Legalábbis Brian De Palma verziójában, ami ugyan valós események és valós karakterek alapján készült, de sok művészi szabadságot engedett meg magának, jócskán felsrófolva az áldozatok számát, mégis szeretjük!
Nekem valamiért sokáig ez volt az igazi gengszterfilm, és nem azért, mert nem tartom nagyra a Keresztapát és más klasszikusokat, egyszerűen jó eséllyel csak arról van szó, hogy fogékony időszakban láttam az Aki legyőzte Al Caponét (1987) című Brian De Palma filmet, és előbb, mint a többit. És az is meglehet, hogy Sir Sean Connery alakítása nyert meg magának – és persze nem csak engem, hiszen a színész ezért az alakításért kapta meg élete első és egyetlen Oscar-jelölését, amit rögtön díjra is váltott. Persze az is meglehet, hogy az ekkor még nagyjából ismeretlen Kevin Costner volt szimpatikus, vagy az Al Capone mítosz fogott meg, a jó ég tudja, a lényeg, hogy este ezt a filmet vetítik, és kár kihagyni.
Chicagóban járunk a szesztilalom és a világválság Amerikájának zűrzavaros éveiben. Al Capone (Robert De Niro) szinte mindenkit a markában tart, miközben a várost a fél országgal együtt a gengszterek csataterévé változtatta. A törvény kezéből minduntalan kisikló bűncézár lebuktatására különleges nyomozócsapat alakul: az „érinthetetlenek". Azzal érdemelték ki ezt a megtisztelő elnevezést, hogy megölni ugyan lehet őket, de megvenni vagy megfélemlíteni nem. A vezetőjük Eliot Ness (Costner), a vasakaratú finánc, aki Malone (Connery), a minden hájjal megkent veterán ír zsaru segítségével csapdát állít a nagy "cápának". És nem baj, ha a történetből sok minden kicsit sem igaz – a mindig óvatos Capone például megtiltotta embereinek, hogy bántsák az egység tagjait, mindössze megvesztegetni akarta őket, mert De Palma nagyszerű munkát végzett.
Az Aki legyőzte Al Caponét egyszerre remek maffiafilm és zsaru sztori, hiszen a film nem csak a maffiózó elleni harcról szól, hanem a teljesen különböző hátterű és egyéniségű rendőrökből álló osztag verbuválásáról és működéséről. Amelynek Costner és a forgatást sokszor kedvenc sportja, a golf kedvéért ellazsáló Connery mellett a rendkívül fiatal, és kubai létére megint olaszt játszó Andy Garcia és az apró termetű Charles Martin Smith is tagja, De Niro pedig hozza a formáját, és a filmtörténet legjobb Caponéját hozza – persze megvárjuk azt is, mit hoz ki Tom Hardy hamarosan a karakterből. A forgatókönyvet nem mellesleg David Mamet jegyezte, a zenét pedig Ennio Morricone!
Arra az esetre, ha a szerepre felkért De Niro esetleg visszalépne, De Palma mellesleg Bob Hoskinst kérte fel tartaléknak, személyesen is találkozott a színésszel, aki igent mondott. Mint tudjuk, végül De Niro lett Capone, a rendező pedig egy köszönőlevelet küldött Hoskinsnak, a stúdió pedig akkor jókora összegnek számító 20 ezer fontot. A hálás Hoskins felhívta De Palmát, mondván, ha bármikor lenne olyan szerep, amit NEM kell eljátszania, nyugodtan keresse meg.
