A 2000-ben bemutatott Tolvajtempó valójában egy remake, de nagyon látványos, pörgős darab, ami egyszerre volt hatalmas siker és óriási bukta, mert olyan drágán készült, hogy azt a pénzt képtelenség volt visszahozni.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy H. B. Halicki nevű férfi, akinek volt egy roncstelepe, meg egy autómentő vállalkozása. Tehát rengeteg kocsija volt, és szerette a filmeket, így aztán csinált magának egy autósfilmet, amit ő írt, rendezte, de még a főszereplője is ő volt, sőt, kaszkadőrködött benne. Az 1974-es Tolvajtempó néhány autótolvajról szólt, akiknek egy rakás luxusautót kellett rövid idő alatt ellopnia. Nem is lett rossz a végeredmény, Halicki pedig 1989-ben nekiállt elkészíteni a második részt,
csakhogy egy jelenet előkészítése során elszakadt egy biztosítókötél miatt rázuhant egy kidőlt telefonpózna, ő pedig szörnyethalt.
A jóval ismertebb 2000-es Tolvajtempó tulajdonképpen ennek a filmnek a remake, még akkor is, ha az elsőfilmes rendező, Dominic Sena leginkább csak a történet vázát tartotta meg.
A dolgok persze összeérnek, Sena ugyanis operatőrként dolgozott Halickivel, és az új film producere a néhai rendező özvegye, Denice Shakarian Halicki lett a sztárpoducer Jerry Bruckheimer oldalán,
a forgatókönyv írásában pedig részt vett az akkor még szinte ismeretlen J.J. Abrams is.
A történet hőse Memphis (Nicolas Cage), akinél nincs jobb autótolvaj, akinek ötven jól őrzött luxusautót kell egy éjszaka alatt elkötnie, és biztos helyre vezetnie. Azonnal nemet mondana, ha nem egy kőkemény brit gengszter (Christopher Eccleston ) volna a megbízója, és a tét nem bajba keveredett, meggondolatlan öccse (Giovanni Ribisi) élete lenne. Hamarosan összeáll egy ütős csapat, és már csak egy menetrend kell ahhoz, hogy a különböző lánynevekre keresztelt autókat elkössék – meg az, hogy egy gyanakvó zsaru (Delroy Lindo) ne rondítson bele a tervükbe.
A film siker is lett meg nem is. A pörgős, fordulatos sztori, a remek színészgárda, amelynek Angelina Jolie, Robert Duvall, Scott Caan és Vinnie Jones is tagja volt, garantálta, hogy a nézők szeressék, bemutatásakor még a Mission: Impossible 2-őt is lenyomta.
A gyártási költségek viszont annyira magasak voltak, hogy hiába teljesített jól a bevallottan a 70-as évek B-filmjeire hajazó akcióorgia, annyit nem hozott, hogy ez teljesen fedezze a költségeket.
Csak egy példa. az utolsó autó, amit Memphis ellop, a nagy zsákmány az Eleanor névre keresztelt 1967-es, nagyon ritka Shelby Mustang GT 500, amihez 7 működőképes replikát építettek, amiből 5 tropára is ment a felvételek során, egyet-egyet pedig Cage és Bruckheimer vittek haza, és mindegyik egy kisebb vagyonba került. Persze nem mindenki szerette a filmet: a szemétláda angolt játszó Christopher Eccleston például utálta, már csak azért is, mert egyfolytában utánakiabáltak az utcán, hogy
„Hé, te játszottál a Tolvajtempóban! Jó szar voltál!”.
És egy, talán igaz, talán nem városi legenda: az egyik zsarut alakító Timothy Olyphantnak is felkínálták Dominic Toretto szerepét az első Halálos iramban filmben, de mivel ő azt gondolta, hogy az ennek a filmnek az olcsó koppintása, nemet mondott. Vin Diesel nem gondolta ennyire túl a dolgot.
