Steven Seagal már hosszú évek óta nem próbálkozik rendes filmmel, értékelhető történettel vagy azzal, amit színészi játéknak szokás hívni, de a 2009-es Szemben a sötétséggel még tőle is mélyrepülés!
Hogy mikor döntött úgy Steven Seagal, hogy kár erőlködni, és mikor hagyott fel mindenféle próbálkozással, hogy rendes filmeket csináljon? Valamikor a ’90-es évek végén, igaz, az ezredforduló táján jött az ún. fekete korszaka, amikor kifejezetten afro-amerikai sztárokkal, főleg rapperből lett színészekkel dolgozott – lásd DMX, Isaiah Washington, Morris Chestnut vagy Ja Rule és a többiek -, hogy majd az ő nevükkel adja el a filmjét. Azóta még ennyire sem hajlandó, mégis sorra gyártja le semmit mondó, felejthető, többnyire csapnivaló munkáit, ahol lecsap mindenkit néhány csinos lány oldalán, de egy munkája mégis nagyon más lett.
A 2009-es Szemben a sötétséggel gonoszai ugyanis vámpírok, vagy inkább vámpírzombik, de erről később, és ezzel a színész-harcművész először próbálta ki magát a horrorfilm műfajában. Történetünk szerint az apokalipszis után vérszomjas vámpírok lepik el a Földet, és már csak elvétve találnak maguknak áldozatot. Tao (Seagal), a kardforgatás mestere egy ex-katonákból álló különleges kommandó élén gyilkos küldetésre indul a vérszívók ellen: ki kell szabadítaniuk a túlélők egy maroknyi csapatát egy elhagyatott kórházból.
Minden horrorhoz kell egy horrorkórház,
és ez a kórház maga is egy óriási csapda, amelynek egyetlen kijárata van, és hőseink versenyt futnak az idővel, mert a légierő arra készül, hogy porig bombázza az épületet.
Mint ekkor már Seagal minden filmjét, ezt is Romániában forgatták, román statiszták alakítják a vérszomjas vámpírokat és a halálra rémült áldozatokat is. Seagal, aki filmjeinek producere is, minden kreatív kérdésbe beleszólt, és gyakorlatilag lemészárolta az eredeti történetet. Például azzal, hogy az utolsó pillanatban jelezte, hogy nem bírja a zombikat, legyenek a gonoszok inkább vámpírok - amin annyira már nem tudtak változtatni, így félmegoldás maradt -, és még volt egy jó adag „észrevétele”. Például az, hogy
hívják a karakterét Taónak, mert szereti a keleti bölcsességeket.
Aztán szokás szerint felvett pár jelenetet a szokásos hosszú bőrkabátban, majd eltűnt. Kiszivárgott, hogy a végső, 93 perces játékidőből alig 24 percben látható tényleg ő, a többit a testdublőrjével oldották meg.
Apropó testdublőr: a filmben „komoly” szerepet kapott Tanoai Reed mint Seagal jobbkeze: őt is sokszor láthattuk már, de sosem mint önmaga: ő Dwayne Johnson állandó dublőre, és az állást úgy szerezte, hogy egyben a Szikla unokatestvére.
És hát pont olyan jó színész, mint amilyenek a kigyúrt testdublőrök lenni szoktak,
de Seagal arról is híres, hogy direkt rossz színészeket vesz be produkcióiba, hogy ne nézzen ki a játéka annyira pocséknak. Már ha beszélhetünk egyáltalán színészi játékról. És íme, ilyen az, amikor Steven Seagal megmenti az embert egy csapat vámpírtól!
