Calvin egysejtű, de nagyon is fejlődőképes, csupa izom, csupa idegszál. Calvint a Marson találták, és most kísérleteznek vele, de ő nem örül ennek. És amikor ő nem örül, akkor nagy baj van.
Amikor 2017 elején ez a film szép halkan beosont a hazai mozikba, éppen egy másik sci-fire vártunk, a végül jókora csalódást okozó Alien: Covenantot. A szűkszavúan csak Életnek elnevezett darab így aztán nem is okozott csalódást, hozta azt, amit bevállalt, az „eredeti” A nyolcadik utas: a Halál utánérzést. A film készítői egész pontosan úgy fogalmaznak, a történetet Ridley Scott 1979-es klasszikusa ihlette, de ez már csak apró nüansz. A svéd, bár spanyol nevű rendező, Daniel Espinosa (Instant dohány, A 44. gyermek) egy közepes költségvetésű és ambíciójú filmre kapott felhatalmazást, pénzt és stúdióidőt, és ő nem akart csalódást okozni – bár érdekes módon ehhez képest elég nagy sztárokkal dolgozhatott.
A Föld körül kering egy nemzetközi űrállomás, vegyes legénységgel, amerikaikkal, angolokkal, egy japánnal és egy orosz parancsnokkal. Izgulnak, mert egy űrszonda tart feléjük a Marsról, amely élet jelére talált a vörös bolygón. Ez a valami egy egysejtű, de a szokásosnál vastagabb sejtfallal és rengeteg csápszerű érzékelővel, és a laboratórium légkörében szépen fejlődésnek indul. Aztán történik valami a laborral – ezt speciel szépen összecsapták, mert senki sem értette, mi volt a gond -, és a lény, ami úgy néz ki, mint egy nagy, átlátszó banánhéj, és aminek a Földről a Calvin nevet adták, már ellenségnek tekinti az embereket. Calvin számára a legjobb védekezés a támadás, és minden áldozattal egyre nagyobb és veszélyesebb lesz.
Nagyjából másfél óra - és a történetben is alig néhány nap - alatt az idegen életforma feléled, fejlődik, tanul, hadat üzen és hódít, a legénység pedig egyre fogy, és alig van pár perc pihenő. Mindenki suhan – súlytalanság van az űrhajón! – a szűk folyosókon, zsilipeken és légkamrákon át, megejtik a kötelező űrsétákat, kergetik a lényt, majd a kissé megnőtt lény kergeti őket, eszükbe jut pár lehetséges megoldás, előkerül néha a tudomány, néha egy kis életbölcsesség, és minden karakter a számára gyorsan, de ügyesen felvázolt egyéniségjegyek alapján reagálja le a helyzetet. Ryan Reynolds, mint a hajó technikusa természetesen vagánykodik a legrosszabb helyzetben is, Jake Gyllenhaal aggodalmas, mert ő már megjárta a Közel-Kelet háborús zónáját, Ariyon Bakare az állomás tudósaként messzebbre lát, míg a biztonságért felelős Rebecca Ferguson praktikusan gondolkodik.
Bár vannak nagyobb és kisebb sztárok, a szereposztás demokratikus, mindenkinek jut egy kis idő ahhoz, hogy valamennyire megkedveljük, de senkinek sem jut elég idő, hogy meg is ismerjük. Furcsa módon nincs negatív szereplő Calvinen kívül, és nincsenek rossz emberi döntések sem. A film nem is akart mást, egy icipicit elgondolkodtató és elég izgalmas ujjgyakorlatot a témában a megfelelő sci-fi klisékkel, egy nagyon pofás és részletgazdag űrhajóval, illetve, ha nem is túl eredeti, de nem elcsépelt fordulatokkal.
