Az Alatriste kapitány (2006) nem csak a valaha készült legdrágább spanyol film, de elképesztően látványos, és, bár nem mindig tudni, éppen hol járunk és miről szól, de amit látunk, az nagyon izgalmas, Viggo Mortensen pedig egy zseni.
A történelemkönyvek is talán egy mondatban említik, a köztudatból pedig teljesen kikopott a tény, hogy volt idő, és nem is olyan rövid idő, amikor Spanyolország volt a világ vitathatatlan szuperhatalma. Az arany évszázadnak (Siglo de Oro) nevezett kor a XVI. század elejétől a XVII. század közepéig tartott, ekkor virágozott a művészet, a tudomány és gazdaság Spanyolországban, a spanyol hadsereg pedig verhetetlen volt Európa csataterein. Szokták mondani, hogy mindezt az Újvilág kirablása tette lehetővé, de a logika fordított: aligha tudta volna meghódítani Latin-Amerika óriási területeit egy jelentéktelen hatalom. A valaha készült legdrágább spanyol film, az Alatriste kapitány (2006) ennek a korszaknak a végét meséli el.
A címszereplő, Diego Alatriste y Tenorio (Viggo Mortensen) a korszak jellegzetes figurája, katona, kalandor és ha kell, bérgyilkos, mivel egyetlen tehetsége a kardforgatás, de a lehetőségekhez mérten becsületes és bajtársaihoz hű férfi. Először a spanyolok németalföldi hadjáratában ismerjük meg, ahol elveszíti legjobb barátját, akinek megígéri, hogy segíti felnevelni, majd Madridba visszatérve elvállal egy piszkos munkát, illetve szerelmi kalandba keveredik egy ünnepelt színésznővel. Ezután újra Németalföldön látjuk, ott van Bréda bevételénél, az utolsó nagy spanyol győzelemnél, aztán egy becsületbeli ügy miatt párbajra kényszerül, hogy végül a birodalom első megalázó vereségének is tanúja és részese legyen Rocroinál.
És nem mondom azt, hogy az Alatriste kapitány történetének vonalvezetése teljesen világos számomra, vagy azt, hogy az egyik epizód világosan vezet el a másikhoz – ráadásul a madridi jelenetek zöme félsötétben játszódik, és minden férfi az arcát félig eltakaró, óriási kalapot hord -, de a kaland érzete átüt mindenen. Ebben igazán jó Agustín Díaz Yanes (Senki sem fog beszélni rólunk, ha meghalunk) rendező, aki Arturo Pérez-Reverte öt regényből álló Alatriste sorozatát „préselte” egy csodásan kinéző filmbe – nyilván innen az epizodikus szerkezet -, és a tőrpárbajok, csatajelenetek mind elképesztően jóra sikerültek. Megkockáztatom, jobbra, mint egy hasonló hollywoodi kalandfilmben, a legvégi ütközet az addig verhetetlen híres spanyol terció pusztulásával parádés. És még valami parádés: Viggo Mortensen alakítása, aki ilyen szerepekre született. Persze Mortensen minden szerepben jó, és mivel egy nyelvzseni, kifogástalan spanyol nyelvtudással játszotta el Alatristét olyan remek spanyol színészek oldalán, mint Eduardo Noriega, Javier Cámara vagy Ariadna Gil, és még az a bazi nagy kalap is olyan jól áll neki!
