A birkózás – merthogy a korabeli tévéújságok kezdetben így interpretálták a „wrestling” kifejezést – egészen a 80-as évek végéig egyet jelentett számunkra az olimpiai sportággal. A kábeltévé-forradalom azonban elhozta a Eurosportot, ahol a péntek esti „birkózás” nyomokban sem emlékeztetett Farkas Péter sportolói (!) munkásságára. Ellenben fényévekkel szórakoztatóbb volt annál. Sosem múló nosztalgikus rohamunk arra késztetett minket, hogy megemlékezzünk a pankráció jó három évtizeddel ezelőtti fénykoráról és – ha nem is szó szerint vett – halhatatlanjairól.
Hulk Hogan
A WWF (értsd: World Wrestling Federation) élő kabalafigurája, szteroidozott Skála Kópéja, akinek kicsinyített, fröccsöntött másáért anno kiskorúak tucatjai bonyolódtak szüleikkel A kukorica gyermekeit idéző osztályharcba. Valahol ironikus, hogy az amerikai nép pont egy szoláriumban rekedt svéd kamionsofőr karakterében ismert magára, de tény, hogy Hulk Hogan volt a pankráció történetének legnépszerűbb karaktere. Egy 1988-as bajnoki döntőjét pl. nem kevesebb mint 33 millióan nézték, amivel a mai napig rekordernek számít. 1982-ben egy bizonyos Sylvester Stallone kereste meg egy filmszereppel ügynökein keresztül, ám Hogan – annak biztos tudatában, hogy pankrátorkollégái szívatják – beintett neki. Végül aztán aláírta a szerződést, a többi pedig már történelem.
The Ultimate Warrior
Az ember, aki legyőzte Hulk Hogant, mégis népszerűbb volt a munkásosztály körében, mint a Sweet Home Alabama vagy a barna papírzacskó. James Hellwig önkéntelenül is megadta a választ arra, hogyan festettek volna a 80-as évek glam rock zenekarai, ha idejében felhagynak az ösztrogénkezeléssel. A sors iróniája, hogy karrierje is hasonlóan alakult, mint az említett csapatoké: egy évre rá, hogy megjelent a Nirvana Nevermind című lemeze („…aztán jött az a pöcs Cobain gyerek, és mindent elcseszett”) ő is visszavonult, és csupán 1996-ban tért vissza a ringbe. 2014-ben szívroham végzett vele.
The Undertaker
Mulatós körökben bevett szokás, hogy a fellépő művészek a dupla sokkhatás elérése érdekében eredeti hivatásukat is demonstrálják színpadi imidzsükkel, lásd Postás Józsi, Bunyós Pityu, Mentős Laci. Ha az Undertaker hasonló kultúrkörben kezdi meg tevékenységét, akkor vélhetőleg Temetős Tibiként került volna be a Rock & Roll Hall of Fame-be. De mindannyian jobban jártunk vele, hogy Mark Calaway a WWF-ringben, és nem szabolcsi murcifesztiválok színpadjain pusztított. Legemlékezetesebb performansza az volt, amikor halotti bizonyítványt állított ki a még élő Ultimate Warrior részére, és tisztes sírrablóként bajnoki övével távozott. A pankrációtól 2020-ban vonult vissza.
The Earthquake
A két lábon járó Super Size-menü, akinek lájtosabb reggeliéért egy komplett bivalycsorda adta életét. A kardiológusok rémálma, akinek titkolt esélyegyenlőségi hitvallása volt, hogy a tornadressz nem a negyvenkilós tornászlányok privilégiuma. Cukahara helyett azonban legfeljebb a ringoszlopról ugrott hasast egy kellően életunt kollégája sérelmére. És bár fizimiskája alapján joggal gondolhatnánk, hogy sutyiban Anti-Black Friday néven tartott KKK-dzsemborikat, Earthquake-nek (polgári nevén John Tenta) vajmi kevés köze volt a déli redneckekhez. Emberünk Kanadában látta meg a napvilágot, majd profi szumóbirkózói karrierjét követően a WWF ringjében kötött ki, ahol a közutálatnak örvendő buflák szerepét osztották ki rá. 2004-ben vonult vissza a pankrációtól, miután súlyos betegséget diagnosztizáltak nála. Mindössze 42 évet élt, de mázsás nyomot hagyott bennünk.
Randy „Macho Man” Savage
A WWF egyik legnagyobb veteránja, aki több kamuverést szenvedett el pályatársaitól, mint Amber Heard Johnny Depptől. Macho Man nem kevesebb mint 32 évig esett-kelt a ringben, és csaknem Szabó család-időtartamú karrierje során Hulk Hogan puszihaverjából halálos ellenségévé vált. (Hogy mi volt a konfliktus pontos oka, azt már nem tudjuk felidézni, de az a tény, hogy nyolcévesen megmosolyogtuk, meglehetősen beszédes.) Savage immár 11 éve nincs köztünk, ugyanakkor nem csupán ringbéli munkássága miatt maradt meg az örökkévalóságnak, hanem Rejtett szuperképessége okán is: ellenfelei megfenyegetése során komplett mesterséges tavakat köpött a mikrofon membránjába.
Dino Bravo
A pankrációnál már csak a magyar operettnek köszönhetünk több olyan felejthetetlen karaktert, akik színjátszás terén radikálisan elutasították a „kevesebb néha több” irányelvet. Ha – a két műfajt könyörtelenül összeházasítandó - meg akarnánk nevezni a WWF Rátonyi Róbertjét, kb. csípőből vágnánk rá Dino Bravo nevét. Jelentős különbség volt köztük azonban, hogy az operett professzorának nem voltak maffiakapcsolatai, Bravo – polgári nevén Adolfo Bresciano – azonban sutyiban a montreali Cotroni család embere volt. 1993-ban 11 pisztolygolyóval a testében találtak rá, dossziéja a mai napig a döglött akták között porosodik.
Jake „The Snake” Roberts
Hulk Hogan után a második illusztris WWF-karakter, akinek bajsza önálló entitásként, mondhatni parazitaként funkcionált – akárcsak Picúr fején Pom Pom. Ez azonban édeskevés lett volna a karrierépítéshez, ezért úgy döntött, inkább magára haragítja az állatvédőket. Ringbeli performanszaira rendszerint egy kígyóval érkezett, és győzelmei után a szerencsétlen hüllővel mászatta meg ellenfelei sövényekkel barázdált, egzotikusan oroszlánszagú testét. Volt azonban, hogy csibészeltette is házikedvencét. 2007-ben – immár sokadszorra – elvonóra ment alkohol- és drogfüggősége miatt, a rehabon töltött időszakról dokumentumfilm is készült The Resurrection of Jake The Snake címmel.
