Imádjuk a kómás vőlegényt hazudó jegyáruslány meséjét

Aligha beszélhetünk filmtörténeti klasszikusról, az Aludj csak, én álmodom (1995) bumfordi története mégis örök közönségkedvenc.

Bár nem ekkor kezdte a pályát, Sandra Bullock alig egy évvel korábban robbant be a köztudatba és lett a szakmában is fontos tényező a Féktelenül (1994) sikere után, így Jon Turteltaub rendező (Csodabogár, Ösztön, A nemzet aranya) vállalt némi rizikót azzal, hogy rá osztotta az Aludj csak, én álmodom (1995) abszolút főszerepét. Pláne úgy, hogy amikor Bullockot felkérte, még be sem mutatták a Keanu Reeves-féle száguldozós eposzt, de a színésznő kivételesen jó választásnak bizonyult.

Ő ugyanis a bájos, álmodozó, és főleg teljesen egyedül élő Lucy Eleanor Moderatz, aki jegyeladó a helyi metróállomáson. Egyedüli boldogsága egy jól öltözött, szimpatikus úr (Peter Gallagher), aki minden reggel ugyanabban az időben elmegy a jegyárusító bódé előtt. Lucy úgy érzi, ő lehet a nagy Ő. Mígnem egy nap huligánok támadnak a férfire, majd a vágányok közé lökik, ám Lucy élete kockáztatásával megmenti. Viszont a baj komoly, ugyanis Peter kómába esik és kórházba kerül. A nővér egy félreértés miatt Peter menyasszonyaként mutatja be Lucy-t a családnak, akik rögtön a szívükbe zárják a kedves lányt. De az élet nem mindig úgy alakul, ahogyan tervezzük. Főleg, amikor Lucy megismeri Peter öccsét, Jacket (Bill Pullman), aki először kifejezetten gyanakszik a lányra, hiszen még sosem hallott róla.

Vicces módon az eredeti forgatókönyvben fordított volt a leosztás, és a főhősnő esett volna kómába, és a férfi marad ébren, csak a filmesek attól tartottak, hogy az furán venné ki magát, és az emberek úgy éreznék, hogy a kómás nő után ácsingózó férfi zaklató, és ebben abszolút igazuk is volt. Aztán valaki kitalálta, hogy ha már ilyen nagy érzelmeket kavaró történetről van szó, akkor simán csinálhatnának belőle karácsonyi filmet is, így kapott végül zöld utat a produkció, ami aztán hatalmas siker lett, pedig olyan sok dolog nem történik benne. Hősnőnk beleragad egy ártatlan füllentésbe – csak nem akarta elrontani a hangulatot, és féltette a szívbeteg nagymamát -, majd összejön valakivel, akivel nem szabadna összejönnie ebben a fordított Csipkerózsika történetben, de Sandra Bullock annyira jó volt, hogy eladta az egész sztorit. Hozzá képest a másik két főszereplő, Bill Pullman és Peter Gallagher tulajdonképpen nem is kapott igazán komoly szerepet, pláne, hogy az utóbbi karaktere a játékidő nagy részében kómában fekszik.

Igaz, Gallagher állítólag annyira jó volt a kómában, hogy maga a nagy Martin Scorsese is megnézte a filmet, és utána azt mondta: „Wow, ez a Gallagher jól hozza a kómát”.