Egy lazább hangulatú, de ugyanúgy vérre menő küzdelem lett Az álommeló.
Az első évaddal kapcsolatban azt írtuk, hogy ez a verseny arról szól, hogy ki a pocsékabb munkaerő. Egy évvel később megint itt van Balogh Levente, aki kiemelte elnöki asszisztensi pozíciójából a tavalyi győztest, Keserű Balázst, ezért új emberre van szüksége. Az a helyzet, hogy az álláskeresés úgy önmagában sem egy nagy móka. Nincs benne semmi élvezet. Kihívás persze, hisz meg kell találnia az embernek azt a helyet, ami neki a legmegfelelőbb, jó pénzt ad, jó a közeg, kiváló a cégkultúra, van cafetéria, rendesen be van jelentve, van reggelizőpehely a közös konyhában, meg jó minőségű céges kávé, ne adj isten gyümölcs nap meg ingyen üdítő is jár, hogy az állandó pozitív visszacsatolásról és egyéb kiértékelésekről, transzparens kommunikációról, előrelépési lehetőségekről ne is beszéljünk. Ez magának a munkakeresőnek és annak közvetlen környezetében élőknek tud egy izgalmas reality lenni, másnak nem nagyon. A másik oldalról, munkáltatói részről viszont a toborzás egy állandó casting, aminek megvannak a jó és rossz oldalai egyaránt. Ezt mutatja be tévés keretek között Az Álommeló, amiben most megjelent a humor is.
Levente elkezdett kicsit szórakozni a jelöltekkel, ami jót tesz neki és a műsornak is. Rögtön az első feladatnak betenni, hogy idős emberekkel kell számítógépezni, hát egyszerűen zseni. Nyilván elnöki asszisztensként soha nem kellene ilyet csinálnia egyiküknek sem, viszont el lehet mondani, hogy ez a feladat egy nem várt probléma kreatív megoldására és a végtelen türelmességre hívja fel a figyelmet. De legalább ilyen jó kis csavar az is, hogy nem a megszokott menetrend szerint kezdődik a munkaidő, hanem két órával korábban. És ezt aztán át tudja érezni az ember, hogy mekkora szemétség éjjel olyan üzenetet kapni, hogy akkor két órával korábban kell bemenni dolgozni. (Fejben már fogalmazza is az ember a felmondó levelet.)
Pár rész alapján a feladatok nagyon hasonlítanak a tavalyiakra, amivel nincs baj, hiszen ami bevált, azon nem érdemes változtatni, illetve ne felejtsük el, hogy ez egy hat héten át tartó verseny, azaz 30 tök új feladatot elég nehéz lenne kitalálni. Az új szereplő garnitúra viszont merőben másabb. Jobb. Érezhetően több az egyéniség, több a konfliktus, több a feladatokon kívüli sztori már most. Nézőként pont nem az fog érdekelni, hogy ki teljesít jobban a napi feladatban, hanem az, hogy milyen emberi indulatok, történetek kerülnek felszínre. A Konyhafőnök esetében sem az elkészült zebra steak a lényeg, hanem az, hogy annak az elkészítése mit hozott ki a versenyzőből, mit élt át, meg ilyenek.
Zárásként: Balogh Levente karakteréhez tök sokat tesz hozzá, hogy poénból szívatja a jelölteket, illetve ez a műsort is segít a helyén kezelni: ez olyan értelemben nem egy valós álláskeresés, hogy nem a klasszikus (vagy modern) több körös állásinterjúkon előkerülő feladatok zajlanak, hisz az nézhetetlen és élvezhetetlen lenne még a Kandalló tévécsatornán is. Ez a maga módján egy szórakoztató showműsor, amiben azért mégis 2-3 tucat ember sorsának alakulását lehet követni.
