Még a nagy áttörés és közvetlenül az Oscar-jelölés előtt játszotta el Leonardo DiCaprio a nevelőapjával konfliktusba keveredő, lázadó fiatal srácot, és volt, aki már tudta, mi lesz belőle.
Az Ez a fiúk sorsa című 1993-as film Tobias Wolff önéletrajza alapján készült, amely elsősorban arról szólt, milyen volt az író élete azután, hogy első férjétől elvált anyja újraházasodott, és egy tekintélyelvű, konzervatív és néha kegyetlen férfihoz ment hozzá. Ez önmagában nem egy nagy sztori, felteszem, több tízezer srácnak volt hasonló sorsa akkoriban, maga Wolff sem volt kiemelkedő egyéniség vagy a maga nemében páratlan író – bár történtek vele érdekességek a későbbiekben -, így aligha emlékeznénk a filmre, ha a még serdülő Wolffot nem Leonardo DiCaprio, nevelőapját pedig nem Robert De Niro alakítaná!
A 13 éves Tobias Wolff (DiCaprio) apa nélkül nőtt fel. Van apja, csak egy szélhámos, és az ország másik felében él. Anyja, Caroline (Ellen Barkin) úgy dönt, itt az ideje, hogy egyre nehezebben kezelhető, folyton balhékba keveredő fiának apát, magának pedig férjet találjon. Hozzámegy Dwighthoz (De Niro), a középkorú munkásemberhez, aki korántsem örül egy idegen kölyöknek, hiszen vannak neki sajátjai is. Dwight hamar kimutatja a foga fehérjét, rendszeresen bántalmazza Tobiast, aki csak úgy szabadulhat meg kínzójától, ha bekerül egy bentlakásos iskolába. Ehhez viszont nem elég jók a jegyei, de talán van megoldás, amiben egy osztálytársa, a meleg Arthur (Jonah Blechman) segíthet.
Ekkor még persze Robert De Niro volt a húzónév, aki egy ideje már hajlandó volt negatív karaktereket is játszani – lásd Cape Fear - A Rettegés foka (1991) vagy az Angyalszív (1987) -, de ez egy másfajta negatív figura volt. Egy korlátolt, sikertelen, nagyot mondó, a nála gyengébbekkel keménykedő alak, nyilván ettől is volt olyan életszerű az alakítása, hiszen mindenki ismer ilyen pasasokat. Közte és DiCaprio között tényleg vibrál a levegő, nyilván azért is, mert a veterán színész azonnal megérezte a tehetséget a fiatal srácban, akinek ugyan ez volt az első főszerepe, mégis elképesztő rutinnal és magabiztossággal játszott. Nem véletlen, hogy De Niro már a forgatás közben felhívta barátját és régi „alkotótársát”, Martin Scorsesét, hogy itt ez a gyerek, akinél tehetségesebbet nem látott, és mindenképpen adjon neki szerepet. És Scorsese adott is szerepet Leónak, igaz, kicsit később a New York bandáiban (2002), majd hamarosan ő lett az új kedvenc színésze De Niro után/mellett. Addig persze még jött ugyanebben az évben a Gilbert Grape (1993) és az Oscar-jelölés, a Rómeó és Júlia (1996) meg a Titanic (1997) és még sok minden más.
Ami pedig az igazi Tobias Wolffot illeti, az egyetem után a különleges egységekhez került, megtanult vietnámiul, majd Dél-Vietnamban szolgált, sikeres író lett, vagyis történt vele egy és más.
