Igen, a Barb Wire egy rossz film, mégis ajánljuk, mert az „olyan rossz, hogy az már majdnem jó” kategóriába tartozik, és mert remekül képvisel egy már letűnt korszakot.
A 90-es évek egy kicsit Pamela Andersonról szóltak. A kanadai fitneszedző lány először a Labatt sör „arcaként” aratott sikert – pont a sör pólóját viselte egy focimeccsen, amikor a kamera megtalálta, így fedezték fel -, majd hamarosan a Playboy címlapján tűnt fel, hogy aztán a nyuszis magazin állandó szereplője legyen. Soha senki nem vetkőzött nekik ennyiszer, rekord 14 alkalommal. Kétszer is megnagyobbított melleivel és szőkére festett hajával generációkat ejtett rabul és egyfajta amerikai nőideál lett, különösen azután, hogy csatlakozott a Baywatch stábjához és magára öltötte a sorozat piros egyenfürdőruháját. Nyilvánvaló volt, ő többre hivatott egy sorozatnál- Vagy talán mégsem?
A valami több a Barb Wire - A bosszúálló angyal (1996) című egész estés futurisztikus és érzéki kalandfilm lett, aminek a kedvéért még egy másik kisebb szerepet is visszamondott – jól be is perelték érte -, és annyira beleélte magát a karakterbe, hogy még egy igazi szögesdrótot is tetováltatott a felső karjára. Merthogy Barb Wire neve – a hölgy amúgy a Dark Horse képregénygyár „terméke” volt – szójáték a barbwire, azaz szögesdrótra komponálva, hősnőnk pedig egy sztriptízbár tulajdonosa és fő attrakciója a jövő polgárháború dúlta Amerikájában, mellékállásban pedig kőkemény fejvadász. Barb egy napon megbízást kap, hogy egy fontos információkkal rendelkező tudóst átjuttasson a polgárháborús övezetből a szabad zónába, ám ehhez különleges kontaktlencséket kell szereznie a feketepiacról, és mint tudjuk, a feketepiacon senkiben sem lehet bízni. Szerencsére szövetségesre akad egykori szerelmében, a szabadságharcos Axelben (Temuera Morrison) és a rendőrfőnökben (Xander Berkeley).
Bár Pamela tényleg mindent megtett, már a nyitójelenetben nekivetkőzött, a Barb Wire természetesen megbukott, mert rossz volt. Rögtön az elsőfilmes rendező, David Hogan szemére hányták, hogy gyakorlatilag a Casablance remake-jét készítette el nagy mellekkel, izmos férfiakkal és sok csihipuhival, vagyis mindennel, ami egy ZS kategóriás akciófilmhez kell. Nem veszítettek vele sok pénzt, de kaptak hat Arany Málna jelölést, amiből egyet díjra is váltott: surprise, surprise: Pamela alakításáért. Így hát Pamela nem lett filmsztár, lettek kisebb szerepei, majd újra megtalálta a – már kicsit kisebb – sikert egy saját sorozatban, a V.I.P. - Több, mint testőrben. Emlékként pedig megmaradt nekünk ez a film, ami olyan, mintha egy autószerelő műhely összes kopott meztelen nős posztere életre kelt volna másfél órára.
