John Malkovich például nemcsak a forgatáson, de a való életben is veszedelmes viszonyba keveredett Michelle Pfeifferrel, ami miatt a házassága is kisiklott.
1. A Veszedelmes viszonyok is könyvadaptáció
A hollywoodi stúdiók régóta örömmel csapnak le a bestseller regények filmes jogaira, gondoljunk csak a kasszarobbantó Harry Potter-adaptációkra. Az viszont már kevésbé ismert tény (kivéve azok számára, akik rendszeres PORT-olvasók), hogy már a '80-as években is egy-egy sikerkönyvön alapult a Rambo, a Die Hard, a Szárnyas fejvadász, a Ragyogás, az Állj mellém!, a Végtelen történet és bizony a Veszedelmes viszonyok is. Pierre Choderlos de Laclos, a híres XVIII. századi francia tábornok manapság ugyan
egykönyves íróként ismert, de valójában számos katonai-stratégiai esszét és erotikus költeményt publikált.
A nevét azonban a számos kiadást megélt regénye, az 1782-ben megjelent Veszedelmes viszonyok tette halhatatlanná, ami magyarul Örkény István fordításában jelent meg, 1965-ben.
2. Emiatt lett bukás Colin Firth Valmont-ja
A regény 1988-as filmváltozata Stephen Frears rendezésében parádés szereposztással került mozikba. John Malkovich volt Valmont vikomt, Glenn Close játszotta Merteuil márkinét, és még a mellékszerepeket is olyan korabeli hollywoodi hírességek kapták meg, mint Michelle Pfeiffer (Madame Marie de Tourvel), Uma Thurman (Cécile de Volanges) és Keanu Reeves (Chevalier Raphael Danceny). A három Oscar-díjat is bezsebelő kosztümös film diadalmenete után viszont már hiába lett a szintén nagyágyúnak számító Colin Firth Valmont vikomt, Annette Bening pedig Isabelle de Merteuil márkiné a Milos Forman-féle, 1989-ben bemutatott Valmontban, már senki sem volt kíváncsi ugyanarra a fűzős-parókás szerelmi történetre...
A kosztümös kultfilm, ami a Veszedelmes viszonyok miatt lett bukás
Az 1989-es Valmont is Pierre Choderlos de Laclos regényéből készült, de közel sem aratott akkora sikert, mint egy évvel korábban a Veszedelmes viszonyok.
Tovább
3. Az eredeti regény mellett egy színdarab volt a film alapja
A forgatókönyvíró, Christopher Hampton neves dramaturgnak számított a brit színházi életben, és 1985-ben már sikerrel adaptálta színpadra Pierre Choderlos de Laclos regényét, amit 1985-ben mutatott be először a Royal Shakespeare Company. A darab érdekessége, hogy itt Alan Rickman kapta meg Valmont vikomt szerepét, de azért John Malkovich, és nem ő játszott a filmváltozatban, mert csak a Die Hard után lett ismert mozisztár.
4. Anette Bening már ebben a filmben is szerepelt volna
A színésznőt többször is meghallgatásra hívták a kurtizán Émilie szerepére, de végül Laura Benson játszotta el ezt a karaktert a filmben. Így Anette Bening számára igazi elégtétel volt, hogy egy évvel később Milos Forman adaptációjában, már egy sokkal fontosabb szereplőt, Merteuil márkinőt alakíthatott.
5. John Malkovich nemcsak a filmben volt nagy szoknyapecér
A forgatás alatt a nős Malkovich-nak viszonya volt filmbéli partnernőjével, Michelle Pfeifferrel. Hat évig tartó házassága Glenne Headly színésznővel nem sokkal később (érthető okokból) véget ért.
6. Sok fiatal hollywoodi színésznő esélyes volt Cécile szerepére
Többek között Drew Barrymore és Sarah Jessica Parker is szóba került, de végül Thurman lett a befutó.
7. Uma Thurman a Veszedelmes viszonyok miatt nem vállal meztelen jelenetet
A színésznő jóval később árulta el egy interjúban, hogy csak azért vetkőzött pőrére ebben a filmben, mert akkoriban úgy gondolta, hogy ez volt a helyes döntés. Ugyanakkor végig rettenetesen ideges volt, utálta az egészet.
Ekkor határozta el, hogy soha többé nem vetkőzik meztelenre a vásznon.
8. Mit írt anno a Veszedelmes viszonyokról a Filmvilág?
A patinás szaklap Schubert Gusztáv 1989/11-es számában Schubert Gusztáv egy elég hosszú cikket szentelt a filmnek, amiben ugyan talált kivetni valót, de összességében azért tetszett neki, még ha az eredeti regényt jobbnak is tartotta:
A Veszedelmes viszonyok mindamellett nem regényes erotikatankönyv, a polgár szemében sokkal rosszabb annál, a csábítás magasiskolája. (...) Stephen Frears rendező és Christopher Hampton drámaíró adaptációjában nem történik meg a regénybeli csoda, a galantéria kritikája nem fordul át az egyéniség, a szabadság és a szerelem dicséretébe.
