Az 1999-ben indult és egészen 2016-ig futó Heti Hetes intézménynek számított. Fénykorában közel kétmillió embert ültetett le a tévék elé, de amennyire kedvelt volt az induláskor, annyira megosztotta a közönséget az utolsó időszakában. De miért működött annyira, és hogyan lett a magyar kereskedelmi televíziózás első igazán nagy sikertörténete? Hogy ezt megértsük, érdemes visszamenni a kezdetekhez, amikor még a klasszikus Bajor-Gálvölgyi-Hernádi-Verebes-Havas-Farkasházy kezdőcsapat állt ki, vagyis ült le hétről hétre.

1. Hibátlan formátum

Az alapötlet nem volt eredeti, a német RTL 7 Tage – 7 Köpfe című műsorát magyarították, a hazai televíziózásban viszont nagyon is újnak számított a formátum. Politikát és bulvárt is érintő szórakoztató műsor korábban is létezett (például az Uborka vagy a Parabola), de olyan, ahol a szereplők mindenféle felesleges sallang nélkül kommentálják a hét híreit, addig még nem. A producerek ráadásul igyekeztek biztosra menni, és a legnépszerűbb színészekből állították össze a kezdőcsapatot.

2. Leosztott szerepek

A Heti Hetes tagjai egy idő után már szinte családtagokká váltak a nézők számára, köszönhetően annak, hogy a törzsgárda éveken át változatlan maradt, és annak, hogy hasonlóan a szappanoperák hőseihez, mindannyian ugyanazokat az ismerős figurákat alakították hétről hétre. Állandóságuk biztonságot, folytonosságot sugárzott, legintimebb titkaik, fogyatékosságaik feltárásával pedig olyan közel kerültek a nézőkhöz, mint rokonok vagy barátok.

Szerepük szerint önmagukat játszották, egy-egy létező belső és külső tulajdonságuk védjeggyé emelésével és eltúlzásával hozták létre az imázsukat.

AZ ÖSZTÖNEMBER - Bajor Imre. A hírekhez minimális mértékben szólt hozzá, a zrikálódásokat jobban élvezte. Főbb témái: az alkohol szeretete, a színészanekdoták és a saját népszerűsége.

A SZÍNÉSZ ÉS A BOHÓC- Gálvölgyi János. Ha kellett, beszállt a bohóckodásba Bajor mellé, de hitelesen tudta a komoly önmagát is adni. Főbb témái: színház, saját népszerűsége, politikusok becstelensége.

A NŐ ÉS A NAIVA - Hernádi Judit. A kezdetekben a naivát játszotta, aki úgy tesz, mintha nem értené a nyilvánvaló összefüggéseket. Nemcsak a szexuális utalások célpontjaként, hanem egyfajta anyafiguraként is jelen volt, megvédte azt, akit éppen támadtak.

A BALEK - Csiszár Jenő, illetve utóda, Jáksó László alakította. A szerepe az volt, hogy felolvassa a híreket, de ha hibázott, vagy hatáskörét túllépve hozzá is szólt azokhoz, élcelődés célpontjává vált.

AZ IGAZSÁGOSZTÓ – Verebes István. A Heti Hetes legelső adásában ő szólalt meg először, ő tette magáévá a véleményvezér szerepét. Stílusa általában indulatos, felháborodott vagy fensőbbségesen kinyilatkoztató volt. Imázsa szerint ő az örök lázadó, "sérelmek kimondója, a népharag megtestesítője", akinek kötelessége fellépni az igazság nevében.

A BENNFENTES - Havas Henrik a korábbi szerepét megunó, mindentudó bennfentest játszotta. Ő az, aki legkevésbé akart megfelelni a közönség elvárásainak, vállalta a nagyképűségét, nem igyekezett mindenáron szerénynek látszani. Kedvelt témái: kisebb-nagyobb események melyeken személyesen jelen volt, és a politikusok világa belülről.

AZ ÉRTELMISÉGI - Színészi képességek híján Farkasházy Tivadar játszott legkevésbé szerepet. Papíron humorista, de nem a poénok szórása volt a célja, hanem hogy moralizáljon, és tájékozottságával a rejtett, de nyilvánvaló összefüggésekre mutasson rá. Hagyta, hogy beszédhibája miatt kigúnyolják, azaz vállalta az unterman szerepét.

