Az 1988-as Miss Arizonában az olasz Marcello Mastroianni és a német Hanna Schygulla mesélték el a világhírű pesti mulató történetét. Meg is kapták érte a magukét a Filmvilág korabeli kritikusától!
Havi kétszáz pengő fixszel ma az ember könnyen viccel.
Ki ne ismerné a Rozsnyai Sándor által írt híres slágert az 1936-os Havi 200 fix című filmből? Az már kevésbé köztudott, hogy Rozsnyai, a Horthy-korszak ünnepelt bohémja, a pesti éjszakai élet cézára, a híres-hírhedt Arizona tulajdonosa, valamint a felesége, a mulatóban társtulajdonos énekesnő, Mici élete milyen dicstelen véget ért a német megszállás alatt: Rozsnyait a nyilasok Sopronkőhidára deportálták, ahonnan soha nem tért vissza, Mici pedig a mulató romjai közül török útlevéllel ismeretlen helyre távozott.
Ezt a kalandosan tragikus életutat mutatta be Sándor Pál 1988-as olasz-magyar koprodukcióban készült filmje, a Miss Arizona.
A film igazi presztízsprodukció volt, a színfalak mögött már minden eresztékében recsegő-ropogó, nyugati hitelekkel életben tartott Kádár-rendszer szemlátomást nagyot akart villantani: állítólag csak a díszlet 16 millió forintba került akkori áron, így minden bizonnyal ez volt az egyik legdrágább film a magyar filmgyártás addigi történetében.
Ráadásul két nemzetközi sztárt is sikerült leigazolni: Rozsnyait az olasz Marcello Mastroianni játszotta, aki végig Szabó Gyula hangján dünnyögött a filmben, Micit pedig a német Hanna Schygulla, akit Varga Mária szinkronizált (de hogy teljes legyen a zűrzavar, amikor Mici énekel, akkor valójában nem őt, hanem Kovács Katit halljuk).
A várt siker azonban elmaradt. A Filmvilág 1988/04-es száma eléggé epés cikket közölt Koltai Tamás tollából, ahol kifejezetten rossznak ítélte meg a méregdrága kulisszákat:
...milyen élettelenül díszletszerű az Arizona belseje; egyetlen egyéni arc nem tűnik föl sem a vendégek, sem a személyzet között. Mellékszereplők és statiszták. Revügörlök semleges csapata.
Pedig a „mellékszereplők és statiszták” valójában a korszak legismertebb magyar színésznői és színészei voltak: Básti Juli, Udvaros Dorottya, Reviczky Gábor, Bujtor István, Hollósi Frigyes, Garas Dezső és Eperjes Károly, valamint Kulka János és Fehér Anna, akik ekkor már országszerte ismertek voltak, mint „a Szomszédok sztárjai”. Koltai szinte mindegyikükről leszedte a keresztvizet a Filmvilág-cikkben:
Nincs arcuk a szereplőknek. Még a Básti Juli játszotta barátnőnek és Kardosnak, a gyanús egzisztenciának sincs, akiről Reviczky Gábor – forgatókönyvi támaszték híján – képtelen eldönteni, spicli-e, fasiszta-e, följelentő-e, vagy egyszerűen csak krakéler.
De az ünnepelt világsztárok, Marcello Mastroianni és Hanna Schygulla sem jártak jobban. Koltai Tamás velük sem bánt kesztyűs kézzel:
Úgy fest a dolog, hogy azt képzelték, Schygulla és Mastroianni elviszik a filmet. Nem viszik el. (...) A tanulság mélyen jellemző napjainkra. Helyből nem lehet Hollywoodig ugrani. Legalább illik nekifutni.
