Az a vicc és geg mennyiség, amit ebbe a filmbe belepréseltek, az bizony tizenöt másik vígjátékra is elég lett volna, de a készítők nem sajnálták a poénokat, és egy percre sem fogták magukat vissza.
A bevezetőben emlegetett készítők három gyerekkori barát voltak, akik aztán alkotótársakkal váltak, Jim Abrahams és a két testvér, David Zucker és Jerry Zucker - rendező forgatókönyvíró triójukra csak ZAZ-ként hivatkoznak ma is -, akik elképesztő stílusparódiákkal és poénokkal hívták fel magukra a figyelmet. Az ő lelkükön szárad a Nagyon különleges ügyosztály sorozat, majd az abból kinőtt Csupasz pisztoly (1988), a zseniális kémfilm paródia, a Top secret (1984), és persze első igazán komoly munkájuk, az Airplane! (1980) is.
A három és fél millió dollárból készült film 130 milliót hozott, de ami még ennél is fontosabb, hogy meghonosított egy teljesen újfajta, helyzetkomikumokra, szóviccekre és groteszk jelenetekre épülő humort. A klasszikus repülős katasztrófafilmek, de különösen az Airport-sorozat paródiája igazi filmtörténeti mérföldkő. Talán kevesen emlékeznek rájuk, de a hetvenes években a hatalmas lendülettel fejlődő repülőgépipar létrehozta – vagy ezzel párhuzamosan létrejött - az önmagát népszerűsítő, látványos, nagy költségvetésű filmjeit, nagyjából egyet minden évben, amelyekben hős pilóták és csinos légikisasszonyok győztek le minden problémát. Ezekre már kevesen emlékeznek, az Airplane-re annál többen: amikor elkészült, még Golden Globe-ra is jelölték, pedig szinte a semmiből jött a film. Számos jelenete klasszikussá, a szinkronban is jól sikerült szófordulata mára szállóigévé vált.
Merthogy zajlik az élet a levegőben, az utasok egy része és mindkét pilóta fertőzött ételt evett és kidőlt, így a gépet egy poszt-traumás stressz szindrómában szenvedő egykori vadászpilótának kell vezetnie, de persze ott van a hülyén vigyorgó automata pilóta (Robert Hays) is, amit/akit néha fel kell fújni, és mit tesz isten, ott van a gépen hősünk egykori barátnője (Julie Hagerty) is, és ez sem segít. És Leslie Nielsen folyamatos bátorítása sem segít, a fedélzeten pedig tombol a totális idiotizmus, de minek részletezzük, aki nem látta, nézze meg, aki látta, az úgyis megnézi újra. És újra. És újra, lehetőleg jó társaságban. Vagy akárhogy.Olyan sikeres volt a film, hogy természetesen nem maradhatott el a folytatás, ez lett az 1982-es Airplane 2. - A folytatás, ami nem rossz, de ebben már nem vettek részt Zuckerék egyáltalán, sőt, állításuk szerint soha nem is nézték meg a filmet, aminek szerintük el sem kellett volna készülnie.
