Kínozd magad a valaha készült egyik leggagyibb filmmel!

A Wayans testvérek produkciójához képest a Gyagyi mami filmek valahol a Keresztapa magasságában leledzenek, és a film mégis sokak kedvence a mai napig.

Persze, vannak sokkal rosszabb filmek is, mint a Feketék fehéren (2004), például a Kiscsávó (2006), amiben egy törpe növésű fekete férfi egy csecsemőnek adja ki magát – arra már nem emlékszem, hogy ki, de arra sajnos igen, mikor cuppan valakinek a mellére! -, de érdekes módon a tettesek ugyanazok. A Wayans tesók!

A Wayans testvérek, név szerint Marlon Wayans, Shawn Wayans és Keenen Ivory Wayans ugyan rendes filmekben is szoktak játszani, de idétlen és vaskos horrorparódiáik által lettek igazán ismertek, lásd Horrorra akadva 1 és 2 -, és mivel bejött a közönségnek a baromkodás, felbátorodtak a dolgon, és már saját történeteket raktak össze, olyat, mint a Feketék fehéren. Ami mellesleg szintén paródiának indult, meghökkentően az Elfújta a szél kifigurázása lett volna, az eredeti, The Miltons címet pedig azért kapta, mert Paris Hilton rovására poénkodtak volna Beverly Hillen, de aztán nyilván kiderült, hogy az eredeti film jogdíjas, Hiltonéknak pedig sok pénzük van ügyvédre, így a két Wayans tesó azt tette, amit nyilván rég tenni szerettek volna: fehér nőnek öltöztek. De miért is?

Adott két gazdag fehér liba, akik egy puccos társasági eseményre igyekeznek, ám a rendőrség félti őket, mert valaki mostanában gazdag fehér csajokat rabol el. A kísérést két szerény képességű rendőrre, Marcus (Marlon Wayans) és Kevin Copeland (Shawn Wayans)  ügynökre bízzák, akik a film elején már elpuskáznak egy bevetést, és persze most is bénáznak: a két szépség megsérül. Hogy bizonyíthassák rátermettségüket, merész tervvel rukkolnak elő: ők fogják eljátszani a két kikapós díva szerepét. Innentől az történik, hogy mindenki ráindul valakire, berobbannak a hormonok, mert ugye az mindig vicces, ha valaki folyton kanos, de lepattintják, és a gazdag fehérekről kiderül, hogy rohadt sznob barmok, de mire is számítunk egy olyan vígjátékban, amit vidám fekete srácok raktak össze.

A rendező ugyanis a harmadik Wayans tesó, Keenen Ivory Wayans volt, aki a tesókkal együtt a a forgatókönyvírást és a producerkedést is bevállalta, és ami azt illeti, nem vették túl komolyan magukat, és nem is fogták vissza magukat. A filmmel nem is az a gond, hogy otromba - a Horrorra akadva filmekben durvák dolgok vannak -, hanem az, hogy ezek a poénok nagyon buták, tompák, bambák. Maga az alappoén a legrosszabb az összes közül, a fehérre sminkelt, színes kontaktlencsés, parókás nagydarab fekete srácok látványa, az valami borzasztó. És nem tudom, miért van ez a régi vígjátéki fogás, hogy a női ruhába öltözött pasik viccesek, de ez itt halmozottan nem az, és nem ideológiai okokból, hanem mert ők konkrétan rémesen néznek ki.

Attól persze, hogy egy film csapnivalóan rossz, még szerethetik az emberek, és a Feketék fehéren, ami 114 millió dolláros bevételt hozva 2004 egyik legsikeresebb filmje lett, 7.9 ponton áll a PORT.hu-n, az adatlapon is van, aki jót ír róla. A legtöbben persze savazzák, így, vagy úgy. „Kikérem magamnak! Gusztustalanul alpári, amerikai blődli! De minden percét élveztem ! :)” – Írja valaki megengedően, más viszont sokkal szigorúbb volt, mondván: „feketedésig ütném az írót és a producert”.