A Tenetben az a jó, hogy akárhányszor meg lehet nézni, és vissza sem kell pörgetni, mert visszapörög magától. Tévéajánló!
Christopher Nolan vasárnap óta elmondhatja magáról, hogy Oscar-díjas rendező, de arra eddig sem panaszkodhatott, hogy nem lenne elég elismert. Azon kevés hollywoodi rendező közé tartozik, akit a kritika is méltat, miközben masszív rajongótábora is van. Ezért is fogadták nagyon sokan tanácstalan fejvakarással a Tenet bemutatóját, addig a pontig ugyanis úgy tűnt, hogy Nolan nem tud hibázni, és erre az időkavarós thriller rácáfolni látszott.
Valójában már a bemutatás körülményei sem voltak ideálisak – és akkor még finoman fogalmaztunk. A koronavírus világjárvánnyá eszkalálódását követően Nolan alkotása volt az egyetlen blockbuster, ami – igaz, csak nagy nehezen, három halasztást követően – eljutott a mozikba 2020 őszén, és nem kevesebbet várt tőle az iparág, mint a „mozi megmentését”, ami emberes feladat lett volna bármelyik film számára, de a könnyen befogadhatónak semmiképp sem nevezhető Tenet számára pedig pláne. A film ugyan a nemzetközi piacon jól teljesített, az USA-ban azonban mindössze 20 milliós nyitó hétvégével indított, vagyis az amerikai közönség még Nolan kedvéért sem volt hajlandó visszatérni a mozikba.
Akik pedig eljutottak rá, arra panaszkodtak, hogy még Nolan mércéjéhez képest is nehezen követhető a sztori, pedig már az Eredet vagy a Csillagok közt is feladta a leckét. Nem véletlen, hogy nálunk is több kapcsolódó összeállításba bekerült a film (lásd: Van olyan, hogy nem értjük, miről szól egy film; 7 film, amit még most sem igazán értünk), és az sem nagy meglepetés, hogy a PORT olvasói a Tenetnek adták a legalacsonyabb értékelést (5.6).
A hűvösebb fogadtatás ellenére azonban a Tenet egyáltalán nem nevezhető kudarcnak. A közönség mindig is szerette a Nolantól megszokott, kihívást jelentő sci-fi-koncepciókat, és itt pontosan ezt kapja 120 százalékos töménységben. A filmkészítői mesterséget és a sci-fi határait feszegető vizuális eposz nem Nolan főműve, de egy imponálóan vakmerő, utánozhatatlan gyöngyszem. És igen, valóban nehéz értelmezni az ide-oda pörgetett idő koncepcióját, de ahogy kritikusunk fogalmazott:
És hogy miről is szól a film? Egy pontos szinopszishoz minimum 3-4 bekezdés kellene, és még akkor is maradnának fehér foltok, úgyhogy maradjunk a hivatalos verziónál: „Egy angol kémnek (John David Washington) kellene megmentenie a Földet a rá leselkedő és pusztulással fenyegető katasztrófától. Ám a szuperügynöknek nemcsak az idegen hatalmak embereivel, hanem a legnagyobb ellenséggel, az Idővel is meg kell küzdenie.”
Néhány érdekesség a filmről:
- A forgatókönyvet is jegyző Nolan hat év alatt írta meg a sztorit, de elmondása szerint már húsz éve gondolkodott rajta.
- A Tenet mint cím a sztorira utal, hiszen egy palindromról van szó, azaz visszafelé olvasva is ugyanaz. Sokáig viszont Merry Go Round munkacímen futott a projekt, ami körhintát, ringlispílt jelent. A “nézet, vélemény” jelentésű Tenet a maga egyszerűségével hívja fel a figyelmet, miközben mégis ott van benne a palindrom rafináltsága.
- Van, hogy egyes szereplők rendesen mozognak és beszélnek, míg mások visszafelé, egyetlen jeleneten belül. Ezeket bizonyos esetekben nem trükkel oldották meg: a színészeknek visszafelé kellett megtanulni a koreográfiát és fordítva elmondani a szövegüket.
- A Tenet volt az utolsó film, amit Nolan a Warner Bros. stúdiónál készített. Tizenkilenc évnyi együttműködés szakadt meg amiatt, hogy a stúdió egyszerre mutatta be moziban és az HBO Max streamszolgáltatón is a filmet. Ráadásul mindezt úgy, hogy előtte nem konzultáltak a rendezővel. Nolan következő filmje, az Oppenheimer ezért már a Universal égisze alatt készült, és látva a rekordbevételt és az Oscar-esőt, minden fél jól járt – mármint a Warnert leszámítva…
