Bűnös élvezetre vágysz? Nézd meg a Kardhalt!
Instant Ponyvaregény, sűrített Mátrix és Ál/Arc-koncentrátum – így foglalta össze az Index szerzője a 2001-es bemutató idején Dominic Sena akciófilmjét. Nem dicséretnek szánta, hanem annak érzékeltetésére, hogy a Kardhal finoman szólva sem az eredetiségével tüntet, de azért egymás közt bevallhatjuk: nem hangzik olyan rosszul ez a kombináció.
A ponyvaregényes kapcsolatot John Travolta személye is garantálja, ő ekkor még nagyjából a csúcson volt, ahogy Halle Berry és Hugh Jackman is. A sztori szerint a Jackman által alakított Stanley Jobson egy nagymenő kiber-hacker, aki az FBI programját is képes volt számítógépes vírussal megfertőzni. Csak feltételesen van szabadlábon, így tilos az internetre felmennie, a Gabriel Shear nevű gengszter azonban ráveszi, hogy törje fel a védelmi minisztériumi szerverét. Stanley feladata az lenne, hogy emeljen le 9,6 milliárd amerikai dollárt a DEA titkos számlájáról 10 millió dollár sikerdíjért cserébe. Shear céljai amúgy „nemesek”, merthogy ő egy önjelölt hazafi, és a pénzből a nemzetközi terrorizmussal akar szembeszállni. Az akció természetesen nem a tervek szerint alakul, és a játszmába bekapcsolódik a rendőrség és az FBI is.
A filmért annak idején nem lelkesedtek a kritikusok, de azt ők is elismerték, hogy látványos akciókban nincs hiány. És meztelenkedésből sem, sőt, már a bemutató előtt kiszivárgott a hír, hogy Halle Berry karrierje első topless jelenetét készítette el, amiért a 2 millió dolláros honoráriumán felül még 500 ezer dollár ütötte a markát. Berry később azt mondta, hogy tudatában volt annak, hogy indokolatlan a szóban forgó jelenet, de azért vállalta el, hogy leküzdje a félelmét attól, hogy meztelenül jelenjen meg a vásznon. Kikezdhetetlen logika...
A film világszerte több mint 147 millió dolláros bevételt hozott, ami nem olyan sok, ha figyelembe vesszük, hogy 102 millió volt a büdzséje. John Travolta az alakításával pedig begyűjtött egy Arany Málna-jelölést, de ez a produkció élvezeti értékét nem csökkenti, sőt.
