Nagyon érzelemdúsan, de a lehetőségekhez képest kissé talán döcögősen indult be a Trónok harca várva várt utolsó, 8. évada. Az Alien-filmeket (sőt, Top Gunt!) idéző, ütős 1. epizód után egy jóval lassabb tempójú, nagy találkozásokkal és sok borozgatással teli 2. rész jött, ami után mindenki meg volt győződve arról, hogy soha többé nem fognak ennyit együtt mutatkozni ezek a közönségkedvenc szereplők, mert közeleg az Éjkirály serege és a nagy haddelhadd. A 3.  rész várostromáról már tavaly óta tudni lehetett, hogy 55 napon és éjszakán keresztül forgatták hozzá a látványos harci jeleneteket Észak-Írországban, a Tyriont alakító Peter Dinklage azzal hencegte tele a sajtót, hogy „ehhez a képest a Fattyak csatája csak egy vidámparki bolondozás volt!”

Igaza volt Dinklage-nek, iszonyú hangulatos lett a sárkánylánggal turbózott, éjszakai várostrom –  nagy kár, hogy ebből jóformán semmit sem lehetett látni...

Én ugyanis naivan azt hittem, hogy hétfő délelőtt az HBO GO-nak hála egy laptopon is simán meg tudom nézni az új epizódot – hát nem. Szuper, hogy több, mint egy órányi harcot kaptunk a készítőktől, de én csutka fényerőn is csak ennyit láttam a játékidő felében a Deres vára előtti tüzeskedésből:

És bizony ennyi év után az ember egy kicsit többet várna a Trónok harcától, mint egy halálhörgéssel és sikolyokkal teli, zombis tematikájú rádiójátékot. No persze azért nagy duzzogva így is ki tudtam mazsolázni a 8 legmenőbb jelenetet.

V I G Y Á Z A T ,  S P O I L E R V E S Z É L Y ! ! !

1. A Vörös Papnő visszatérése

Azt már a kiszivárgott (fanfiction) sztoriváz is meglebegtette, hogy Melisandre hiába vonult félre látványosan a történetből a 7. évadban, vissza fog térni, hiszen ki más győzhetné le az Éjkirályt és vele a halált meg az örök sötétséget, ha nem a R'hllor, a Fény Ura? Melisandre látványosan lángba borította a mágiájával a dothraki harcosok pengéit! Persze amilyen parádés volt a dothrakiak lovasrohama a lángoló arakh-okkal, annyira para volt, ahogy a vad horda egyszer csak eltűnik a fekete sötétségben, a zombiseregre dobált, lángoló hajítógép-lövedékekkel együtt. Itt már lehetett sejteni, hogy az Éjkirály valami iszonyatosan erős, gonosz mágiát vetett be az élőholt armada védelmében, ami ellen hőseink sajnos tehetetlenek...

2. Bánatos Edd halála

A derék Bánatos Edd a kezdetek óta hűséges cimborája volt Havas Jonnak, évadokon át vállt vállnak vetve, igazi fogadott testvérekként küzdöttek a Falon innen és túl a Vadak meg a Mások ellen. Így aztán igen szomorú lettem, hogy meghalt – írnám, ha láttam volna belőle bármit is ebből a torokszorítónak szánt jelenetből. Amit sajnos úgy kellett utólag visszakeresnem a YouTube-on, hogy megbizonyosodjak róla: tényleg a jó Eddet nyársalta-e fel egy zombi, vagy az Éjjeli Őrség valamelyik másik, csapzott hajú, szakállas harcosát...

3. Lyanna harca az óriással

A korábbi Trónok harca-évadokban már láthattuk, mennyire menő, ha egy havas tájon Westeros mitikus óriásai is bekapcsolódnak az emberek háborújába. Ezúttal az Éjkirály seregében bukkant fel egy iromba nagy, toprongyos Góliát, akivel XXI. századi Dávidként nem más küzdött meg, mint a kis Lyanna Mormont – és ezt kivételesen látni is lehetett, mert Deres már félig-meddig lángokban állt a szereplők háta mögött.

