A Volt egyszer egy Mexikó Robert Rodriguez ún. Mexikó trilógiájának megkésett záródarabja, amiben meglepő, módon háttérbe szorul az El Mariachi nevű főhős, és a vérző szemű Johnny Depp viszi el a műsort.
Robert Rodriguez – akit akkor még Robert helyett Robertónak hívtak – első nagyjátékfilmjét, az El Mariachi, a zenészt annak idején, 1992-ben mindössze 7 ezer dollárból készítette, amit részben úgy fizetett ki, hogy orvosi kísérletekre jelentkezett. A filmre sokan felfigyeltek, remek referencia lett a mindentudó mexikói srác számára – rendszerint ő a forgatókönyvíró, a vágó, a zeneszerző és még sok minden más -, így elkészíthette az El Mariachi folytatását, bár sokak szerint inkább remake-jét, a Desperadót (1995) Antonio Banderas és Salma Hayek főszereplésével, és a siker talán őt magát is meglepte. Ahol pedig siker van, ott folytatás is van.
Rodriguez a jókora csúszással érkező folytatást, a Volt egyszer egy Mexikót (2003) egyrészt saját „Mexikó-trilógiájának” a záródarabjaként rendezte meg, másrészt bevallottan A Jó, a Rossz és a Csúf (1966) saját verziójának elkészítése volt a cél. Ez utóbbihoz nyilvánvalóan az volt szükséges, hogy a jól ismert főhős, El Mariachi mellé
kellett egy rossz és egy kétes erkölcsű karakter is,
amiből aztán jó nagy katyvasz jött össze, de ne rohanjunk előre! El Mariachi a külvilág elől rejtőzve tengeti mindennapjait, de egy korrupt, csupán személyes bosszújának élő CIA-ügynök Sands (Johnny Depp) felkutatja a hallgatag, titokzatos férfit, hogy szabotálja az ördögi kartellvezér, Barillo (Willem Dafoe) tervét, aki likvidálni akarja Mexikó elnökét. Sandsnek nincs nehéz dolga, hiszen Barillo ölte meg a zenész szerelmét –, ám a drogbáró ravaszabb, mint azt bárki gondolta volna, és vannak szövetségesei.
Az eredmény nagyjából az – ahogy azt több kritikus is megjegyezte -, hogy az eredetileg főszereplő El Mariachi mellékszereplő lesz a saját történetében, az árulások, átverések és álcák pedig úgy követik egymást, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Ezekben mind részt vesz, hogy csak a nagyobb neveket említsük, Eva Mendes, a kedvenc csivavájával együtt szereplő Mickey Rourke és a rendező kabalaszínésze, Danny Trejo, ami pedig Johnny Depp CIA ügynökét illeti, hát az egy nagyon furcsa dolog. A tippem az, hogy Depp tök jó fej volt, és amikor valamilyen hollywoodi eseményen bemutatták Rodriguezzel egymásnak,
tett egy meggondolatlan ígéretet,
hogy szívesen dolgozik vele – és a szaván fogták, csak aztán nem tudták, mit kezdjenek vele.
A megszállott, másokat manipuláló Sands alapjáraton is egy túlrajzolt, valószínűtlen karakter, aki az indokoltnál jóval több játékidőt kap, viszont nem csinál semmi olyasmit, ami ténylegesen előrevinné a cselekményt. Depp azonban láthatóan élvezte a játékot és a lehetőséget, és tulajdonképpen zsebre is tette a filmet. Ettől függetlenül és minden zavarossága, túlzsúfoltsága ellenére is – vagy pont azért – a Volt egyszer egy Mexikó jó kis kaland, amit nem szabad komolyan venni.
