Habár az új 451 Fahrenheit készítői megpróbálják úgy kommunikálni, mintha filmjük az eredeti regény adaptációja, nem pedig az abból készült eddigi legfontosabb feldolgozás, François Truffaut 1966-os alkotásának remake-je lenne, sokat merítettek belőle. Kezdve onnan, hogy a könyvvel ellentétben itt is megtartják, és kulcsfontosságú figurává teszik azt a lányt, Clarisse-t, akinek a hatására a főhős elkezdi megkérdőjelezni saját hivatását, és megismerkedik az általa addig megvetett, sőt elpusztított könyvekkel (ami azt illeti, a szőkére festett Sofia Boutella még fizikailag is hasonlít a korábbi film női főszereplőjére, Julie Christie-re), egészen odáig, hogy az összes fontos eseményt (az iskolai bemutatót, a könyvei kedvéért mártírhalált halt asszonyt, a végén a „könyvemberek” megjelenését) hasonlóan oldották meg.

Éppen emiatt elkerülhetetlen a két film összehasonlítása – amiből, technikai értelemben vett kezdetlegessége ellenére, a régi verzió kerül ki győztesen. Nagyon beszédes ebből a szempontból a két mű dramaturgiailag nagyjából megegyező nyitójelenete. Mindkét esetben egy-egy rajtaütést látunk (a 451 Fahrenheit sztorija szerint a könyvek tiltott dolognak számítanak a közeli jövőben, a jövőbeli tűzoltók feladata így az, hogy felkutassák és elégessék a még rejtegetett irodalmi értékeket), csak miközben Truffaut apró ötletekkel dobta fel a képsort (végigveszi, milyen trükkös helyekre lehet elrejteni a könyveket, a lámpaburától kezdve a kenyérpirítóig), addig az új, Ramin Bahrani-féle változat az erőszakra, az akcióra és a látványra koncentrál.

Hogy mennyire fontos a látvány az új verzióban, azt már a főcíme leleplezi, ami önmagában véve is egy műalkotás, illetve az, hogy Bahraniék még a tűzhalált is esztétikusan mutatják be – ezzel szemben az 1966-os 451 Fahrenheit főcíme egy frappáns geg (mivel a cselekmény szerint tilos az olvasás, a stáblistát nem kiírják, hanem egy narrátor olvassa be), az egész film vizualitására pedig a visszafogottság és letisztultság a jellemző. A szellem áll itt tehát szemben az erővel, és az ötletesség az egész pályás letámadással.

És legyen bármennyire szép az új Fahrenheit látványvilága, sajnos semmi eredeti sincs ebben sem, hiszen a Különvéleménytől kezdve a régi és a friss Szárnyas fejvadászig számtalan helyen láthattuk már ezt a túlzsúfolt vizualitást. Az alkotók a jelek szerint a cselekménnyel próbáltak újítani egy kicsit, hiszen Bahrani disztópiájának vége fordulata radikálisan eltér mind a Bradbury-regénytől, mind a Truffaut-filmtől, de ezzel csak azt érték el, hogy a vizuális giccs mellett a mű tartalmilag is giccses lett.

Az innováció hiányát a színészi jelenléttel lehetne egyensúlyozni, de a tévéfilm ezen a téren is elvérzik. A Truffaut-nál látott szenvtelen és elidegenítő effektusokkal tűzdelt színészi játékkal szemben itt felfokozottak az érzelmek, a főszereplőül választott Michael B. Jordan azonban közel sem olyan tehetséges, hogy ez érvényesülni tudjon, az örök rosszfiú, Michael Shannon manírjai pedig mára végképp unalmassá váltak. Egyedül a női főszereplőnek, a már említett Sofia Boutellának van igazi kisugárzása, de ez sajnos nem elég, mert a film nem rá, hanem Jordan figurájára épül.

Az új Fahrenheit mellett szól, hogy megpróbálták modernizálni a mondanivalót, így történik benne egy halvány kísérlet a közösségi média túlkapásainak és az ostobaságot ünneplő Trump-érának a kritikájára, de mindez nem jön át eléggé, vagy ha egy-egy jelenetben mégis, a látványorgia eltereli róla a figyelmet. Az új verzió ráadásul hangulatában sem hozza a korábbi adaptáció nyomasztó-nyugtalanító atmoszféráját, így egyedüli erénye nagyjából kimerül abban, hogy újból ráirányítja a figyelmet Bradbury és Truffaut klasszikusára, illetve hogy a Z-generációval is megismerteti a könyvek, az olvasás fontosságát. Még akkor is, ha a legújabb 451 Fahrenheit kijelzőket és monitorokat pöccintgető hősei olyan piszkosul coolak, hogy kifejezetten bizarr látványt nyújtanak papír alapú könyvvel a kezükben.

Kiknek ajánljuk? Nagyjából bárkinek, aki szereti a látvány- és az akciófilmeket. Ahogy az a fentiekből is kiderült, az alkotók a lehető legszélesebb közönséget célozták meg, így nem kell sci-fi rajongónak vagy az irodalom szerelmesének lenni ahhoz, hogy élvezni tudjuk.

Ítélet: 5/10

A 451 Fahrenheit május 20-tól az HBO GO-n látható, május 27-én pedig az HBO csatorna kínálatába is bekerül.