Mennyire ironikus belegondolni, hogy a televíziókészülékek megjelenésével és térhódításával annak idején temették a mozit. A mozgóképszínház alkonyát kiáltották ki, ám közel száz évvel később is köszöni, él és virul a mozi, a tévé pedig már rég nem azt a szerepet tölti be a háztartásokban, mint mondjuk akár húsz évvel ezelőtt. Éppen ezért felvetődik a kérdés: érdemes-e manapság filmet nézni a tévében?

Az esti filmek alkonya

Kétségtelen, hogy az 1980-as évekig a tévéadások szolgáltatták az otthoni filmnézéshez szükséges alapanyagot. A tévéműsor legnagyobb szenzációja az esti film volt, és mindenki a kezdési időponthoz igazodott, meg ahhoz, hogy nem volt varia: amit adtak, azt néztük. A 80-as években azonban megjelent egy új formátum, a VHS, közismertebb nevén videókazetta, aminek két funkciója is volt: a műsoros kazetták legálisan kínálták a filmeket, de voltak üresek is, amikre a tévéből lehetett felvenni – tulajdonképpen bármit, de elsősorban mindenki a filmeket, sorozatokat rögzítette. Már ez is betett kicsit a tévében sugárzott filmeknek, hiszen ha már valami megvolt videókazin, nem néztük meg a tévében. Ezzel ráadásul ki lehetett küszöbölni a kereskedelmi televíziózók megjelenésével elharapózó reklámdömpinget, ami úton-útfélen megszakította a filmeket.

A kb. félóránként behajított reklámblokk nem csak azért idegesítő, mert teljesen kizökkent a sztoriból, hanem azért is, mert a csatornák random módon hajigálják be a film mentébe, nem egyszer egy jelentős dramaturgiai csúcspontot törve meg. Ezt többen is úgy próbálták kiküszöbölni, hogy mikor felvették a filmet, a reklámblokk közben leállították a felvételt – így egy fokkal élvezhetőbb lett a rögzített film. Aztán a 90-es évek második felében jött a DVD, sokkal jobb kép- és hangminőséggel, választható eredeti nyelvvel, és extrákkal.

A házimozizás elértéktelenedése talán arra a pillanatra tehető, amikor elkezdték 1000 forintért, vagy még olcsóbban szórni a műsoros DVD-ket.

Ezen aztán a minőségi ugrásként aposztrofált Blu-ray megjelenése sem segített – már csak azért sem, mert közben felfalta a stream. Ezzel el is jutottunk a jelenbe, hiszen a mozin kívül ma már elsősorban a streamszolgáltalások kínálatából nézünk filmeket (legálisan!). De mielőtt megnéznék, hogy mi lett közben a tévével, tennék még egy röpke kitérőt.

Ez is érdekelhet

De mégis mit kezdjünk ezzel a rengeteg streamszolgáltatóval?!

Megnéztük, milyen felhasználói élményeket kínál a Magyarországon elérhető hat legnagyobb streamszolgáltató, hogy könnyebb legyen választani.

Tovább

Ez nem tévé, de akkor mi?!

Említettem a reklámblokkot mint a kereskedelmi televíziózás és filmnézés egyik legelrettentőbb jelenségét. Ám 1991-ben elindult Magyarországon az első előfizetéses tévécsatorna, az HBO, aminek kínálatában számtalan film és sorozat volt látható, köztük viszonylag friss mozifilmek is. Az HBO mozicsatornaként hirdette magát azzal a szlogennel, hogy „ez nem tévé, ez HBO”, de sajnos

hiába adták reklám nélkül a filmeket, a képarányt ők is megcsonkították.

A mozifilmek már egy jó ideje széles vászonra készülnek (ennek oka pont a tévé térhódítása): ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a képkivágat téglalap alakú, ám ahhoz, hogy ez jól nézzen ki a kilencvenes években használt négyzetes képernyőjű tévén, le kellett nyesni a kép oldalából. Ezzel viszont képi információ veszett el a filmből, arról nem is beszélve, hogy a rendezői szándéknak sem felelt meg. Csak egy példa: biztos láttál már olyan jelenetet, amikor ketten beszélgetnek egy kocsiban és szemből mutatják őket. Ha le van vágva oldalt a fejükből, akkor biztos, hogy csonkított képaránnyal volt dolgod, a szélesvásznú verzióban ugyanis mindig rendesen látszik a két szereplő – hacsak nem más a rendező elképzelése.

