Jason Statham kivételesen csapatjátékos a Blitz című krimiben, és nem egyedül akar mindenkit leverni. Kell is a csapatjáték a londoni zsaruknak, mert valaki rájuk vadászik.
Hogy honnan van a cím, Blitz? Nincs köze tudomásunk szerint a magyar bliccelni szóhoz, közvetve a blitzkrieg, vagyis a villámháború szóhoz köthető, rövid formájában, a Bliztként pedig London bombázását hívták így az angolok a II. világháború alatt az angliai csata során. És így akarja magát hívatni Jason Statham 2011-es filmjében egy sorozatgyilkos, aki rendőrökre vadászik London dél-keleti részén. És a kőkemény Tom Brant nyomozó (Statham) csapata egyre fogyatkozik. Zsinórban két rendőrt is megölnek, majd parancsnoka is a könyörtelen gyilkos áldozata lesz.
A helyére érkezik Porter Nash (a mindig nagyszerű Paddy Considine), aki nehezen tud beilleszkedni az egységbe, mivel nyíltan meleg, és ott van Elizabeth Falls közrendőr (Zawe Ashton) is, a gyilkos valószínűsíthető következő áldozata. Merthogy az viszonylag hamar kiderül, hogy ki lehet a tettes, csakhogy az illető elég okos ahhoz, hogy mindig időben megszabaduljon a bűnjelektől – még úgy is, hogy nagyon szeretné, ha a sajtó rendszeresen beszámolna arról, amit csinál. Adódik a megoldás: nem a szokásos rendőri módszerekkel kell leszámolni vele.
Vagyis valahol mégis egy kicsit egy klasszikus Jason Statham-filmről van szó, de leginkább a nyitásként és a végére, addig viszont egy jó nagy adag nagyszerű angol színészt láthatunk a remek párost alkotó Considine és Statham mellett, úgy mint Mark Rylance, David Morrissey (a The Walkig Dead kormányzója), Luke Evans vagy Aidan Gillen. Az ír Gillent külön érdemes kiemelni, és nem csak itt, hanem úgy általában is zseniális: ha kell, elképesztően tenyérbemászó, ha kell, kemény vagy érzékeny – de a legjobb akkor, amikor genyó. Nem is értem, hogy eddig miért nem osztották rá a főgonosz szerepét egy Bond-filmben sem, de egyszer eljön majd az ő ideje is.