Farkasházy később egy interjúban elismerte, hogy sokszor már nem is volt szükség arra, hogy vicceset mondjanak, elég volt, ha a színészszereplők ugyanazokat a jól megszokott, rájuk jellemző gesztusokat használták, mint amivel a poénokat ütötték le (hangsúly felvitele a mondat végén, asztalra csapás, széles mosoly) és a hatás (a közönség reakciója) ugyanaz lett.

3. Előkészített hírek

A hírszerkesztőkről kevés szó szokott esik a Heti Hetes sikerének elemzésekor, de ők is komoly szerepet játszottak benne azzal, hogy feldobálták a szereplőknek a labdákat.

Úgy állították össze a híreket, hogy passzoljanak a prekoncepciókhoz, és segítsenek a szereplőknek meglátni, hogy az adott történésben mi a visszás. Az eszközök: eufemisztikus vagy ironikus megfogalmazás, a kevésbé fontos részletek kiemelése, illetve szándékolt hiányosság. Az ok nyilvánvaló, egy irányított hírt sokkal könnyebb kommentálni, mint egy kvázi objektívet. Néhány példa:

A szerkesztők a könyv jelzőjét szinte állítmánnyá léptetik elő, így a kommentátoroknak már csak le kell csapniuk a ziccert.  Gálvölgyi meg is teszi: „Nem akármilyen könyv ám az, hanem szép, díszes!”

A második mondat megadja a kiindulási pontot: kontrasztba helyezi a Fiatal Baloldalt az idősebb párttagokkal. Hernádi reakciója: „Csupa nyeretlen kétévesekből áll ez a Fiatal Baloldal!”

A hírben itt már eleve benne a kommentár. Egy egyszerű bűntényből a rossz közbiztonság szimbóluma lesz.

A hír feleslegesen szakmai megfogalmazásának célja, hogy a szereplők, de elsősorban Bajor Imre, rácsodálkozhasson az idegen kifejezésekre. Az első időkben, Csiszár Jenő műsorvezetése idején pedig szándékosan került be több olyan megfogalmazású hír, amely akár nyelvtörőnek is megfelelt volna. Így lehetett biztosítani a jól bevált, ’a Jenő nem tud olvasni' típusú ugratásokat.

Sok esetben nem is kellett semmi vicceset mondaniuk a szereplőknek, mert a hír már önmagában felért egy örkényi poénnal, ilyenkor elég volt, ha a közönséggel együtt nevettek és hüledeztek. Pár példa:

Verebes megjegyzése: Isteni! Ötös!

Nagyot mentek a 'vicces bűnügyekkel' és rendőrökkel kapcsolatos hírek is:

A hírek aránya összességében tökéletesen megfelelt a főcímzenében elhangzó témák arányának: "politika, botrány, bulvár, pletyka, sztárhegyek", de idővel a bulvárhírek és a bulváros megközelítésű politikai hírek kerültek előtérbe. A bizarr tudományos eredmények („brit tudósok kimutatták”) és szexuális témák is nagyot mentek. Ez alapján az ideális hír így nézett ki:

Pornófiltert tesznek a parlamenti számítógépekre...”

4. Populizmus

Ha a Heti Hetes tagjai beálltak volna egy párt mögé, nem értek volna el milliós nézőtábort. Kezdeti népszerűségüket annak köszönhették, hogy tökéletesen visszaadták a rendszerváltás után uralkodó elitellenes közhangulatot. Aki a Heti Hetest nézte, az megerősítést kapott arról, amit  már amúgy is gondolt, hogy a politikusok mind korruptak, ingyenélők, tisztességtelenek, elvetemültek és hülyék.

Ilyen mondatok hangzottak el a nép nevében:

A Heti Hetesben megjelenő kép a politikusokról az átlagemberben élő sztereotípiákat tükrözte. Azt, hogy aki politikus, az tisztességes már nem lehet, és hogy a kisember úgyis tehetetlen, főleg ha korrupcióról vagy a közpénzek elherdálásáról van szó. Az ilyen jellegű hírekre adott reakcióik lényege mindig ugyanaz volt:

már megint az ALUL LÉVŐ kispénzűekkel szúrnak ki ODAFENTRŐL!

5. Anekdoták és viccek

Mivel a Heti Hetest többnyire színészek alkották, az indulás után sokáig még nem kellett az üresjáratoktól félni, a szereplők bármikor be tudtak dobni egy anekdotát vagy jó sztorit a több évtizedes színészi pályafutásukból.

