A Brown atya című sorozat igazi, klasszikus detektívtörténet, amiben a józan ész és a következtető készség játssza a főszerepet.
Ha irodalmi nyomozókról van szó, először legtöbbünknek Sherlock Holmes, Hercule Poirot és Miss Marple ugrik be – joggal, hiszen Arthur Conan Doyle és Agatha Christie hőseivel találkozunk a leggyakrabban: akár a könyvesboltban, akár a moziban, akár a televízióban. De ott van például Brown atya is, akit Gilbert Keith Chesterton hívott életre az 1910-es években, és egészen a halálig, 1936-ig írta a róla szóló detektívtörténeteket. Jörg von Uthmann így jellemzi a karaktert Gyilkosok és detektívek című könyvében:
G. K. Chesterton detektívjét, a maga elmaradhatatlan esernyőjével járó-kelő, szerény külsejű, kerekded, jelentéktelennek látszó Brown atyát viszont egyáltalán nem érdekli a tudomány. Az ördög művének tartja, akárcsak a modern civilizáció legtöbb vívmányát, amely »az intellektus brutalitásával« helyettesítette a hitet. Brown szemében a bűnözés csak egy alfaja a világunkat uraló gonosznak, és ezért a lelkészre tartozik. Papok is éppúgy válhatnak gyilkosokká, mint Aristide Valentin, a párizsi rendőrség főnöke, aki úgy tartja, hogy a bűnözők művészek, a detektívek pedig kritikusok.
Nem egészen az az atya
A BBC 2013-ban indította útjára a saját Brown atya-sorozatát, melyben Mark Williams alakítja a címszereplőt – ő elsősorban a Harry Potter-filmekből lehet ismerős, ahol Arthur Weasleyt játszotta. A széria már a 11. évadjánál jár, és eddig 120 epizód készült – csakhogy Chesterton mindössze 50 novellát írt Brown atya főszereplésével. Akkor hogy is van ez?
A BBC alaposan átkozmetikázta az eredeti koncepciót, és kapásból a századforduló helyett a második világháború utáni Angliában játszódnak a történetek, egy Kembleford nevű kisvárosban. Több visszatérő szereplőt is hozzáírtak, miközben másokat kiírtak a forgatókönyvből, akik szerepelnek az eredeti novellákban. Gyakran csak a figurát vették alapul a sztorikhoz, és már első évadban is fele-fele arányban voltak Chesterton saját történetei és a forgatókönyvírók által kitalált bűnügyek, aztán évadról évadra változott ennek aránya: a második évad csak egy eredeti novellát tartalmaz, a harmadik viszont négyet.
(via Wikipedia, Jörg von Uthmann: Gyilkosok és detektívek)
