Persze, halottak nélkül nincs háború, de az 1970-es Kelly hősei nem hőseposz, hanem filmszatírába oltott, egyenruhába bújtatott bankrablósdi, amit amerikaiak és németek együtt hajtanak végre.
Amíg nem jött Ryan közlegény megmentése, addig A piszkos tizenkettő (1967) és a Kelly hősei (1970) voltak az alap és agyonismételt, de mindig megunhatatlan háborús filmek, még akkor is, ha mindkét film alapvetően fikció, nem híres ütközetet vagy a második világháborút bármilyen módon eldöntő vagy befolyásoló eseményt ábrázoltak. De talán pont ez volt a „bájuk” a sok propagandafilm után végre egy kis kalandot kínáltak, ahol nem volt minden fekete-fehér, ahol a hősök egyik esetben sem gáncsnélküli lovagok voltak, sőt!
A Kelly hősei ráadásul megtörtént eseten alapszik: a háború legvégén néhány amerikai katona egy németországi sóbányában felfoghatatlanul sok aranyrúdra, elrabolt festményre és egyéb kincsre bukkant, és mivel a bánya a leendő szovjet megszállási övezethez tartozott, úgy gondolták, ez túl jó lenne az oroszoknak, akik amúgy is zsebre vágnák az egészet, így a zsákmány nagy részét állítólag náci tisztek segítségével egyszerűen lenyúlták. Filmünkben az arany egy, mélyen a frontvonal mögött, a megszállt területeken fekvő francia kisváros bankjában csücsül, létezését pedig egy foglyul ejtett, matt részeg német tiszt fecsegi ki, aki aztán kézenfekvő módon hamar halálát is leli. Egy csapat amerikai katona így hát úgy dönt, a háborúnak úgyis mindjárt vége, nekik pedig jól jönne a civil élethez pár aranyrúd, és Kelly őrmester (a most elképesztően hidegvérű és menő Clint Eastwood) vezetésével elindulnak a bank felé, a megfelelő részesedés reményében pedig egy páncélos osztag is velük tart, aminek nevéhez méltóan furi Csodabogár (Donald Sutherland) a parancsnoka.
A többi pedig már mozitörténelem a legjobb akciójelenetekkel és a legjobb beszólásokért – amik jelentős részéért persze Sutherland a felelős. És az sem különösebben zavaró, hogy hőseink katonának kissé öreg, többnyire inkább negyvenes-ötvenes karakterszínészek, olyan arcok, mint Telly Savalas, Don Rickles vagy Harry Dean Stanton , és mind nagyon jók. Merthogy itt nincs hősiesség, bajonettroham és önfeláldozás, ezek profi túlélők. És hiteles is minden, kezdve az aknamezőktől a végső összecsapásig a kisvárosban. Mai mellesleg a mai Horvátországban található, mert a film Jugoszláviában forgott, részben anyagi okokból, részben azért, mert ott rengeteg használható állapotban lévő második világháborús felszerelés volt található, például Sherman tankok.
A három német Tigris harckocsi például korábban a helyi szinten mérve gigászi költségvetésű A neretvai csatában is szerepelt – ők valójában gondosan és ügyesen átalakított T-34-esek, amik egyébként a hírhedt 1. SS Leibstandarte páncéloshadosztály jelzését viselik. És velük adja elő Eastwood, Sutherland és Savallas a film legjobb jelenetét, ami remek westernparódia is egyben.
