Az 5. hullám című tinitúlélős sci-fi akkor érkezett, amikor már lecsengőben volt az ún. young adult hullám, a fiataloknak szóló bestsellerek filmes feldolgozása, de a dolog akár jó is lehetett volna...
A gyerekek nem csak sokba kerülnek, de sok pénzt is költenek. Vagy kapnak zsebpénzt vagy a szüleiktől könyörgik ki, de tény, hogy ma már jókora vásárlóerőt jelentenek, különösen a tinik. Ezt persze minden piaci szereplő felismerte, és felismerte Hollywood is, így a hagyományos tinivígjátékok és tinihorrorok mellett megjelentek a tinivámpírfilmek és a rendszerint disztópikus jövőben játszódó tinitúlélőfilmek. Ehhez persze kissé átcímkézték a dolgokat, a tini helyett már a kissé fellengzős young adult (YA), vagyis fiatal felnőtt lett a megnevezés, és ezek a filmek éveken át taroltak is. Az éhezők viadala (2012), Az útvesztő (2014), illetve A beavatott (2014) és ezek folytatásai pár évig mindent vittek, nem csoda, hogy oly sokan másolták a formulát: mint Az 5. hullám (2016) készítői. Csak itt nem egy ellenséges társadalommal, hanem egy ellenséges idegen fajjal kell a divatos fiataloknak szembeszállniuk.
Az idegenek egy hatalmas űrhajón érkeznek. Először csak felmérik a terepet, majd megindítják az első hullámos támadást, amellyel kiiktatnak minden elektromosságot. A második hullámban földrengésekkel és szökőárakkal pusztítják el a partmenti övezeteket, a harmadik hullámban madárinfluenzát eresztenek az emberiségre, majd a parazita invazív faj tagjai emberi alakot vesznek fel, hogy leszámoljanak a túlélőkkel, és így már a legyőzöttek közötti bizalomnak is vége, senki nem tudhatja, hogy embertársa nem az ellenség ügynöke-e.
Ez volt az első négy támadási hullám, de hátravan az ötödik!
Egy kamaszlány, Cassie (Chloë Grace Moretz) azonban nem törődik azzal, hogy semmi esélye. Amikor a Vosch ezredes (Liev Schreiber) vezette katonaság elrabolja az öccsét, a nyomába ered, és makacs elszántsága minden támadót meglep. Reménytelen harca során egy srác az egyetlen segítsége, csak az nem biztos, hogy ember-e egyáltalán. Eközben lassan kirajzolódik, mi az idegenek terve a gyerekekkel, de azok sem hagyják magukat.
A Columbia Pictures még 2012-ben vásárolta meg Rick Yancey azonos című regénytrilógiájának megfilmesítési jogait, és lehet, hogy túl sokat vártak, hogy aztán az utolsók között tudjanak csak felszállni a Young Adult bestseller megfilmesítési vonatra, akkor, amikor már kezdett elfogyni a lelkesedés, az egész „irányzat” pedig a sok folytatás miatt teljesen elveszítette az újdonságértékét. De az is lehet, hogy ezalatt az idő alatt jobb forgatókönyvet lehetett volna írni – vagy jobb rendezőt találni J Blakesonnál. Merthogy a végeredmény sokaknak csalódás volt, a történet „darabos” lett, a látványvilág átlagos, a fordulatok előreláthatóak és így tovább. A stúdió ugyan nem veszített nagyon sok pénzt, a film nagyjából visszahozta azt, amit ráköltöttek, de a tervezett folytatásokat ennek fényében kukázni kellett. Pedig lett volna a dologban fantázia, amit mi sem bizonyít jobban, hogy Chloë Grace Moretz még így is remek a főszerepben. Igaz, néha kissé túlstylingolták egy olyan történetben, ami arról szól, hogy szétesik a világ körülötte, de ő még a legvalószínűtlenebb fordulatok között is meggyőző tud maradni. Megérdemelt volna egy jobb „kivitelezést”.