4. Beric Dondarrion halála

Alapvetően nem lettek volna rosszak az epizód sötét folyosókon játszódó, beszaratós jelenetei, de nem igazán lehetett látni belőlük semmit. Volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy a Vérebet kapták el a zombik, de persze egy közeli képnél már látni lehetett, hogy a félszemű Dondarrion áldozta fel magát, hogy Aryáék egérutat nyerhessenek. Sajnos ezúttal már nem volt ott Dondarrion mellett Myr-i Thoros, hogy R'hllor kegyelméből hetedszer is feltámassza...

5. Az Éjkirály egy legyőzhetetlen Terminátor

Az epizód felénél szinte már ujjongtam, hogy a nyavalyás Éjkirály személyesen is beszállt Deres ostromába – mert az élőholtak oldalára átállított zombisárkány kék lángokat okádva kezdett el kergetőzni a szintén sárkányháton lovagló Daenerysszel és Havas Jonnal, és egyből világosabb árnyalatokat kaptak a jelenetek! Sajnos kiderült, hogy a sárkányláng nem különösebben hatja meg az Éjkirályt: pont úgy sétált ki a tűzből, mint a Terminátor fémcsontváz James Cameron klasszikusában. Havas Jon pedig egy olyan ütős jelenetben indult el lekaszabolni az elhullott barátait sorra feltámasztó, pokolbéli ősgonoszt, amit bármelyik fantasy blockbuster megirigyelhetett volna!

6. Theon Greyjoy halála

Ahhoz képest, hogy Theon mekkora arrogáns, rátarti seggfej volt a történet legelején, egész jólelkű, hősies figura lett belőle a fináléra – bár meg kell hagyni, elég sok kínzás és szenvedés árán jutott el idáig, más simán beleőrült vagy belehalt volna. Jól megkomponált és megindítóan szép volt az utolsó jelenete, amikor az élete árán is meg akarta védeni Brant, a Háromszemű Hollót, a kamera pedig hol őt, hol a csatatér őrült káoszában kóválygó Havas Jont, hol pedig a Sansával menekülő Tyriont mutatta.

7. Arya megöli az Éjkirályt

Nem tudom, ki hogy van vele, én végig azt éreztem, hogy Arya nagy dolgokra lesz hivatott ebben a részben. De nem azért, mert ő George R. R. Martin egyik kedvenc karaktere, és még csak nem is azért, mert a Vörös Papnő az epizód elején jelentőségteljesen ránézett, hanem mert egyszerűen dőreségnek tartottam volna, ha ennyi évadon át építgetnek fel a showrunnerek egy ilyen jó karaktert, és a végén kiderül, hogy totálisan felesleges volt az aranyos Stark-kislánynak szívós munkával két kontinens legveszedelmesebb orgyilkosává képeznie magát. Mert jön egy pudvás fogú zombi, és kinyírja lenn a kazamatákban! Szerencsére nem ez történt, épp ellenkezőleg!

8. Ser Jorah Mormont halála

Nem lenne természetesen Trónok harca a Trónok harca, ha nyugodtan fellégezhetne a néző azután, hogy hópelyhekké robbant a széria első számú főgézengúza, a legyőzhetetlennek hitt Éjkirály... Hiszen ugye nem elég, hogy elhunyt egy rakás emlékezetes mellékszereplő ebben az epizódban, a készítők még jól meg is forgatták a sajgó sebben a rozsdás kést azzal, hogy a jó Ser Jorah Mormonttól is örök búcsút kell vennünk. Bevallom férfiasan, az epizód megtekintése során itt szorult össze először a torkom és lett fátyolos a tekintetem... A számtalanszor elbukó, de mindig talpra álló, árulónak, halálos betegnek és lesajnált, rozzant vén csontnak titulált Mormont volt ugyanis az egyik kedvenc karakterem! Nagyon imponáló volt ugyanis, hogy sosem tudta senki sem megtörni, hiszen még a legkilátástalanabb helyzetekben is erőt merített a Daenerys iránt érzett plátói szerelemből, és hősiesen összeszedte magát – még akkor is, amikor már mindenki lemondott róla! Viszont érdekes módon az utolsó jelenetben a hóban össze eső, fiatalító medáljától megfosztott Mellisandre öreganyót már egyáltalán nem tudtam sajnálni, túl sok disznóságot csinált ahhoz a korábbi évadokban.