Kigyúrt fiúk és a félmeztelen testüket mutogató lányok hajkurásszák egymást egy egzotikus szigeten – kisülhet ebből valami több, mint a legalantasabb ösztöneinkre ható szexista-szépségfasiszta csöcsparádé? A válasz: igen! Bemutatkozott a magyar Love Island párkereső reality. Kritikánk.
Az RTL Klubon debütált Love Islandről már indulása előtt sokat lehetett hallani (az Index például hosszú cikkben foglalkozott vele), mivel az eredeti, brit műsor az elmúlt években meghatározó popkulturális jelenséggé nőtte ki magát – és érdekes módon nem az első, celebekkel felvett verzió lett hihetetlenül népszerű (amit 2006-ban, két évad után el is kaszáltak), hanem a civil versenyzőkkel forgatott, 2015-ben indult, 2020 januárjában már a hatodik évadát kezdő reality.
A Love Island koncepciója, hogy tizenegy fiatal (nálunk ez az elején öt lányt és hat fiút jelent) beköltözik egy egzotikus szigeten található luxusvillába, hogy ott a hosszú hetek során párba fejlődjenek, és a győztes pár a végén 20 millió forinttal legyen gazdagabb. A játék folyamán a párok csak ideális esetben maradnak együtt, sokszor felbomlanak, és aki pár nélkül marad, annak távoznia kell a villából, új emberek kerülnek be, így új párok alakulhatnak stb.
„A játék, ahol a szerelem a tét” – szól a sorozat szlogenje, de nyilván sokan (ahogy az a reality show-kkal lenni szokott) inkább ismertségre jöttek szert tenni a ciprusi villába (bár a helyszín mindegy is, hiszen ez egy laboratórium, ami meg folyik, az emberkísérlet, vagy ha szebben akarjuk mondani, szociálpszichológiai tanulmány). Az pedig, hogy kinek mi a fő motivációja, érdekes módon már az első pár adás után kiderült, hiszen színtiszta taktikázást („megbeszélem veled, hogy a játék végéig együtt maradunk, hogy ne essünk ki, aztán mégis mást választok helyetted, mert úgy gondolom, vele jobbak az esélyeim a bennmaradásra) és igazinak tűnő érzelmeket (vagy hát pár napi ismeretség után inkább kémiát) egyaránt lehetett látni.
A papírforma szerint a Love Island a lehető legmanipulatívabb játék, mivel rossz esetben egy játékos azért tesz úgy, hogy vonzódik valakihez, hogy minél tovább játékban maradjon, a valóságban ezzel szemben a különböző országok Love Islandjei után nem kevés házasságot kötöttek, sőt már több Love Island baba is született. És a magyar adások során is folyamatosan azt kommunikálják a versenyzők, hogy hosszú távú kapcsolatot szeretnének, nem pedig numerára hajtanak.
Ennek némileg ellentmondani látszik, hogy a játékosok szinte a teljes műsoridő során (és vélhetően azon kívül is) elég sokat mutató fürdőruhában vannak, és gyakran kapunk premier plánt, sőt szuperközelit is egyes testrészekről (és nem, nem karokról vagy hátakról, hanem szájról, mellről, fenékről). De a műsor készítői legalább kiegyensúlyozottan, mindkét irányba szexisták, hiszen ugráló mellizmokban épp annyiszor gyönyörködhetünk, mint női idomokban. És egyelőre a testrészek mutogatásán kívül nem is történt semmilyen durva túlkapás (mint például a brit széria egyik évadában, amikor a lányoknak Playboy-nyuszi jelmezben kellett fellációt imitálniuk).
Sőt: mondhatjuk, hogy eddig egy gólyatábor színvonala helyett egy ártatlan úttörőtábor szintjén mozognak a játékos feladatok (nem egyszer a slapstick comedy elemei is előkerülnek, a második adásban például vízzel teli lufikkal kellett dobálniuk egymást a versenyzőknek) – de napi széria lévén ez a helyzet persze akármelyik adásban megváltozhat. Mi persze csendben azért drukkolunk, hogy ne történjen olyan szégyenletes esemény, mint a TV2-n futott Éden Hotel harmadik évadában lezajlott és meg is mutatott szexuális zaklatás.
De az eddigiek alapján ez a veszély szerencsére nem fenyeget, és a műsorkészítők inkább a betervezett, ám a játékosok és a nézők számára váratlan fordulatokkal próbálják vonzóvá tenni a műsort. Méghozzá sikerrel, mert az ügyes húzások miatt (páratlan számú játékos, az elején az új érkező bárkitől elszakíthatta a már kiválasztott párját, megszervezett randik formájában plusz lehetőség biztosítása a páratlanul maradt versenyzőnek a hódításra stb.) a Love Island már az elejétől kezdve izgalmas, sőt az első napi ismerkedés után a második adásban annyira felpörögtek az események, hogy már ki is esett valaki, másnap pedig jött is az új beköltöző, ráadásul nem egy férfi a kieső delikvens helyére, hanem egy nő, hogy ezt követően már a lányok ne érezhessék biztonságban magukat.
A sok változás miatt pedig egyrészt folyamatos változásban vannak a csoporton belüli viszonyok is, és nagyon érdekes a csoport dinamikáját figyelni, másrészt pedig (legyen esetleg bármilyen szinten is megírva vagy megrendezve a műsor valamely része) néhány igazi, emberi pillanatnak is a tanúi lehettünk már most, a műsorfolyam elején. Ha tehát sikerül leküzdenünk a látszólagos húspiac miatt támadt viszolygásunkat, a magyar Love Islandre abszolút rá lehet kattanni, mivel ügyesen van felépítve és a játékosok között is találunk szimpatikus és/vagy izgalmas figurákat. És az élményt még az sem rontja el, hogy a műsorvezető az RTL Klub ügyeletes paprikajancsija, az Éjjel-nappal Budapestből ismert Lali.
