Nem biztos, hogy az Aranyoskámat ma már le lehetne forgatni, pedig sok mindenben megelőzte a korát.
Sydney Pollack 1982-es filmje egy öntörvényű, állástalan színészről szól, aki megpróbál más lenni, mint aki, és így lesz sikeres. Hatalmas saller ez a szórakoztatóiparnak, egy szórakoztató filmbe csomagolva. Michael Dorsey (Dustin Hoffman) fiataloknak tart drámaoktatást, miközben maga képtelen zöld ágra vergődni. A film nyitánya, a meghallgatásokat tömörítő szkeccs egyszerre komikus és elkeserítő: Michael egyik szerepnek sem felel meg, mert a rendezők „mást keresnek”.
Mikor már a saját ügynöke is fejéhez vágja, hogy senki sem fogja szerződtetni, felszívja magát és nőnek öltözve elmegy egy meghallgatásra, ugyanis középkorú hölgyet keresnek egy kórházsorozathoz. Mondanom sem kell, hogy beválik, szerződtetik, ám ez számtalan helyzetkomikumot teremt, hiszen Michael hol önmaga, hol pedig Dorothy Michaels, a kettőt pedig piszok nehéz összeegyeztetni, pláne, ha Michael szerelmes lesz a kolléganőjébe (Jessica Lange), Dorothyba meg a kollegina apja.
Az Aranyoskám azonban több síkon mozog, így a humora is számtalan regisztert bejár. A szoknyás-gatyás poénokkal csínján bánnak, de azért akad jó pár pillanat, amikor Michael legszívesebben elordítaná magát, hogy: én férfi vagyok! A homoszexualitás persze tabu: Michael mórikálhatja magát női ruhákban, csak nehogy kiderüljön, hogy „buzi” – leírom, mert így szerepel a szinkronban is.
ez is érdekelhet
10 dolog, amit nem tudtál az Aranyoskámról
Február 9-én adják át az Oscar-díjakat – ennek alkalmából íme tíz érdekesség erről az annak idején tíz Oscarra jelölt filmről, amit egyébként vasárnap délután újra is nézhetünk a tévében!
Tovább
A film humorának azonban van egy másik rétege is, ami kevésbé explicit: a lézengő művészek szatirikus ábrázolása, akik csak ülnek otthon, szövik az álmokat, és várják, hogy felfedezze a világ a „tehetségüket”. Bill Murray remekül hozza a karaktert Michael szobatársaként. Egy házibulin a következőt magyarázza a körülötte lévőknek:
„Nekem ne legyen telt ház a színházban. Nem kell! Legyen csak 90 ember, aki bemenekült minden idők legnagyobb esője elől. Mert az ilyen emberek, ezek élnek ezen a planétán, míg ki nem száradnak. Olyan színházat akarok, ami akkor nyit, ha esik.”
A nőnek öltözött, sikeres férfi ugyanakkor magával rántja a nemek közti egyenlőtlenség témáját is, közel negyven évvel azelőtt, hogy igazán felszínre bukott volna. Hiszen mit is látunk valójában? Egy pasit, aki nem talál magának munkát, ám amint nőnek öltözik, és egy férfi határozottságával lép fel, máris leszerződtetik az első helyen. Ez azért elgondolkodtató.
