A furmányos szörnyfilm harmadik része nem véletlenül kötött ki a Netflixen: ez most nem ügyes marketingfogás volt, hanem egyszerű kármentés. Nem is érezzük olyan nagy gonoszságnak, hogy egyet s mást elspoilerezünk.
Ki gondolta volna, hogy az akkoriban még trendi, found footage stílusú, egyszerű szörnyfilmből, a Cloverfieldből franchise lesz? Méghozzá a valaha létezett talán legfurább filmes franchise. Nem spinoffokról, folytatásokról, hanem egymástól teljesen független, még zsánerükben is különböző történetekről van szó, amelyeket így vagy úgy azok a fránya szörnyek kötnek össze.
Matt Reeves 2008-as Cloverfieldje tisztességes szörnyfilm volt, de hamar elfeledte volna a világ, ha nem generálnak köré körmönfont óriási hype-ot. Persze a háttérben a rejtélyek iránt betegesen (és üzletileg rettenetesen cinikusan) vonzódó J.J. Abrams állt, és a mesterien belengetett "nyomokkal" sikerült elérnie, hogy a fél internet kockáról-kockára kielemezze a filmet, hátha valaki megtalálja azokat az összefüggéseket, amelyek valójában soha nem is léteztek.
A folytatás meglepetésszerűen jött: a Cloverfield Lane 10 címe csak az utolsó pillanatban lett végleges, így derült ki, hogy kapcsolódik az óriásszörny tombolásához. A forgatókönyvbe utólag piszkáltak bele, cloverfieldesítették, és a kapcsolódási pontok is működtek, de a mindössze három szereplős thriller saját jogán is kiváló film, John Goodman pedig szokás szerint zseniális.
A Super Bowl után a Netflixre feldobott harmadik rész, a The Cloverfield Paradox azonban egy borzalom. Korábban úgy spekuláltunk, hogy az eredetileg God Particle című film bemutatóját a szokásos ködösítés és hype-generálás miatt tolták el többször, hogy meglepetésszerűen kiderüljön, hamarosan elérhetővé teszik a Netflixen - pedig a kész művet látva egyértelmű, hogy a gyártó cég egyszerűen némi pénzt akart keresni vele, mert a mozikban bizony néhány nap alatt leszerepelt volna.
A The Cloverfield Paradox nem több egy ócska, százhuszönötödik Alien-klónnál. Pontosabban az Alien-klónok gyatra klónjánál. Tudjátok, amiben valami baljós esemény történik egy űrhajón, a legénység tagjai össze-vissza rohangálnak, hullanak, mint a legyek, valaki feláldozza magát a társaiért, és lehet, hogy valaki áruló. A filmben ezek tételesen mind megtörténnek, ebben a sorrendben, csakhogy ezek senkit sem érdekelnek, mert az egész voltaképp végtelenül unalmas.
De még ha csak ennyi lenne a baj a filmmel, nem lenne akkora gond, hiszen agyzsibbasztásnak tökéletesen megfelelne egy fáradt nap után. Csakhogy a forgatókönyv eszetlenül logikátlan, és az egyetlen érdekesebb ötletet, az előzetesben látható karelvesztést is sikerül kínossá tenni, amit képtelenség feszengés nélkül nézni.
Valamikor a közeljövőben járunk, amikor a Földön kétségbeejtő az energiaválság: egyre durvább az éhezés, a politikai és gazdasági feszültség egyik pillanatról a másikra háborúvá fajulhat. Az emberiség túlélésének egyetlen esélye, ha a Föld körül keringő Cloverfield (!!!) Station nevezetű űrállomásról elsütnek egy részecskegyorsítót, ami valahogy, fene se tudja, hogyan, egyetlen lövéssel bebikázná a bolygó energiaellátását. Ám sehogy sem akar sikerülni: a nemzetközi legénység két éven keresztül próbálkozik újra és újra, míg végül sikerül - illetve csak azt hiszik, mert megtörténik a baleset. (A korábbi szinopszisok trükkösen felcsigázták a jámbor nézőt, mert azt írták, hogy történik valami katasztrófa, és eltűnik a Föld! Nos, nem a Föld tűnik el, csak az űrállomás kerül egy kicsit odébb.)
A közhelyes karaktereknél (agresszív orosz, merev német) csak azok a szereplők idegesítőbbek, akiknek próbáltak valamicske jellemet adni. Ilyen a főszereplő Hamilton (Gugu Mbatha-Raw), aki egy családi tragédia okán, talán mintegy vezeklésként igyekszik mániákusan megmenteni a Földet. A film legelején a férjével ül egy autóban, és nagyjából a következő párbeszéd hangzik el - egyúttal rendkívül körmönfontan megismerjük a jövőbeli világ állapotát:
- Már megint elment az áram. Ez ma már a negyedik.
- Az ötödik.
- Ó, igen, mert a Föld energiahiánnyal küzd, és napról-napra rosszabb.
- Igen. És a politikai helyzet is fokozódik. Óriási az éhezés, és bármikor kitörhet a háború.
- Ezért kell elmenned az űrállomásra, hogy megmentsd a világot. Nyolc milliárd ember számít rád!
- De én szeretlek.
- Én is.
- Azért menj fel. Meg kell mentened a világot.
- Meg kell mentenem a világot.
- Igen, meg kell mentened a világot. Nyolc milliárd embert.
- Meg kell.
- Szeretlek.
- Én is.
És így tovább.
Ha már Föld: a film egyik szála idelent játszódik, miközben a világban tombol az apokalipszis. A nemzetállamok egymás torkának esnek, mindennapos a pusztítás és az éhezés, és egy idő után felbukkannak a szörnyek is. A világméretű katasztrófát a következőképp mutatják be:
- egy fickó éjjel ül a sötét autóban és csetel valakivel, aki elmondja neki, mekkora baj van,
- egy fickó ül egy szobában, robbanások hallatszanak, majd kinéz az ablakon, és valahol füst száll fel, közben a csajával csetel arról, hogy mekkora baj van,
- egy három téglából és egy kis sittből álló épületromnál tök egyedül áll a fickó egy kisgyerekkel, valami árnyék elvonul fölöttük, és elmondják egymásnak, hogy mekkora baj van,
- egy apró pincében üldögél a fickó a gyerekkel, és elmondja neki, mekkora baj van, majd csetel valakivel, aki szintén elmondja neki, hogy mekkora baj van.
És hogyan kötődik mindez a Cloverfieldhez? A film első perceiben elmondják egy tévéműsorban. Aki kíváncsi rá, elég, ha addig nézi, nem fog lemaradni semmiről.
Értékelés: 2/10
