A Ragadozó városok lett 2018 egyik nagy vesztese, pedig az alapanyag jó volt, és nem más adta hozzá a nevét, mint a nagy Peter „Gyűrűk ura” Jackson. Mi lehetett a gond.
Peter Jackson már 2009-ben megvette Philip Reeve fantasy regényének megfilmesítési jogait, de még odáig sem jutott, hogy belekezdjen az előkészítésbe. Merthogy teljesen belefedkezett a They Shall not Grow Old című monumentális I. világháborús dokumentumfilmjébe, amit több ezer órányi archív felvételből vágott össze, és amit oly rég meg akart csinálni. Így szólt Christian Riversnek, hogy vállalja már be a film rendezését. Hogy ki az a Christian Rivers, mert aligha lehet a név bárkinek is ismerős? A kezdetektől fogva ő csinálta Jackson filmjeihez a storyboardokat – ezek olyanok, mint a képregény, és mind a rendező, mind az operatőr számára fontos viszonyítási pont a jeleneteket, helyszíneket és beállításokat illetően -, de az évek során fontosabb feladatokat is kapott. Rendezést még soha, és mégis rábíztak egy több mint száz millió dolláros gigaprojectet. Szinte már sajnáljuk, mert ekkora feladatot ilyen háttérrel képtelenség megcsinálni. De miről is van szó?
Évezredekkel azután, hogy a civilizációt elpusztította egy kataklizmikus esemény, amit csak a Hatvan Perces Háborúnak neveznek, az emberiség alkalmazkodott a körülményekhez, és új életmódot fejlesztett ki. Hatalmas mozgó városok róják a föld felszínét, és könyörtelenül vadásznak a kisebb városokra, egészben kebelezve be azokat, felhasználva azok minden erőforrását. Tom Natsworthy (Robert Sheehan), aki a mozgó London város alsó rétegeiból származik, találkozik a veszélyes szökevénnyel, Hester Shaw-val (Hera Hilmarsdóttir), és kisvártatva a saját életéért kell küzdenie, hála London gonosz urának, Thaddeus Valentine-nak (Hugo Weaving). A két ellenlábas, akiknek sosem kellett volna találkozniuk, váratlanul szövetségre lép, hogy megváltoztassa a jövő alakulását...
Mindez kétségkívül baromi látványos, részleteiben néha lenyűgöző, és különböző műfajok és stílusok őrült keveréke, de legfőképp az elmúlt húsz év sikeres filmjeiből kiollózott idézetek halmaza. Merthogy a civilizáció bukása után játszódó történetünk, amelyben hatalmas mozgó városok róják a föld felszínét, egyrészt streampunk fantasy, másrészt a szokásos young adult mese a fiatal lányról, akinek a felnőttek világában kell megállnia a helyét - igaz, ő annyiban más, hogy hatalmas forradás éktelenkedik az arcán -, de van itt még sok minden. A Mad Max filmek posztapokaliptikus barkácsvilága, a Szikraváros csőrengetege, a Mátrix neopunk stíluskavalkádja, a Terminátor mozik rombolása, de megjelenik a Gyűrűk ura a Helm-szurdokkal, ha már ott van Peter Jackson neve, és még nagyon sok minden más, és akkor a jóságos kínaiakról még nem beszéltem. Merthogy az igazi kultúra a még kitartó kínai letelepedett városokban él tovább…
És ha mindet tényleg egy nagy idézethalmazként nézzük, és élvezettel azonosítjuk be az egyes alkotásokat, ami nem túl nehéz, például akkor, amikor megjelenik egy ázsiai Trinity és a rothadó mocsári Terminátor akkor a Ragadozó városok (2018 ) jó mulatság. Ha mélyebbre megyünk a metálos felszín alá, akkor látszik, hogy Rivers egyszerűen nem találta meg azt a fiatal szereplőgárdát, akik ezt tényleg el tudnák adni. A férfi/fiú főszereplő Robert Sheehannek (Űrvihar) egyszerűen nincs számottevő kisugárzása, és mellette akad még három-négy fiatal színész, aki egy régebbi tévésorozatban talán megélnének azért ott is emelkedett már a színvonal -, de itt nem. A filmet a legfontosabb szereplő menti meg, az izlandi Hera Hilmarsdóttir (Akváriumban élni) a sebhelyes lázadólányként, akinek a könyvben hiányzik az orra nagy része és a fél szeme, de itt kicsit csinosabb. Ő nem játssza túl, teljesen természetes, benne nincs semmi idegesítő, rá lehetne bízni egy hasonló nagy ívű sztorit, és amikor a film csak vele foglalkozik, akkor látni, miért akarta ezt a történetet Jackson megfilmesíteni. , ha az átgondoltabb, egységesebb, több saját gondolat van benne.
A film a nagyjából 100 millió dolláros produkciós költségvetésből összesen $62 milliót hozott vissza, és ebben ugyebár nincsenek benne a marketing költségek, amikről nincs pontos szám, de azt rebesgetik, hogy a Universal Studios iszonyú sokat bukott egy olyan filmen, ami más klezei közt akár hatalmas siker is lehetett volna.
