A 2008-as Gettómilliomos rendezője, Danny Boyle legfeljebb abban reménykedett, hogy DVD-n kijön a filmje, mert azt hitte, egy, a nyomornegyedben felnőtt, majd India legnépszerűbb tévés vetélkedőjét megnyerő srác története senkit nem izgat.
Íme, a filmtörténet legizgalmasabb televíziós vetélkedője! Dzsamal Malikkal (Dev Patel ) a Legyen Ön is milliomos! indiai változatában ismerkedünk meg, miután tizennyolc évesen csupán egyetlen lépésre van a húszmillió rúpiás, elképesztő főnyereménytől. Már csak a döntő kérdés van hátra, de a játékvezető (Anil Kapoor) azt hiszi, a fiú csal, képtelenségnek tartja, hogy egy egyszerű teásfiú (chaiwala, akik a munkahelyen pár fillérért körbehordják a teát) ennyit tudhat, és a szünetben rendőrök várják a fiatalembert. A kihallgatáson kérdésről kérdésre faggatják, és elbeszéléséből kibontakozik az élettörténete. És ahogy sejtettük, kiderül, a nyomornegyedben a gyerekek sorsa a legszörnyűbb – de a nagyon, de tényleg nagyon szerencséseknek van kiút.
Ne is soroljuk fel, min ment át gyerekkorában Dzsamal és bátyja, Szalim (Madhur Mittal), akik ráadásul muszlimok egy hindu nagyvárosban, Mumbaiban, de belőle rendes ember lett, a másik fiúból pedig gengszter, igaz, a képlet azért nem ennyire egyszerű, és persze van egy lány, Latika (Freida Pinto) és Dzsamal eleve azért ment el a versenyre, hogy így találja meg nagy szerelmét. És az a szép a dologban, hogy ez egyszerre egy sok szempontból tipikus indiai történet tipikus indiai táncbetéttel – amiért egyébként szintén Oscar járt, mármint a betétdalért -, és egy nagyon modern, rendkívül érzékeny témákat boncolgató alkotás. Merthogy szó van itt gyerekrabszolgaságról, vallási fanatizmusról, gyerekprostitúcióról és sok minden másról, a tévés vetélkedő pedig nem csak egy izgalmas keretsztori, hanem egyfajta végszó vagy végpont is, hiszen a lánynak a vetélkedő végére kell valahogy felvennie a kapcsolatot Dzsamallal, különben minden hiába volt.
A felnőtt Dzsamalt egyébként az ekkor még ismeretlen, amúgy Angliában nevelkedett Dev Patel játszotta, de a karakter fiatalkori énjét több, valóban nyomornegyedben élő kisfiú alakította – akárcsak a többi fontos szereplőt -, akik fizetésének nagy részét Danny Boyle egy megtakarítási alapba tette, ahol 16 éves korukig állt, ami okos döntés volt, így addig sem szedhette el tőlük senki. És a film olyan érzékeny témákat érint, hogy több cég, köztük a Mercedes is kiharcolta, hogy digitálisan eltávolítsák látható emblémáikat a filmből, nehogy egy gyerekbűnözéssel, nyomorral, egyebekkel foglalkozó filmmel hozzák összefüggésbe őket. Aztán jött a nyolc Oscar és a többi díj, és ezek nyilván keservesen megbánták a döntésüket.
Nyolc Oscar-díj nem akármi, ráadásul a Gettómilliomos ezt a nyolcat úgy nyerte, hogy benne van a legjobb filmnek, forgatókönyvnek, operatőri munkának és a legjobb rendezésért járó díj, amihez persze hozzájött egy halom Golden Globe, BAFTA és egyéb díj is, pedig senki sem bízott a sikerében. A rendezésre felkért Danny Boyle (Trainspotting) először nemet akart mondani, csak azután bólintott rá, miután megtudta, hogy kedvenc forgatókönyvírója, Simon Beaufoy jegyzi a filmet. Ekkor is úgy volt, hogy csak DVD-n jelenik meg, mert egy mumbai gettóban játszódó sztorira egyetlen befektető vagy szponzor sem harapott rá.
