A harminc éve bemutatott, Roland Emmerich rendezte Csillagkapu abból a népszerű áltudományos elméletből indul ki, hogy a fejlett emberi civilizációk születése idegen lényeknek volt köszönhető.
Hogyan emelkedtek fel az első civilizációk, miként épülhettek fel modern eszközök nélkül az emberiség olyan csodái, mint például az egyiptomi piramisok, vagy hogyan lehetséges, hogy ugyanazok a motívumok egymástól több ezer kilométerre lévő ősi kultúrákban ugyanúgy megjelentek? Erre számos válasz létezik, ugyanakkor sok mindent még ma sem tudunk megmagyarázni, és ilyenkor születnek a legvadabb összeesküvés elméletek. Például azok, amelyek szerint az emberiség a felemelkedését a távoli űrből érkező lényeknek köszönheti – a kérdés csak az, hogy ezek az idegen lények barátságosak voltak vagy sem. Az annak idején oly sikeres, és egy népszerű tévésorozatot „fialó” Csillagkapu (1994) szerint nem voltak túl barátságosak.
Egy sor népszerű szerző alapozta meg teljes munkásságát a fenti elmélettel, például Erich von Däniken, aki szerint az ősi istenek valójában pont azok az idelátogató földönkívüliek voltak, akik megajándékozták az emberiséget a fejlett technológiák ismeretével. Ebből indul ki Roland Emmerich történetében, ahol a már emlegetett egyiptomi piramisok fednek fel egy titkot. 1928-ban egy régészeti expedíció különös, kör alakú, azonosítatlan fémből készült tárgyra bukkan az egyik piramis belsejében, ám nem tudják, mire való. Hatvan évvel később, az egyiptológus Daniel Jackson (James Spader) merész elmélettel áll elő, mely szerint a titokzatos lelet földönkívüliek által épített, távoli világba nyíló csillagkapu, egy portál bejárata. A szenzációs hír hatására az amerikai kormány elhatározza, hogy Jack O'Neill ezredes (Kurt Russell) vezetésével egy sokat próbált katonai alakulatot küld az ismeretlenbe. Akik egy idegen bolygón találják magukat olyan humanoid lények között, akik hatalmas isteneket szolgálnak – és pont azt a fémet bányásszák számukra, amiből a csillagkapu készült.
Bár a történet számos klisére épül – az amerikaiak mint az elnyomott népek felszabadítói, a civilek és a katonák sosem értenek egyet, satöbbi -, a harminc éve bemutatott film részben a különös történetnek, a remek díszleteknek és nem utolsósorban a rettenetes RA (Jaye Davidson, a Síró játék - The Crying Game "színésznője") alakjának köszönhetően meglepő siker lett. Akkora siker, hogy csináltak belőle egy sorozatot is. A Richard Dean Anderson főszereplésével készült Csillagkapu -sorozat – eredeti címén Stargate SG1-1 – végül nem kevesebb mint tíz évadot élt meg, pedig technikailag, látványvilágában jóval gagyibb lett, mint a film, ami nem öregedett olyan rosszul.
