Az Amerikai nindzsa tömény 80-as évek nosztalgia, meg persze egy kis amerikai erőfitogtatás a hidegháború vége felé, de nem azért szeretjük, hanem Michael Dudikoff őszinte tekintetéért és a nindzsák miatt.
Az úgy volt, hogy a stúdió eredetileg Chuck Norrist akarta főszereplőnek, de ő azért mondott nemet, mert a játékidő jelentős részében nem látszik a főhős arca, hiszen nindzsa. Norris pedig elég hiú volt, és persze ápolta az imidzsét. Ez a sztori persze nagy valószínűséggel ordas nagy kamu, mert a Yoram Globus és Menahem Golan által összegründolt Canon Films hírhedten spórolós volt, sikerük titka is az volt, hogy baromi olcsón hoztak össze mindent majd rendkívül agresszíven markeringelték az árut. Uralták is a B-kategóriás akciófilmek piacát a 80-as években, és Michael Dudikoff is azért kapta meg az Amerikai nindzsa (1985) főszerepét, mert pályakezdő volt, és nem kért sokat – és mert hasonlított James Deanre.
Dudikoff jókor volt jó helyen, a Canonnak dolgozó Sam Firstenberg rendező már két nindzsás filmmel megágyazott a műfajnak, és A nindzsa bosszúja (1983), illetve a Ninja - A megszállt test (1984) viszonylag jól ment, csak hiányzott belőlük egy olyan szimpatikus arc, mint az övé. Pedig semmi köze nem volt a harcművészetekhez, amikor rábólintott a szerepre – ellentétben a jobbkezét alakító Steve Jamesszel, aki igazi profi volt már, mégsem mutathatta meg a teljes tudását -, de menet közben tanult, és a forgatás végével megszerezte a fekete övét karatéból. Igaz, egy ilyen filmben nem is igazán kellett mesteri szinten harcolni, a vágások, robbantások, a füst és a gyakorlott kaszkadőrök megoldották a problémát, a történetet pedig amúgy sem kellett különösen komolyan venni.
Merthogy van történet is, amely szerint a Fülöp-szigeteken állomásozó amerikai tengerészgyalogos egységet támadások érik, amely mögött egy helyi fegyvercsempész banda áll, a végrehajtó azonban egy titkos és halálos nindzsa szövetség. Annyira persze nem halálosak, mint hősünk, aki nem csak lerendezi őket, hanem megmenti a helyőrség parancsnokának a lányát (Judie Aronson) is, leleplezi felettesei korrupcióját, illetve megtalálja nevelőapját. Az utóbbit egy bizonyos John Fujioka alakítja, aki onnan lehet ismerős, hogy ő volt a kissé tökkelütött japán katona a Kincs, ami nincsben (1981), és aki szintén nem volt harcművész, pedig gyakran osztották rá ezt a szerepet – viszont valóban hírszerzőként dolgozott az amerikai hadsereg számára a világháborúban.
Nem meglepő, hogy az Amerikai nindzsát lehúzták a kritikusok, hiszen klasszikus B-film olcsó kivitelezéssel, rutintalan színészi játékkal, gyenge sztorival, de a közönség imádta, és nem csak Amerikában. Talán azért volt ekkora sikere, mert olyan, mint egy mese a tiszta tekintetű sráccal, aki titokban nindzsa, mindenkit seggbe rúg, és az övé lesz a főnök lánya. Lett is belőle még négy folytatás...
