A Sólyom végveszélyben egy teljesen ismeretlen konfliktus alapján készült, és egy végső soron kudarcba fulladt akciót ábrázol olyan izgalmasan és hitelesen, hogy annak nincs párja.
A legismertebb és legjobb háborús filmek mind a nagy világégések, epikus hadjáratok, mindent eldöntő csaták krónikái, ahol több ezer harcos méri össze erejét. Na jó, nem mind, hiszen itt van Ridley Scott remekműve, A Sólyom végveszélyben egy aprócska és hamar elfeledett konfliktusnak állít emléket, egy olyan ütközetbe, amelybe alig 160 amerikai katona vágott bele – és amire a film nélkül aligha emlékezne bárki is az érintetteken kívül.
A 90-es évek elején Szomáliában polgárháború tombolt, és a háborús pusztítás éhínséget eredményezett az amúgy is elképesztően szegény országban. A különböző nemzetközi szervezetek jelentős segítséget küldtek, ám a segélyszállítmányokat a hadurak egyszerűen elvették, azokat vagy a saját céljukra használták fel, vagy egyszerűen eladták a szomszédos országokban, és még több fegyvert vettek a pénzből. Az ENSZ kénytelen volt békefenntartókat küldeni, köztük amerikai katonákat, hogy megvédjék a segélyszállítmányokat, a hadurakat pedig tárgyalóasztalhoz ültették. A legtöbb hajlandó volt az együttműködésre, az egyik legerősebb, Mohamed Farrah Aidid azonban nem, és emberei több véres támadást is végrehajtottak a békefenntartók ellen. 1993. október 3-án amerikai elitkommandósok ereszkedtek le helikopterekről a főváros, Mogadishu kellős közepén, Aidid és szárnysegédei voltak a célpontok, de a bevetés gyakorlatilag az első percben félresiklott, Aidid pedig nem is volt a kiszemelt épületben.
A 45 percesre tervezett villámakció 18 órás vérfürdőbe torkollott. 18 katonát, 77 sebesültet és két Black Hawk típusú harci helikoptert veszítettek a támadók, egy pilóta pedig fogságba esett. Ridley Scott úgy „préselte” a csatát, annak előzményeit és rövid utóéletét egy játékfilmbe, hogy semmi lényegeset nem hagyott ki, semmin nem változtatott, A Sólyom végveszélyben mégsem olyan, mintha a History Channel illusztrált műsora lenne. Merthogy Scott elképesztően tehetséges és profi rendező, aki különösen ért az akciójelenetek megkomponálásához. És itt nem csak magára a lövöldözésre és robbantásokra gondolok, hanem a hangulat megteremtésére, ahol lehet annyira izgalmas a tűzharc közbeni pár perces szünet, mint maga a harc.
Scott a színészválasztásban is remek, és elképesztően sok nagyon tehetséges, és főleg angol, illetve ausztrál színész öltött itt egyenruhát, köztük Josh Hartnett, Eric Bana, Ewan McGregor, Tom Sizemore, William Fichtner vagy a mindig katonákat alakító Jason Isaacs. A film nem csak miattuk és az izgalmas csaták miatt jó. Szokás kritizálni az amerikai háborús filmeket, hogy azokban a jenkik csupa hősök, akikből egy is elég 100 ellenség megölésére, hát itt nem ez van. Scott pontosan megmutatja azokat az orbitális hibákat, amelyeknek köszönhetően a különlegesen kiképzett katonák mozgó céltáblákká, a méregdrága harci helikopterek pedig ócskavassá váltak. Mert ez nem csak egy baromi izgalmas, de nagyon tanulságos film is!
Elérhető a Netflixen.
