A Szikla ma már nagyon figyel arra, milyen filmekben szerepeljen, hogy viselkedjen a vásznon, nem kockáztat semmit, de volt idő, amikor szeretett keménykedni – például a Rohanásban.
A bosszúfilm a legegyszerűbb, mégis legnépszerűbb műfaj. Mert mi motiválhatna jobban egy főhőst felesége, apja, kutyája, aranyhala elvesztésénél, és innentől kezdve már nem is kell külön magyarázni, mi benne az féktelen indulat, amely gyilkolásra készteti. Ezt persze lehet cifrázni, de a lényeg, hogy valakinek fizetnie kell. Vagy, mint a Rohanás (2010) esetében, valakiknek.
Egy férfi (Dwayne Johnson), akit csak Sofőrnek nevezünk, 10 év után kiszabadul a börtönből, és tudja: legfontosabb feladata az, hogy megbosszulja a testvére halálát, akivel együtt vettek részt egy félresikerült betörésben. Semmije sincs, a 1970-es Chevrolet Chevelle, a hatlövetű pisztolya és a listán kívül, azok nevével, akik érintettek voltak az ügyben. A pasast nem érdekli, hogy vannak-e tanúk. Nem finomkodik. Aki rajta van listán, annak vége. Tudja, hogy csak néhány órája van, de nem tudja még, ki volt az igazi felelős. A nyomában egy lepukkant, heroinista zsaru (Billy Bob Thornton) meg a partnere (Carla Gugino) és egy bérgyilkos (Oliver Jackson-Cohen). Ő mégis mindenen keresztülverekszi magát, hogy megtudja, pontosan mi történt azon a végzetes éjszakán, megtalálja a bűnöst, és a szemébe nézzen. Annyi segítsége azért van, hogy annak idején videó készült az esetről…
A Rohanás kicsit olyan, mint egy Jason Statham-film, még a „frizura” is stimmel, csak egy sokkal nagyobb és még jobban kigyúrt főszereplővel. Ugyanolyan egyszerű a sztori, ugyanolyan egydimenziós a főhős, akinek ugyanolyan tömör, de frappáns beszólásai vannak és ugyanolyan szúrós tekintete. És Johnson hasonlóan karizmatikus, mint Statham – vicces, hogy kilenc évvel később együtt (fő)szerepelnek a Halálos iramban: Hobbs & Shaw (2019) - ami megmenti a gyengécske filmet. A Szikla ekkor még nem volt akkora sztár, mint manapság, így az imidzsére sem kellett annyira vigyáznia - ki tudja, egyszer még politikus is lehet! -, és az egyébként stílusosan fényképezett, jó beállításokkal dolgozó film ennek köszönheti a keménységét és karcosságát, amiért egy jó pont jár George Tillman Jr. rendezőnek (Férfibecsület). De csak egy!
