2019-ben, a Mit néztünk 1989 szilveszterén a tévében? című cikkünkben távirati stílusban már megemlítettük röviden itt a PORT.hu hasábjain is a Gyilkosság két tételben című magyar krimit, amelynek az volt a nagy újítása, hogy  egyszerre indult el 17.20-as kezdettel a Magyar Televízió 1-es és 2-es csatornáján.

Akármelyik adón is kezdtük el nézni, a történet során volt három olyan dramaturgiai pont, amikor át lehetett kapcsolni a másik csatornára, hogy ott egy másik főszereplővel egy alternatív sztoriszálat kövessünk végig.Ugyanakkor az is komplett filmélményt kapott, aki nem kapcsolgatott sehová.

A bűntény az 1-esen és a 2-esen is ugyanúgy indult. Egy dekoratív, fiatal, szőke hölggyel, aki félmeztelenül napozik egy nyaraló kertjében, miközben újgazdag szeretője egy akkoriban kincset érő VHS-kamerával veszi minden mozdulatát. Egy ilyen fajta korhatáros évődés 1989-ben még lazán lemehetett a délutáni műsorsávban – ma már csak nevetünk ezen is ugyanúgy, mint korszak emblematikus tárgykultúráján: a sárga műanyag lámpabúrákon, a narancsszín üveggel berakott szobaajtón, a zöld vermutos üvegen, a kopott füles fotelen, a teniszingen, a vonalas (sőt, tárcsás!) telefonon és társain. Nem kevésbé röhejes az a dramaturgiai megoldás, hogy míg a szőkeség látszólag a Balatonon vetkőzik le többször is a pénzes udvarlója kedvéért, fejbe vágott holttesttét utóbb mintha már a budai oldal erdős részén találná meg egyik éjjel egy csókolózni készülő szerelmespár, miközben a fényárba borult pesti oldalt nézik...

A csúnya gyilkossági ügy végül egy túlhajszolt, de mégis hidegfejű, gyakorlatias nyomozónőhöz, dr. Kékesi Ilonához kerül (őt alakította Bánsági Ildikó), aki mellett egy Drabek nevű, meggondolatlan, forrófejű, és kissé iszákos zsaru (Koncz Gábor) is fel akarja göngyölíteni a rejtélyes esetet – bár ő többnyire csak az italos üvegeket ölelgeti, és ha épp nem a pszichiáter exnejének panaszkodik, akkor verekedésbe és egyéb zűrökbe keveredik... Sajnos ma már csak ez az egyetlen nyúlfarknyi részlet kering a neten a filmből, pedig

minden pillanata egy BETA-kazettába fagyott időutazás a magyarországi rendszerváltás egyszerre hurráoptimista és nyomasztóan kisstílű éveibe:

Elsőre azt gondolhatnánk, hogy a bizonyos dramaturgiai pontokon elágazó történet ötlete az idehaza 1989-ben hódító útjára induló, kultikus Kaland, Játék, kockázat-könyvelnek volt köszönhető (ezekről pár hónapja az Index írt egy hosszabb cikket). Még ha így volt is, a korabeli Rádió és Televízió Újság inkább tutira ment. A biztonság kedvéért Használati utasítást kanyarítottak a Gyilkosság két tételbenhez az 1989-es év utolsó hetében megjelenő lapszámban mindazoknak, akik nem tudták, mi fán teremnek az „interaktív kalandok”, ahol mindig a befogadó néző/olvasó dönti el, hogyan folytatódjon a történet.

Kedves nézőnk! Mikor szilveszter estéjén kinyitja a tévékészülékét, 17.20-kor mind a két programon ugyanazt a filmet láthatja. Ne ijedjen meg, nem az ön készülékében van a hiba. Egy operatőr kollégánknak, Molnár Miklósnak jutott eszébe az ötlet, mi lenne, ha egy tévéfilmet egyszerre két változatban sugároznánk...

A kiváló ötlet mellé pompás színészgárdát trombitált össze a Magyar Televízió stábja. Bánsági és Koncz a nyomozása során a korszak olyan ismert színészeivel találkozott össze, mint a panziótulajdonost alakító Hollósi Frigyes, a milliomosfeleség Eszenyi Enikő, vagy épp a diszkóban dolgozó, az éjszakai életet jól ismerő Détár Enikő...

Csakhogy ennyi még kevés az üdvösséghez. Mivel a sztori, a színészvezetés és a rendezés is mind-mind csapnivaló volt, a korabeli tévékritikusok ízekre szedték a filmet az újévben.

