Mint tudjuk, a film rendezője magyar, akárcsak az operatőr, de a főszereplő, Adrien Brody anyukája is hazánkban született, szóval a Ragadozók (2010) kicsit a mi kutyánk kölke.
Lehet, hogy története szerint egy sima B-kategóriás akciófilm némi sci-fi és horror elemmel megspékelve, de az 1987-es Ragadozó egy filmtörténeti klasszikus, amely azóta sem talált méltó folytatásra, pedig voltak próbálkozók szép számmal. Közéjük tartozik az ötletgazda Robert Rodriguez, aki már a 90-es évek közepén előrukkolt egy újabb folytatás, a Ragadozók (2010) alapötletével, de mivel akkoriban csak egy ígéretes kezdőnek számított, kapásból el is hajtották vele. Aztán Rodriguez szépen feltornászta magát Hollywoodban, ahogy mondani szokás, nevet csinált magának, újra előhozakodott a filmtervével, amire most akadt is vevő, ő pedig szerzett magának a filmhez egy rendezőt, aki történetesen Antal Nimród lett, akire azért esett a választás, mert korábbi munkáival már bebizonyította, hogy képes sokszereplős filmet magabiztosan összerakni, és itt ez a lényeg, a sok szereplő, mert ragadozóból itt nagyon sokféle van. Földönkívüli és földi is, viszont most némileg meghökkentő módon nem a Földön járunk.
Egy elit harcosokból álló csapat, élükön egy zsoldossal (Adrien Brody) ugyanis arra ébred, hogy nem tudják, hogy hol vannak és hogyan kerültek oda, ahogy azt sem, kik a többiek. Hamarosan kiderül, hogy egy látszólag ártalmatlan orvos kivételével az alakulat tagjai mind hidegvérű gyilkosok: van köztük kommandós, elit mesterlövész, bérgyilkos, elítélt, Yakuza-tag, orosz Specnaz katona, afrikai hadúr, mexikói kartell tag, vagyis válogatott társaságról van szó, csakhogy most rájuk vadásznak, ráadásul egy ismereten, idegen bolygón, szabad prédaként. Mi pedig azt is tudjuk, hogy a vadászok a jól ismert Ragadozók, akiknek kedvenc időtöltése a különösen veszélyes példányok levadászása, a Földről érkezett zsákmánynak pedig csak akkor lehet esélye ellenük, ha összefognak. Vagy, ha sikerül megosztani a ragadozókat.
Antal és Rodriguez feltehetőleg nem arra törekedtek, hogy egy új klasszikust alkossanak, hanem arra, hogy a régit megidézzék, kiszínezzék és felturbózzák, például azzal, hogy több predátornak adnak több méltó ellenfelet, sőt, a predátorokat is összeeresztik a szuperpredátorokkal, akiknek még predátor vérebeik is vannak. Én ezt nagyon bírtam, értékeltem, hogy milyen sokféle nehézfiút szedett Antal össze – köztük van Danny Trejo, az ekkor még kevésbé ismert Mahershala Ali, Oleg Taktarov és Walton Goggins , illetve amolyan vendégművészként Laurence Fishburne -, és értékeltem, hogy kit kért fel főszereplőnek. Merthogy Adrien Brody meghökkentő, de remek választás volt, ugyanis a félig magyar színész – édesanyja, Sylvia Plachy magyar származású, jelenleg New Yorkban élő fotóművész – elsősorban művészfilmekben szerepelt és aratott sikert korábban, lásd A zongorista (2002) vagy az Utazás Dardzsilingbe (2007), itt viszont kigyúrta magát, és abszolút meggyőző, mint a mindent látott harcos, aki képes más harcosokat vezetni, döntéseket hozni és olyan lényekkel szembeszállni, akik százszor erősebbek nála.
Van egy olyan érzésem, hogy a Ragadozók, amelyet Pados Gyula fényképezett, és amelyben Topher Grace és Alice Braga is fontos szerepet kapott – egyikük kifejezetten negatívat, másikuk pozitívot - erősen alulértékelt alkotás, amit egyszer újra fel fognak fedezni.
