Kate Winslet főszereplésével készült A ruhakészítő (2015) első blikkre amolyan kellemes kisvárosi bohózatnak tűnik a nagyvilágot megjárt, majd hazatérő varrónővel, de a látszat csal.
Amikor Jocelyn Moorhouse (Bizonyíték, A szerelem színei, Ezer hold) úgy döntött, hogy filmre viszi Rosalie Ham bestseller regényét, akkor a fő csapásirányként ezt a frappáns hasonlatot jelölte meg „Olyan legyen, mint a Nincs bocsánat Clint Eastwoodtól, csak pisztolyok helyett varrógéppel!". És így is lett, bár A ruhakészítő (2015) sokkal több mint egy átlagos bosszúmese. És sokkal színesebb is.
Egy gyönyörű nő, Myrtle 'Tilly' Dunnage (Kate Winslet) visszatér abba az isten háta mögötti ausztrál szülővárosba, ahonnan gyerekkorában kénytelen volt elmenekülni. Tilly azóta bejárta a világot, és olyan világvárosokban tanulta ki a ruhakészítést, mint London, Milánó vagy Párizs, és most a helyi lányoknak és asszonyoknak varr csodás ruhakölteményeket, amiben szinte újjászületnek, és akár meg is változtathatják a saját sorsukat. Tisztára, mint amikor Juliette Binoche édességboltot nyitott egy francia kisvárosban a Csokoládéban (2000), ahol addig senki sem élvezte az életét, de a hasonlat billeg. Tilly nem azért érkezett ide, mert jobbá akarja tenni a helyiek életét. Nem emlékszik rá, mi történt akkor, amikor 10 évesen gyilkossággal vádolták meg, de ki akarja deríteni, mi történt akkor, és meg akarja büntetni a felelősöket.
Nem kell izgulni, nem egy sorozatgyilkosról szól ez a mese, nincs túllihegett dráma, bár, ha kell, Jocelyn Moorhouse be tud keményíteni. A ruhakészítő ugyanis a bosszúmese mellett még sok minden más, például egy megváltástörténet, hiszen Tilly hosszú éveken keresztül hordozta magán a gyilkos stigmáját és egy kisvárosi vígjáték az ilyenkor szokásos hibbant karakterekkel, köztük a titokban női ruhákba öltöző helyi rendőrrel (Hugo Weaving) és másokkal. Ehhez még tegyük hozzá a szerelmi szálat a kisváros legszélesebb vállú srácával (Liam Hemsworth) és Tilly családi drámáját saját, a valóságtól és a józan észtől egyre messzebb került anyjával (Judy Davis), és még néhány más vonalat, amikről azért nem beszélünk, hogy ne spoilerezzünk.
Mindez persze nem csak a bosszúról, a színes kisvárosi alakokról, az elegáns ruhákról és a L’amourról szól, hanem Kate Winslet játékáról is. Winslet pedig elképesztő, és mint mindig, most is egyformán van meg benne a keménység és az elegancia, a kifinomultság és az erő, miközben lehetetlen nem figyelni rá. Azért Hugo „Mr. Smith” Weaving mégis ellop tőle néhány jelenetet az ő vékony macskabajszával!