Valkó Mihály, a rendszerváltás környéki évtizedek híres-hírhedt szolnoki kultúrítésze (aki jelen sorok írójának koreográfusa is volt egyúttal a '48-as szabadságharc 150. évfordulóján, 1998-ban megtartott, össziskolai ünnepi megemlékezésen) így dohogott a Néplap 1990. január 2-i számában leközölt Szilveszter a televízióban és a rádióban - Játszani és nyerni! című cikkében, amelyben nem kímélte sem az ITT Nokia céget, sem a Párparádét szponzoráló Magyar Hitelbankot, sem az MTV formabontó krimijét:

Csalódást keltett az agyon beharangozott krimi: ilyen még nem volt, párhuzamosan, ugyanabban az időben, ugyanazon szereplőkkel kétféle krimi, hangzott a hívogatóban. Ez aztán a bravúr! Az alkotóknak meglehet, érdekes játék volt csavarintani a cselekményen, csak arról feledkeztek meg, hogy mi nézők hogyan kísérhetjük figyelemmel egyszerre mindkettőt, az eredetit és az új változatot is, hogy így élvezhessük "úttörő munkájuk" gyümölcsét. Ha ugyanis valaki az adott jelzésre átkapcsolt az egyesről a kettesre, akkor nem ismerhette meg az eredetit, ha meg megmaradt annál, nem tudta meg, hogy mit csavarintottak rajta. Így azután a néző számára a különös játéknak szinte semmi értelme nem volt. Ehelyett inkább egy hagyományos jó krimi, változatok nélkül. A gyilkosság két tételben aligha sorolható közéjük.

Gönczi Mária így írt a különleges „duplafilmről” a Kelet-Magyarországban 1990. január 2-án megjelent A tévé előtt – Kapcsol(gat)tunk című cikkében:

Bevallom, az ötlet engem korántsem nyűgözött le. Hiszen hogy eldönthessük, melyik variáció a szellemesebb, izgalmasabb, ahhoz ugye mind a kettőt látnunk kell. Szerintem az is járt a legjobban aki ellenállt a kísértésnek és makacsul kitartott az egyik film mellett — az ismétléskor majd lesz alkalma az összehasonlításra. (Mármint ha ezt a megoldást a család, vagy a társaság többi tagjával is sikerült elfogadtatni. Habár hevesebb nézeteltérések nemigen lehettek, mert különben többnyire kellemes luxus környezetben játszódó film kriminek nem volt vérfagyasztó, és még Bánsági Ildikónak sem tudtuk elhinni, hogy dr. Kékesi Ilona méltó vetélytársa lehetne nemhogy Dericknek, de még filmbéli beosztottjának, a Koncz Gábor által alakított Drabeknek sem ...)

Gábor László némi aktuálpolitikával is megfűszerezte erősen fanyalgó véleménycikkét a Heves Megyei Népújság 1990. január 2-i számában:

A Gyilkosság két tételben című bűnügyi történetben egy szép szőke nőt úgy kupánvertek, hogy jobban nem is lehet. Egy esős idill végén találtak rá a mit sem sejtő szerelmesek, mint egy magyar kormányfő a rejtőzködő adósságállományra. A szilveszteri krimi ajánlata volt ez az agyonvert szőkeség, ezért aztán vetkőzött is néhányszor, míg a hazai szokás szerint elég hosszú stáblista lefutott a képernyőn. (...) Nemsokára következett a már jó előre beharangozott újítás, amely miatt ünnepi program lett ez a tévéfilm. Az egyik csatornán ugyanis másként futott a cselekmény, mint a másikon, s amolyan divatos, pluralista módon lehetett választani közöttük. Neki is álltam a gombokat kapcsolgatni, s minden lehetséges esetben váltottam. Miért is ne próbáljon ki az ember minden újat — ha nem így tesz, a végén még rásütik a maradiság bélyegét, ha csak úgy bambán ül a foteljében, mint megszokta, s várja, hogy derék rendőreink elkapják a gyilkost.

Írása végén azonban Gábor László meglepő következtetésre jut a film két verziójának játékidejét tekintve:

Szavaztam, élve a lehetőségekkel, amelyet nemzeti televíziónk adott meg számomra. De én is csak amolyan lengyel eredményre jutottam, mert hiába igyekeztem „büntetni” az egyest azzal, hogy inkább a kettest nézem, a végeredmény ugyanaz lett. Különösen, ami a végét illeti. De egy különbséget csak észrevettem. A kettesen egy perccel tovább tartott a történet. Így hát volt némi választási esélyünk, legalább az, hogy tovább tart a mese valamivel.

A Magyar Televízió azonban minden bizonnyal sikerként könyvelte el a kétféle verzióban leforgatott tévéfilmet. Hiszen pár évvel később, 1995-ben bizalmat szavazott Horvát János Ön dönt!-jének is, ami (ahogy azt egy PORT.hu-cikkben nemrég részletesen bemutattuk) egészen 1999-ig szórakoztatta elágazó dramaturgiájú, interaktív brazil szappanoperákkal a magyar tévénézőket.

Ön dönt, kedves néző! Megtartsa a főhős a milliókkal teli táskát?

1995 és 1999 között sugározta nagy sikerrel a Magyar Televízió Horvát János brazil licenc alapján készült interaktív műsorát, az Ön dönt!-öt, ahol a történet vége mindig a nézők szavazatától függött, a korszak celebritásai pedig jókat vitáztak a stúdióban.

Tovább