Sokszor egy-egy hírre viccel reagáltak, de a legtöbbször nem valamilyen mély értelmű allegóriaként funkcionált a vicc, csak a hír szereplője vagy helyszíne jó apropót adott az elmesélésére. Ugyanígy, ha el akartak mondani egy anekdotát, akkor megoldották egy nyakatekert átkötéssel. Egy példa:

5. Hatalmi harcok

A Heti Hetesben állandó és ádáz csata folyt a szólás jogának megszerzéséért, amiből a néző is profitált, mert így egyetlen másodperc üresjárat sem volt. Sokszor ez is a játék részét képezte, máskor viszont nagyon is komolyan szálltak be ebbe a küzdelembe a szereplők – például akkor, amikor Verebes és Havas ugyanarra a szerepre, a „kompetens megmondóemberére” pályáztak. Ilyenkor különféle stratégiákhoz, trükkökhöz folyamodtak:

Hangerő: A hír elhangzása után azé a szó, aki a leggyorsabban szólal meg. Ha egyszerre ketten próbálnak meg beszélni, az győz, aki hangosabb és kitartóbb.

Rablás: Minden hatásszünet, levegővétel, nyelvbotlás egy esély a többieknek, hogy átvegyék a szót.

Visszajelzés mint csapda:  Van, aki azért fejezi be a beszélő mondatát, hogy aztán magánál tartsa a szót, vagy csak azért tesz fel egy tisztázó (ál)kérdést, hogy a figyelmet magára terelhesse.

Eszközhasználat: a szerényebb kommunikációs képességű Farkasházy magyarázat közben egy tollal próbálta magán tartani a figyelmet (általában sikertelenül), de volt arra is példa, hogy Gálvölgyi előkapott egy focilabdát.

Fizikai erő: Havas kedvenc módszere volt, hogy megérintette a mellette ülő (és éppen beszélő) Verebes vállát, vagy egyszerűen hátba csapta, amivel nemcsak, hogy magára irányította a figyelmet, de zavarba is hozta Verebest azzal, hogy behatolt az intimszférájába.

Némajáték: Ha valakinek a szavába vágnak, és elveszik tőle a szót, akkor a gesztusaival látványosan csalódottságot alakíthat, amellyel magán tarthatja a figyelmet és a kamerát. Az éppen beszélő is kénytelen odafigyelni a magánszámra – és jó ütemérzékkel át is lehet venni tőle a szót.

Ezt a „játékot” nemcsak a kommunikációs szakemberek, de a nézők is érzékelhették és élvezhették, mert akibe belefojtották a szót, az sokszor meg is sértődött (a show kedvéért), és a sértődöttsége része lett a műsornak. Az pedig, aki így alulmaradt, cserébe „leleplezte” mások hasonló hatalmi jelzéseit. Néhány példa:

6. Zrikálós reality

A Heti Hetes tagjai a hírek kommentálásánál csak egy dolgot szerettek jobban: egymást marni, persze csak játékból.

Havas például, ha egy hír túl komplikált volt, akkor - utalva Bajor feltételezett szerényebb szellemi képességeire - megkérdezte őt, hogy „Imi, érted te ezt?”, amit a kettejük magánszáma követett. A másik jól bejáratott játék Bajor és Gálvölgyi között zajlott a hasonló hírek kapcsán:

Gálvölgyi ezt az állítást nyilván nem hagyhatta szó nélkül, így indulhatott is a zrikálós „ki a népszerűbb” című játékuk, amit a műsor szerkesztői is ösztönöztek az „irányított” hírekkel.

Egy idő után, mint az évadokon átívelő szálakkal dolgozó sorozatokban, minden szereplő megkapta a saját storyline-ját, legyen az Bajor alkoholizmusa, Havas polihisztorsága, Jáksó szinglisége vagy Verebes bazitai kalandjai. Így lett egy közéleti talk műsorból reality show.

A műsort később, a politikai elfogultság mellett, pont azért érte sok kritika, mert a közéleti témák kitárgyalása helyett a „személyeskedés” lett a hangsúlyosabb, a hangvétel pedig sok esetben – például egy új női vendég érkezésekor – már súrolta a szexizmust.

Verebes egy 2000 márciusában adott interjúban így magyarázkodott:

"...nekem nem tetszett az a nőnapi műsor, ami egészen az obszcenitás körül forgott, de ha ez tetszik az embereknek...

Királyhegyi Pál, egy régi híres humorista mondta, hogy a sikerrel nem szabad vitatkozni. Ebben teljesen igaza van!"