Ezzel a filmjével tűnt fel Brie Larson, aki kapásból Oscar-díjat is nyert A szoba (2015) főszerepével, teljesen megérdemelten, hiszen mind a felkészülése, mind az alakítása embert próbáló volt ebben a nagyon kemény drámában.
Az ötéves Jack (Jacob Tremblay) számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Ám ötödik születésnapja után Anya közli vele, hogy a világ a szobán kívül folytatódik, és ideje megtapasztalni azt, ami a falakon túl van. Ehhez azonban tervre és szökésre van szükség, amit Jacknek egyedül kell megtennie, merthogy a Szoba, ami valójában egy sufni egy kert végében, igazából egy börtön, ahol valaki fogva tartja őket. Az ír Lenny Abrahamson megtörtént esetek alapján hozta létre A szoba világát, de a filmben az a zseniális, hogy a börtönön túl is folytatódik a dráma, noha már senki sincsen veszélyben. Az Anya ugyanis a szabad világban már nem tud jó anya lenni.
Brie Larson teljesen megérdemelten nyert Oscart nyers, érett, mégis energiával teli alakításáért – A szoba a legjobb film, a legjobb rendező és adaptált forgatókönyv kategóriában is esélyes volt -, és legyünk kicsit cinikusak: nyilván az is sokat segített, hogy smink nélkül játszott, amit mindig nagyra értékel az Akadémia. Viszont ha korrektek akarunk lenni, belátjuk, hogy abszolút megérdemelte a győzelmet, ráadásul elképesztő módon készült fel: egy hónapra bezárkózott a lakásába, internet, telefon és tévé nélkül, magát diétára fogva, hogy legalább nagy vonalakban tudja, milyen érzés egy szűk térbe zárva élni, majd hetekig konzultált pszichiáterekkel – és olyan mélyen megviselte mindez, illetve a forgatás, hogy jó ideig nem is vállalt semmi drámát, csak olyan könnyed darabokat, mint a Kereszttűz (francia-angol akció-vígjáték, 91 perc, 2016) vagy a Csillogó álmom (2017) és végül a nagyszerű Kong: Koponya-sziget (2017). De vissza a filmhez!
A film Emma Donoghue azonos című regényéből készült – a forgatókönyvet is Donoghue írta -, az írónő pedig elsősorban Natascha Kampusch és az őt elrabló Wolfgang Priklopil esetéből merített ihletet. Rendezőként az ír Lenny Abrahamson talán furcsa választás volt az Amerikában játszódó – de valójában Kanadában forgatott filmez. Addigi munkái, mint a fején papírmasé figurával játszó Michael Fassbender főszereplésével készült Frank (2014) vagy a Mit tettél, Richard? (2012) tinidráma teljesen más irányba mutattak, de hamar kiderült, hogy nagyon is fekszik neki A szoba története. Amit percre pontosan bontott ketté, az első fél a szobában játszódik, és olyan, mint egy krimi, ahogy Anyu kidolgozza Jack szökésének tervét, amelynek megannyi buktatója van. A második rész immár hazatért Anyuról szól, aki képtelen megszokni régi-új életét, a tág tereket, a sok embert, még mindig munkálkodnak benne a túlélési ösztönök és a beleivódott rettegés a férfitól, aki elrabolta, fogva tartotta és minden egyes este megerőszakolta. Ki-ki döntse el, melyik az izgalmasabb vagy éppen mélyebb rész, de a kettő nyilván együtt működik.
