közönségével összekacsintva bohócot csináljon az MSZMP korifeusaiból: Nagy Bandó András is előszeretettel élcelődött a pártállami vezetőkön. Igaz, csak a másodvonalbelieken: megkapta viszont a magáét Grósz Károly, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának akkori elnöke (ez a funkció nagyjából a miniszterelnökével volt egyenértékű, de Németh Miklós kormányfőségéig politikailag teljesen súlytalan poszt volt), Bányász Rezső kormányszóvivő és Békesi László pénzügyminiszter-helyettes is. Sajnos Nagy Bandó itt előadott poénja közül sok még ma is ül:
Itt a legtöbb fizetésre még érvényes Newton törvénye: kevés a fizetésem, de ameddig tudom, »nyútom«.
7. A Kacsa Magazin főszerkesztőjének megverése
Nagy Bandó András '89 őszén megverte a Kacsa Magazin főszerkesztőjét, Menyhért Mészáros Lászlót – konkrétan ketté törte a rendszerváltáskori pletykalap első emberének hátán Zalatnai Cini seprűjének nyelét. A humorista a történtekről (ahogy az ebben a 2009-es Index-cikkben is elolvasható) személyesen számolt be Magyar Rádió 168 Óra című műsorának és az MTV Híradójának. Az ütlegelés előzménye a Nagy Bandó, a szegény milliomos című Kacsa Magazin-cikk volt amelyben a humoristáról megírták, hogy „drága japán autóval jár”, és „protekciósként egy rózsadombi OTP-villában él, amit még szét is vert baltával, és újra berendeztetett, mert elégedetlen volt vele”. Nagy Bandó szerint azonban a pletykalap ferdített: ő sosem titkolta, hogy Mitsubishivel jár (még poént is gyártott belőle, hogy a rendőr nem tudta helyesen leírni), a 130 négyzetméteres, négy szobás lakásért ahol akkor négyen éltek) 22 évig gürizett, a parketta pedig felpúposodott a kivitelező trehánysága miatt, ezért kellett „szétverni”. És ha már verés: Nagy Bandó a tettét azzal indokolta anno az MTV riportjában, hogy Menyhért Mészáros László nemcsak a róla szóló cikk miatt, de sok másik írásért is megérdemelte az ütlegeket...
Úgy érzem, mindazokért vertem, akikről már írtak a lapban, és akikről írni fognak.
(Amennyiben nem indulna el a lenti, beágyazott videó, a Nemzeti Audiovizuális Archívum honlapján teljes terjedelmében megtekinthető.)
7. Az 1994-es szilveszteri műsor
Nagy Bandó évtizedeken át csinált viccet abból, hogy Kádár János Magyarországára csak az olajválság gyűrűzik be, a nyugati bérszínvonal nem. A '90-es években viszont már az lett a keserű poénjai tárgya, hogy hiába zajlott le minálunk is az egész keleti blokkon végigsöprő a rendszerváltás, a többpártrendszer és a kapitalizmus egyáltalán nem hozta meg a hőn áhított életszínvonal-emelkedést – sőt, a szocialista nagyvállalatok privatizálása és a veszteséges bányák bezárása miatt százezrek lettek munkanélküliek. A humorista '94 szilveszterén egy állását vesztett, 48 évesen kényszernyugdíjazott gyári melós bőrébe bújt, akinek a szavai akkoriban elevenen éltek a magyar néplélekben (sőt, a helyzetünk egyesek szerint azóta sem változott semmit):
Most panaszkodjak, mikor ilyen baromi jól megy minden? Megyünk Európa felé, (...) KGST-ből NATO-ba, csöbörből vödörbe. Mi a fene kellene még? Na jó, legfeljebb nekem valami meló.