Egy hónap a pokolban

A televízió manapság egészen más funkciót tölt be, mint a megjelenésekor. A legtöbbeknél szinte egész nap szól a háttérben, teljesen mindegy, hogy mi megy benne – a koncentrált figyelmünket már rég elveszítette. Ám a csatornák saját gyártású műsorain túl még mindig adnak filmeket és sorozatokat. A legnagyobb csatornák egy havi kínálatán keresztül megnéztük, érdemes-e még egyáltalán filmet nézni a tévében.

Kapásból meg kell jegyezni, hogy a nagy kereskedelmi csatornákon

hétköznaponként a saját gyártású műsorok élveznek előnyt, ezeket adják főműsoridőben,

így már nem is igazán jut idő filmekre, csak sorozatokra, azok is késő este kezdődnek. Ha meg van film, akkor az is nevetségesen későn kezdődik: június 3-án, hétfőn a Super TV2 22:25-kor kezdte a Szerelem elvitelre című 2014-es francia romantikus vígjátékot. A hétvégék se sokkal jobbak, csak hogy a két nagy kertévét említsem: június 8-án, szombaton az RTL 21:20-kor vetítette a Bad Boys 2-t, mert főműsoridőben a saját sorozata, a Gólkirályság ment, a TV2-n legalább 19:45-kor kezdődött A függetlenség napja: Feltámadás, bár ennek a furcsa időpontnak meg az a hátulütője, hogy könnyen lemaradhatunk az első negyedóráról.

De oké, nézzük meg egy héttel később, mit látunk hétvégén: június 15-én, szombaton már jobb a helyzet, mivel az RTL-en véget ért a Gólkirályság, így a gyerekeknek kedveznek, és minden bizonnyal a második rész mozipremierjéhez igazítva leadták az Agymanókat, mégpedig egész baráti időben: 20:00 órakor. Az már kevésbé baráti, hogy reklámokkal együtt este tíz után ért véget a mese(!). A TV2-n 19:45-től a Férjhez mész, mert azt mondtam című vígjáték ment ugyanekkor.

Az igazán jó klasszikusokat pedig továbbra is általában késő este adják: június 16-án, vasárnap az RTL leadta a Con Airt, 22:15-ös kezdéssel – így majdnem éjjel egykor ért véget. Még egy példa: a Legbelső félelem című kultikus thrillert pedig 23:25-től adta a Prime június 23-án, vasárnap.

A júniusi kínálat alapján az is elmondható, hogy

a legtöbb film, amit a tévében adnak, több mint ötéves, igazából 2018 utáni alkotásokat nem is nagyon találtam,

kizárólag az HBO-n és a hozzá tartozó csatornákon – azok meg ugye továbbra is külön előfizetéssel nézhetők.

A franchise-okat is érdekesen kezelik a tévécsatornák: a Gyűrűk Ura-trilógiából június 4-én a Film+ leadta egymás után az első két részt, A Gyűrű Szövetségét és A két tornyot, de a harmadik film, A király visszatér már nem került adásba. Ami még érdekesebb, hogy még azon a héten, június 7-én megismételték A két tornyot csak úgy, magában.

Elrabolt idő

A végére hagytam a legjobbat, hiszen nem elég, hogy a reklámblokk kizökkent a filmből, de jócskán megnöveli a játékidőt is. Csak néhány példa:

• a korábban említett Szerelem elvitelre mindössze 85 perces, de reklámszünetekkel együtt majdnem kétórásra duzzadt – tehát a filmmel töltött idő egynegyede hirdetés
• az 1989-es Batman június 21-én, pénteken 21:00-kor kezdődött az AXN-en, a film közel két óra (121 perc), ám reklámszünetekkel szépen elhúzódott 23:40-ig
• hasonlóképpen járt vasárnap (június 23.) az RTL-en a Távkapcs című Adam Sandler-vígjáték, ami 107 perc, ám 19:30-as kezdéssel, egy valag reklámmal szépen eltartott 22:00-ig

A XXI. században az egyik legnagyobb érték az idő, és az ember akkor is figyel erre, ha szórakozásról van szó. Így nem valami jó üzlet úgy filmet nézni, hogy átlagban a játékidő egynegyedével, de van, hogy az egyharmadával hosszabb a tévében vetített verzió, mert kb. fél-egy órányi reklámblokkot iktatnak be. Ezek a alapján szerintem már ti is meg tudjátok válaszolni a címben feltett kérdést.