Hogy is van ez? M. Night Shyamalan nem tud már megfelelni a nézői elvárásoknak, vagy a nézői elvárások nem követik le Shyamalan művészetét? Mióta a forgatókönyvíró/rendező 24 éve nagyot ment a Hatodik érzékkel, szinte minden filmjétől ugyanazt a hatást várjuk, és hatalmas a csalódás, amikor nem kapjuk meg. Persze ebben Shyamalan is ludas, hiszen azóta több olyan alkotása is volt, ami úgy építkezik, mintha a végén egy akkorát fordítana a történet menetén, hogy teljesen újra kell értelmezni a látottakat. Legújabb filmje, a Kopogás a kunyhóban szintén hasonlókkal kecsegtet (itt szólok előre, hogy Shyamalan teljesen átírta az alapul vett mű, Paul G. Tremblay: The Cabin at the End of the World című regényének lezárását – meg úgy eleve a teljes második felét). Hogy ezt megkapjuk-e, azt döntse el mindenki maga, viszont

ebben a filmben is egyértelműen jelen vannak azok a motívumok, amelyek lassan negyedszázada jellemzik Shyamalan alkotásait: ezeket gyűjtöttük most össze.

Elsősorban azokat filmeket vettük alapul, melyeket a kánon is a Shyamalan-féle moziélményhez köt, és amelyek felé a Hatodik érzék óta már a megjelenésük előtt nagy volt az elvárás.

Zavarba ejtő alaphelyzet

A Kopogás a kunyhóban úgy indul, hogy négy idegen ráront egy családra, akik épp egy erdei faházban vakációznak, majd közlik, hogy hamarosan eljön az apokalipszis, hacsak nem hoznak meg egy nehéz döntést: az egyiküknek önszántából meg kell halni. Shyamalan filmjei gyakran indulnak hasonlóan kafkai helyzettel: Az esemény elején hirtelen, minden látható ok nélkül tömeges öngyilkosságot követnek el az emberek. A sebezhetetlen egy brutális vonatbalesettel indul, melynek csupán egy túlélője van. A Jelek elején gabonakörök jelennek meg egy kiugrott pap (Mel Gibson) telkén, A falu lakói nem hagyhatják el a közösséget, még akkor sem, ha gyógyszerre lenne szükség, A látogatásban pedig a rég nem látott nagyszülőkhöz mennek el az unokák, akik már nem is emlékeznek rájuk. A Hatodik érzék elején meg egy volt páciense rálő az ünnepelt pszichológusra. Shyamalan filmjeiben tehát mindig ott lappang valami titok, már a kezdetektől hordoz a sztori valamiféle feszültséget, melyet gyakran igyekszik valamilyen rafinált módon feloldani.

Globális félelmek

Shyamalan történetei azért tudnak gyakran mélyre menni, mert olyan eredendő félelmeket mozgatnak meg a nézőben, ami mindenkiben ott lappang, vagy épp nagyon is aktuális. A Kopogás a kunyhóban egyebek közt a magánszféra megsértését, egy szerettünk elvesztését és a világvégétől való rettegést helyezi középpontba. Ez utóbbi elsősorban természeti katasztrófák formájában fenyeget, ami kifejezetten aktuálissá teszi történetet. Shyamalan már korábban is foglalkozott az ember ellen forduló természettel: a 2008-as Az eseményben a növények támadnak az ember ellen, mégpedig azáltal, hogy idegmérget szabadítanak el, ami blokkolja az önvédelmi mechanizmust az agyban. A falu a technofóbiát, az Idő az öregedést és a halált, A látogatás pedig az idősektől való félelmet helyezi középpontba. De van két olyan rettegés is, amit a klasszikus műfajok használata hoz be a történetbe: a Hatodik érzék a kísértetektől, a Jelek pedig az UFO-inváziótól való félelmet mozgatja meg.

A társadalom perifériáján lévő főszereplők

Ez talán ez az egyik legerősebb motívum Shyamalannál. A Kopogás a kunyhóban megtámadott párja két férfi, akik örökbefogadtak egy ázsiai kislányt. A film ki is hangsúlyozza a homofóbiát, és azt, milyen nehezen fogadják el még a családtagok is, ha valakiknek nem a hagyományos értelemben vett szexuális irányultsága van. Az örökbefogadott kislány szintén ebbe a kategóriába illik bele, hiszen róla már egyszer lemondtak, és ezt egy életen át kell feldolgoznia. A Széttörve többszörös személyiségzavarban szenvedő antagonistája (James McAvoy) a gyermekkori bántalmazás miatt vált ilyenné, míg A sebezhetetlenben Elijah Price (Samuel L. Jackson) nem pszichológiai, hanem fizikai szempontból tér el másoktól: veszélyesen könnyen törnek a csontjai. A Hatodik érzék halottlátó kisfiújáról, Cole-ról (Haley Joel Osment) ezt írja Király Jenő A film szimbolikájában:

“Az őrület vízióival küzd a kisfiú, vagy lát egy világot, ami a többiek számára nem hozzáférhető? Ő a »félnótás«, neki »egy kerékkel kevesebb«, vagy »egy kerékkel több« van, s a többi a felezett ember, a rutin világába bezárva?”

