A Szahara modern technikával leforgatott régimódi kalandfilm régimódi értékek alapján, ahol az akció látványos és izgalmas, a karakterek pedig egydimenziósak, de nem ezért szeretjük.
Volt egy bizonyos Clive Cussler nevű író, aki a hetvenes években tűnt fel kalandregényeivel, amelyek hőse egy Dirk Pitt nevű férfias tudós-felfedező kalandor volt. Cussler egyik regényét már megfilmesítették, ez volt A Titanic kincse (1980), és az író nem volt elégedett, nehezményezte, hogy nem szóról szóra adaptálták írását. Ugyanekkor élt egy Philip Anschutz nevű denveri konzervatív keresztény olajmágnás, aki bevásárolta magát a filmbizniszbe: először megvette Amerika legnagyobb moziláncát, majd úgy döntött, hogy már eléggé ért a filmezéshez, hogy elkészíttesse a saját filmjét. Meg is kereste Cusslert, és gigászi összegért, 10 millió dollárért megvette egyik könyve megfilmesítési jogait, és még abba is belement, hogy a szerzőnek széleskörű beleszólása legyen mindenbe a forgatás során, kezdve a rendező és a szereplők személyétől a forgatókönyv jóváhagyásáig. A bukás innentől garantált volt.
Félreértés ne essék, a Szahara (2005) nem rossz film, én még szeretem is egy picit, csak már bemutatásakor idejétmúlt, avítt volt. Hőse, a már emlegetett Dirk Pitt (Matthew McConaughey) társával, a jópofa Al Giordinóval (Steve Zahn) eltűnt kincsek után kutat, és amikor egy történelmi legendához kapcsolódó, csodálatos pénzérmét talál, elindul Nyugat-Afrika egyik legveszélyesebb vidékére, hogy megtalálja a Konföderáció elveszett aranykincsét szállító hajót. Amit a helyiek csak a Halálhajóként emlegetnek, talán nem véletlenül. A környéken ugyanis egy rejtélyes kór szedi áldozatait, és ennek kivizsgálására érkezik ide a fiatal orvosnő (Penélope Cruz), akinek jelenléte legalább annyira nem kívánatos a helyi hadurak számára, mint a két kincskeresőé. És innen indulhat is a hajsza és a harc!
És a hajszával meg a harccal nincs is baj, sőt, baromi látványosra sikerültek, ami miatt a film költségvetése a duplájára nőtt – olyan jelenetekkel, amik végül a konzervatív szponzorok miatt be sem kerültek a filmbe. Breck Eisner rendező kezét mind a fontoskodó író, mind szintén fontoskodó Anschutz kötötte meg, de amúgy sem egy Spielbergről van szó – Eisner legutóbbi munkája Az utolsó boszorkányvadász volt. A Szahara vicces, izgalmas, de tökéletesen felejthető, hősei szerethetők, de súlytalanok. Matthew McConaughey az alfahímet játssza - ekkor még nem nagyon látszott, hogy baromi jó is tud lenni -, Zahn pedig csak azért van, hogy „főnöke” még jobban nézzen ki, Penelope Cruz ezerszer izgalmasabb náluk – pedig az író kiverte a hisztit, hogy ő Salma Hayeket akarja erre a szerepre. Mondom, nincs semmi baj ezzel a filmmel, ha nem vesszük komolyan, én szeretem, bár szinte semmire nem emlékszem a történetéből. Azért, mert felejthető.
