Ezzel a filmmel tette le a névjegyét Antal Nimród az Álomgyárban, és így is kell rá nézni. Korrekt, jól összerakott hivatkozási pont, ami alapján jöttek a fontosabb munkák, és ami ma is bőven nézhető.
Az élet úgy hozta, hogy Mark L. Smith forgatókönyvíró, akinek mostanában nagyon jól megy a dolga, hiszen nemrég ő jegyezte például A visszatérőt is, egy időben gyakran autózott Új-Mexikói poros országútjain a feleségével. Az utak mentén pedig ott sorakoztak a lerobbant, legkevésbé sem bizalomgerjesztő kis motelek, és ők el sem tudták képzelni, ki hajlandó ilyenekben akár csak egyetlen éjszakát is eltölteni. Így született az ötlet: a kis hotelek nyilván élesben forgatott ún. snuff movie-k helyszínei, ahol a betévedt vendégek az igazi „főszereplők”. Ebből íródott aztán az Elhagyott szoba, amelyek rendezését a mi Antal Nimródunk vállalta, első komoly hollywoodi munkájaként.
Hőseink egy átlagos házaspár a maguk különbejáratú problémáival, akik azért kénytelen egy éjszakát valahol az isten háta mögött tölteni egy motelben, mert az autójuk lerobban. Amikor aztán unalomból bekapcsolják a tévét, rájönnek, hogy az ott látható horrorfilmek mindegyikének ugyanaz a helyszíne: a szoba, amelyben éppen laknak. A szoba, a földalatti alagutak, búvóhelyek és hasadékok mind ugyanannak a filmnek a díszletei, kamerák figyelik minden léptüket, valaki az ő főszereplésükkel akarja elkészíteni legújabb, legrémisztőbb filmjét. És ha nem Kate Beckinsale és Luke Wilson játszaná a két főhőst, még hihetnénk azt, hogy nem ússzák meg az éjszakát, de megússzák, a kérdés már csak az, hogyan!
A még idehaza forgatott Kontrollal Antal Nimród már volt annyira ismert szakmai körökben, hogy saját filmet bízzanak rá, de ezt aligha nevezhetjük az ő saját munkájának. Adott volt minden a forgatókönyvtől a helyi mércével szerénynek mondható költségvetésig, neki csak le kellett vezényelnie az egészet. És ezt tökéletesen meg is tette, sőt, annyit hozzá is tett a rendelkezésére álló hozzávalókhoz, hogy a horror elemek mellé belecsempészett némi, a régi Hitchcock-filmre emlékeztető „suspence” hangulatot is. Az eredményt pedig értékelték, a 2009-es A szállítmányban már nagyobb nevekkel dolgozhatott, a 2010-es Ragadozók pedig valódi szuperprodukció lett. És ekkor dönthette el Andy Vajna filmügyi biztos, hogy kerül, amibe kerül, de hazahozza a rendezőt - és ennek köszönhetjük a tavaly bemutatott Viszkist is.
