Alfred Redl az osztrák–magyar kémelhárítás fejeként adta át hadserege legfontosabb titkait az oroszoknak, ám a történetét feldolgozó Szabó Istvánt nem az árulás érdekelte, hanem a férfi jelleme és karrierje.
A nyolcvanas évek magyar filmgyártása elsősorban Szabó Istvánról szólt, már ami a külföldi szereplést illeti. Szabónak ugyanis zsinórban 4 egymást követő filmjét jelölték Oscar-díjra, és egyikük el is nyerte azt. Az 1979-es Bizalom a II. világháború utolsó hónapjaiban az ellenállás köreibe vezet minket, ahol senki sem bízhat a másikban, a főszerepet pedig a rendező két kedvenc magyar színésze, Bánsági Ildikó és Andorai Péter alakította, de a díjat végül Vlagyimir Mensov és a Moszkva nem hisz a könnyeknek vitte haza. Az 1981-as Mephisto esetében azonban Szabó István Oscar-díjat nyert a lelkét az ördögnek eladó, a nácikkal cimboráló színész javarészt német nyelven leforgatott történetével, amelynek az a Klaus Maria Brandauer volt a főszereplője, akivel Szabó következő két filmjét is készítette.
Szabó István következő jelölését cikkünk tárgya, az 1985-ös Redl ezredes hozta meg, a jellem- és érzelem nélküli ember drámája – amely helyett az argentin Luis Puenzo A hivatalos változata nyert -, majd 1988-ban a Hanussennel jelölték, az első világháborúban kapott fejsebe révén látnoki képességhez jutó szakaszvezető történetével, aki elsőként jósolta meg Hitler hatalomra jutását. Ez esetben a díjat a dán Bille August Hódító Pelléje kapta. De ki is volt az a Redl ezredes, akinek valóban kalandos élete tényleg megért egy misét, és persze egy filmet?
akik feltehetően Szerbiával, majd Olaszországgal is megosztották ezt, jelentősen befolyásolva az első világháború első két évének eseményeit – nyilván több ezer katona életét követelve.
Redl ügyét, amelyet a vezérkar titkolni szeretett volna, a kor sztárriportere, Egon Erwin Kisch hozta nyilvánosságra, és történetéből már a 20-as, 30-as években készültek filmek, majd John Osborne írt színművet A Patriot for Me címmel. Ezt használta fel Szabó István filmjéhez, amely nem Redl árulásával foglalkozik, sőt! A Redl ezredes azt mutatja meg,
miként válhatott a szegény rutén vasutas családba született Alfred Redl azzá, aki lett.
Redl már kisfiú korában dicsőítő verset farag a császárhoz, majd a kadétiskolában különleges vonzalom fűzi arisztokrata diáktársához, a magyar Kubinyi Kristófhoz (Jan Niklas) és nővéréhez, Katalinhoz (Gudrun Landgrebe ). Olyan akar lenni, mint ők, és bár mindig is kívülálló marad, szorgalma és intelligenciája előre viszi, hogy végül a kémelhárítás főnökévé válhasson. Csakhogy az érvényesülési vágy és az alattvalói alázat oda vezet, hogy belemegy az őt is föláldozó hatalmi játékokba.
Szabó István magyar-osztrák-NSZK koprodukcióban készült filmjében ezúttal is Klaus Maria Brandauer alakította a főszerepet, és Brandauer nem csak főszereplő volt Szabó filmjeiben.
A Klaus Georg Steng néven született osztrák színész testesítette meg a rendező számára a soknemzetiségű, sokarcú Monarchiát,
annak minden izgalmával, romlottságával, sokfelé húzó lojalitásával. Ennek megfelelően bármennyire büszkék is vagyunk Szabó díjaira – a Redl ezredes elnyerte Cannes-ban a zsűri díját, a Bafta-gálán ez lett a legjobb idegen nyelvű filmje, és az Oscar mellett a Golden Globe-díjra is jelölték - egy igazi európai filmről beszélünk. Amiben olyan német színészek kaptak fontos szerepet, mint Hans Christian Blech vagy Armin Mueller-Stahl, és akik mellett rengeteg jól ismert magyar színész, köztük Mensáros László, Udvaros Dorottya, Gálffi László, Eperjes Károly, Major Tamás vagy Rátonyi Róbert.
