A Hatodik érzék rendezőjének sci-fije elvicceli az űrinváziót

  • PORT

M. Night Shyamalan filmje, a Jelek sajnos nem szándékosan lett humoros.

A Hatodik érzéket (1999) és A falut (2004) jegyző M. Night Shyamalan sci-fije, a Jelek a mai napig a rendező legmegosztóbb filmje. Az egyik oldalon ott a remek rendezés, az űrből érkező invázió feszült felvázolása, a másik oldalon viszont ott vannak a nevetséges párbeszédek és a rosszul öregedő vizuális effektek.

 

Elbénázott inváziós sci-fi

A Jelek egyik nagy erőssége abban áll, hogy Shyamalan meri és tudja is használni a csendet. A film elején még James Newton Howard zenéje szól, ám később – főként a feszült és drámai jelenetek alatt – nincs semmifajta aláfestő zene. A rendező tehetségét tükrözi, hogy nincs is szüksége rá, tökéletesen működik szinte az összes pillanat muzsika nélkül is. A másik tényező, ami igazán különlegessé teszi a Jeleket, az Tak Fujimoto operatőri munkája:

a film színei és képi világa ikonikussá vált az évek során, különösen a fő motívumként használt gabonakörök.

Shyamalan lassú tempója pedig teret enged ezeknek a képeknek. Ezért lesz kifejezetten félelmetes a film, mert a legtöbb feszült jelenetet zene, zaj és párbeszéd nélkül, a képi világra támaszkodva építi fel.

Bár ne is lennének benne párbeszédek! Sajnos ez a Jelek igazi gyenge pontja: gyakran ostoba, életszerűtlen beszélgetéseket hallunk, még a legdrámaibb pillanatokban is. A film egyik fontos flashbackje: Graham Hess (Mel Gibson) feleségét egy autó a fának préseli, és még van pár percük beszélni egymással, mielőtt meghal. Ám sajnos mind a helyzet, mind a párbeszéd teljesen valószerűtlen, és inkább nevetséges, mint drámai. Nem is volt sok dolga a Horrorra akadva 3. című filmnek, mikor parodizálta a jelenetet. A másik, ami nagyon kizökkent a film hangulatából,

a CGI idegenek, amik már a 2000-es években sem voltak valami jól megalkotva, mostanra viszont már kifejezetten röhejesek.

Ezen túl is tudnánk lendülni, ám Shyamalan olyan sokáig húzza, hogy megmutassa őket, hogy mire látjuk, hogy néznek ki, olyan elvárásaink lesznek, amit már 2002-ben, a bemutató évében sem tudott teljesíteni a film.

Ez is érdekelhet

Apokalipszis a kunyhóban - 6 visszatérő motívum M. Night Shyamalan filmjeiben

A Kopogás a kunyhóban valójában azt a vonalat viszi tovább, amit a Hatodik érzék rendezője közel negyedszázada képvisel.

Lássuk!

 

(via Collider)