(II/1. kötet, 426. o.). Valójában ezt a figurát szinte minden Shyamalan-filmben megtaláljuk: a Kasszandra-karaktert a kétkedő világgal szemben. A Kopogás a kunyhóban központi dramaturgiáját is ez mozgatja:

igazat mond-e a négy látogató, akik az apokalipszis eljövetelét jósolják?

Nem szokványos családok

Mint látjuk, a Kopogás a kunyhóban családja több szempontból sem klasszikus családmodell: egyfelől a gyermek nem vér szerinti, hanem örökbefogadott, másfelől két homoszexuális férfi neveli őt, tehát két apa van, és nincs anya. Már a Hatodik érzék családja is csonka: nincs apa, ami a klasszikus kísértethistóriák modellje is, ahol az apa vagy nem része már családnak, vagy ha mégis, akkor veszélyt jelent, és mindig az anya az, aki megoldja a problémát, ő lesz a család védelmezője. A Jelek családjából viszont az anya hiányzik, ám része a nagybácsi (Joaquin Phoenix). Az eseményben a történet közben változnak meg a viszonyok: a gyermektelen család neveli fel az elhunyt barát kislányát. Az Idő központi családjában a szülők épp válás előtt állnak, a Hatodik érzékben pedig végig úgy tűnik, hogy doktor Malcolmtól (Bruce Willis) elidegenedett a felesége, aki valójában gyászol.

Zárt terek

A Kopogás a kunyhóban a flashbackeket leszámítva szinte végig a faházban játszódik.

Shyamalan előszeretettel alkalmaz zárt tereket, a sztorit szinte kamaradrámába sűrítve ezzel.

A Széttörve az elrabolt és bezárt lányokat követi, A látogatás helyszíne a nagyszülők háza, A falu lényege pedig épp az, hogy nem lehet elhagyni a települést. Az Idő is, a felvezetést leszámítva, egy olyan partszakaszon játszódik, ahonnan képtelenség elmenni. Shyamalan az egyik forgatókönyvírója a 2010-es Ördög című filmnek, ami még jobban beszűkíti a játékteret: egy elakadt liftben játszódik a történet. A bezártság lehetőséget arra, hogy a végletekig elvigye a szituációt és a karaktereket, akiknek esélyük sincs kilépni a helyzetből.

A végső csavar mint elvárás 

Shyamalantól a Hatodik érzék sikere óta olyan filmeket vár a közönség, amiknek a végén valami nagy, a történetet újraértelmező csavar van. Igazából ezt a bravúrt azóta sem sikerült megismételnie, de érezhetően törekszik rá. A Kopogás a kunyhóban dramaturgiája is úgy épül, hogy végig nem tudjuk, valóban közelít-e az apokalipszis, vagy csak négy fanatikus terrorizálja a családot. A sebezhetetlen, A falu és A látogatás szintén egy olyan információt tart vissza a játékidő nagy részében, amely, mikor kiderül, átértelmezi a korábban látottakat. Igaz, egyik sem tudott olyan nagyszabású lenni, mint a a Hatodik érzék vége, ami egyenesen a popkultúrában landolt, hiszen az, hogy valójában Bruce Willis is kísértet, mára már legalább olyan közismert fordulat, mint hogy Luke apja Darth Vader. Shyamalan szándéka az Üvegben ment leginkább félre, ahol nem csak egy univerzumba terelte A sebezhetetlen és Széttörve című filmeket, de itt is tartogatott egy csavart, ami igencsak ergyára sikerült: Kevin (James McAvoy) apja, azon a vonaton lelte halálát, amin David Dunn (Bruce Willis) is utazott, és ami Elijah Price (Samuel L. Jackson) miatt siklott ki. Kevint ezután terrorizálta az anyja, aminek hatására kialakult a többszörös személyiségzavara. Ez azért már elég mondvacsinált. Shyamalan valójában nem abban igazán jó, hogy utógyújtásos sztorikat forgasson, hanem abban, hogy olyan helyzeteket teremtsen, ami valami módon kizökkenti a nézőt a hétköznapi nézőpontjából.