1. Dallas (1982)

Igen, a legendás Dallas című sorozat kilencedik évadáról kötelező megemlékeznünk itt: ez volt az a széria, amelyről kiderült, hogy… dobpergés… az egész csak egy álom volt. Ezt a döntést azért hozták meg az írók, hogy visszatérhessen a halálból a közönségkedvenc Bobby Ewing… no meg talán azért is, hogy felrázzák az állóvizet az addigra már önismétlődőnek tűnő szappanoperában. Maga a húzás mindenesetre elég aljas volt: hiszen többórányi történetmeséléshez kérték a nézők bizalmát, aztán felfedték nekik, hogy igazából az egésznek semennyi súlya nem volt, a sorozat kánonja szempontjából pedig gyakorlatilag semmi sem történt 31 epizódon keresztül. Ami a pofátlanság netovábbja.

2. Alf (1986)

Nem a készítők, hanem a csatorna hibája volt az, hogy az Alf című földönkívülis gyereksorozat roppant átverősre sikeredett. Az NBC ugyanis a negyedik évadot azzal az ígérettel rendelte be, hogy majd azután ötödik is jöhet – aztán meggondolták magukat, és elkaszálták a sorozatot. A széria meglehetősen komor cliffhangerrel végződött, amelyet az írók így nem tudtak feloldani: Alfot, a kedves földönkívülit elrabolta a kormány. A gyerekek pedig annak tudatában inthettek búcsút kedvencüknek, hogy rabság és fájdalom fog várni rá a továbbiakban. A dolgot csak tíz évvel később, a sorozat történetét kikerekítő filmmel orvosolták.

3. Lost (2004)

A Lost hosszú, hosszú évadokon keresztül építhetett olyan rejtélyeket, amelyeket a készítők a saját bevallásuk szerint is menet közben találtak ki, oldottak meg. Ennek az eredménye az lett, hogy mindenki kedvenc szigetes misztikus thrillere egy idő után csapongóvá vált, az egyes szálakat túlbonyolították, vagy éppen fájdalmasan leegyszerűsítették. Végül kiderült, hogy a Sziget titkai mögött nem más áll, mint egy többezer éve civakodó testvérpár csatája, ami majdnem akkora vicc volt, mint ahogy teljesen dicstelenül, egy rövid jelenetben varrta el a sorozat az első évadban belengetett jegesmedvés szálat. Közben az összes szereplő hirtelen átkerült egy alternatív univerzumba az utolsó évadban: ennek a szálnak meg összesen annyi értelme volt, hogy a fináléban lehessen egy érzelmes, ölelkezős jelenet. Kritikán aluli.

4. Dexter (2006)

Elég kínossá váltak a dolgok a Dexterben, amikor Debnek (Jennifer Carpenter) segített rájönni a terapeutája, hogy valójában szerelmes a mostohatestvérébe, Dexterbe (Michael C. Hall). Ebbe a kényelmetlen sztoriszálba aztán nem is állt bele nagyon mélyen a sorozat: Debra tétlenül csorgatta a nyálát a továbbiakban, Dexter pedig zavartalanul csinálta tovább a saját kis dexteres dolgait (a sorozatgyilkosságot). A sorozat soha nem ismerte el igazán, milyen fájdalmas és kellemetlen ez a helyzet, inkább rátett egy lapáttal a dologra: a Dexter nagy fináléja hasonlóan mentes volt a kiérdemelt érzelmi tetőpontoktól, és inkább sumákolósnak tűnt. A vélemények pedig megoszlanak arról, hogy a folytatás javított-e bármennyit is a dolgon.

5. Sherlock (2010)

A Sherlock a második évad végéig nagyjából tökéletesen építkezett: remek stílusban, király színészekkel, és okosan felújított, klasszikus gyilkossági ügyekkel húzta be a nézőket. Aztán jött Sherlock (Benedict Cumberbatch) álhalála, és az ezernyi különböző rajongói teória. A harmadik évad elején nehéz is volt úgy feloldalni a cliffhangert, hogy az mindenkit kielégítsen, de a valódi magyarázat még ehhez képest is gyenge volt. A széria pedig sosem rázódott helyre a kiábrándító visszatérés után. A későbbi évadokban Steven Moffat és csapata kétségbeesetten próbálta növelni a téteket, de a Sherlock elvesztette a kúlságát a túl sok erőlködés miatt.

6. Hazug csajok társasága (2010)

A Gonosz Ikertestvér olyan nevetnivalóan ócska és agyonhasznált klisé, hogy manapság magára adó forgatókönyvíró nem is áll neki pitchelni efféle hülyeséget. A Hazug csajok társasága készítői viszont úgy gondolták, hogy ezzel a fantasztikus csavarral kellene lezárniuk az egész, hétévados sorozatot. A zárószéria már az elejétől kezdve játszadozott a hűséges rajongók türelmével, azonban amikor kiderült, hogy Spencer (Troian Bellisario) eltitkolt nővére szőtte a szálakat a háttérben, sokan ledobták az ékszíjat. 

7. A visszatérők (2014)

A visszatérők című tinisorozat nem indult túl erősen, majd a köztes évadokra elég szépen összeszedte magát, így bőven lehetett reménykedni, hogy a hetedik, záróévadig kitartó nézők végül nem fognak csalódni. Ez nem így lett. Az utolsó szériában a karakterek hirtelen elkezdtek úgy viselkedni, mintha teljesen más emberek lettek volna, mint akiket megismertünk az előzményekben. Ráadásul kevesebb figyelmet is kaptak, hiszen a játékidő túl nagy részét vitték el az újonnan bemutatott karakterek, akikkel a nézők kevésbé éreztek együtt. Ezt fejeljük meg Bellamy abszolút dicstelen és logikátlan halálával, valamint a sorozat langymeleg fináléjával, és csak szörnyülködni tudunk az átverésen. 

8. Squid Game (2021)

A Squid Game első – láthatóan minisorozatnak készült – évadában a sztori és a társadalomkritika is tömör volt, lényegre törő, egyszerű, de nagyszerű. A sorozat világát bőven lehetett volna még így is jól továbbépíteni, és még a felemás második évad után is lehetett remélni, hogy majd a zárószéria lecsapja az összes labdát, bombasztikus csúcspontot ad a sztorinak, és kielégítően zárja le a karakteríveket. Ehelyett azonban egy egyszerre elsietett és túlgondolt, rövidke évadot kaptunk, amely azt sem tudta, mit kezdjen magával. Végül valahogy sikerült egyszerre unalmasnak és vadul túltoltnak lennie – ezek után pedig nehéz várni az amerikai spinoffot.

Kritika: A Squid Game harmadik évada bizonyítja be, hogy már a második is felesleges volt

Inkább érződik két és feledik évadnak a Squid Game zárószériája, mint teljes értékű harmadik felvonásnak. De sajnos még ehhez képest is gyenge.

Tovább

Itt állítsa be, hogy a Port az elsők között legyen a Google-találatokban!