120 évvel ezelőtt, 1902. november 24-én született Kecskeméten a XX. századi magyar színjátszás egyik legismertebb és legnépszerűbb komikusa, a Kossuth-díjas érdemes és kiváló művész, a nagy nevettető, Latabár Kálmán,

vagy ahogy mindenki nevezte: Latyi.

Latabár Kálmán egy igen híres színészdinasztia leszármazottja volt. Már a dédapja, Latabár Endre is neves színész volt, akárcsak a nagyapja, Latabár Kálmán Árpád, és az apja, id. Latabár Árpád. Fia, ifjabb Latabár Kálmán ugyancsak színész lett.

Latabár egy kiváló tánctudású komikus volt, féktelen komédiázó kedvvel. Jellegzetesen méltatlankodó hanghordozása, „virtuóz ügyetlensége” és a sajátos humora óriási népszerűséget hozott számára. Nemcsak a Horthy-korszakban, de később a Rákosi- és a Kádár-rendszerben is ünnepelt színésznek számított. Spontánnak tűnő, bohókás színpadi „rögtönzéseit” valójában rengeteg próba és gyakorlás előzte meg, vagyis a csetlő-botló mozdulatai mind az alapos felkészülésének az eredménye volt.

Latabár a híres  színésznő-drámapedagógus Rákosi Szidi színiiskoláját végezte el. Épp 100 éve, 1922-ben lépett először közönség elé a Várszínházban, mint táncos komikus. Ezután a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, majd 1927 és 1933 között Árpád öccsével együtt zenés artistaszámokkal turnézott külföldön. Felléptek a világhírű rendező, Max Reinhardt színházában is, a kritikusok ekkoriban az európai fiatal színésznemzedék legjobbjának tartották, Buster Keatonhoz és Charlie Chaplinhez hasonlították.

Hazatérését követően különböző fővárosi zenés színházakhoz szerződött, majd a második világháborút követően 1945-től kezdve egészen az 1970-ben bekövetkezett haláláig a Fővárosi Operettszínházban játszott. Máig emlékezeteset alakított Menelaosz (Offenbach: Szép Heléna), Bóni (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő), Frosch (Strauss: A denevér) és Nyegus (Lehár Ferenc: A víg özvegy) szerepében. Súlyos cukorbetegsége eredményes kezelését azonban megnehezítette a színészmesterséggel járó állandó stressz és a rendszertelen életmód. Utolsó heteit már kórházban töltötte, ahol az állapota válságosra fordult. 1970. január 11-én örökre lehunyta szemét.

Latabár Kálmán persze nemcsak a színpadon, de a mozivásznon és a tévéképernyőkön keresztül is meghódította a nézők szívét. Első filmje az 1936-os Sportszerelem volt, amit később megannyi emlékezetes produkció követett még, így aztán nincs is mit csodálkozni azon, hogy a mai napig vetítik a hazai csatornák a Latabár-klasszikusokat. Latabár Kálmán filmes és színházi szerepei közül szedtük most össze a legmegkapóbbakat és a legviccesebbeket.

1. Egy bolond százat csinál (1942)

Generációk kedvenc filmje, ami akár Hollywoodban is készülhetett volna, elvégre Latabár legalább olyan viccesen dobálja a tortát, mint Chaplin vagy Stan és Pan, és mellé úgy ropja a rongylábával a bugit, mint Fred Astaire, meg a táncparkett többi álomgyári ördöge. A népszerű Szüle Mihály-bohózat filmváltozatában Kabos Gyula helyett Latabár Kálmán brillírozott kettős szerepben, mint Dömötör, a fifikás főpincér, aki álszakállat ragasztva megszólalásig hasonlított Rod-Igor Szu-Azerew grófra, a világhírű oroszlánvadászra, nem kevés bonyodalmat okozva ezzel – a néző legnagyobb örömére.

2. Egy szoknya, egy nadrág (1943)

A XX. században a félreértéseken alapuló vígjátékok egyik közkedvelt alapszituációja volt a nőnek öltözött, csetlő-botló férfi. Latabár ezúttal egy Sóvári nevű színészt alakít, aki egy olyan színésznőbe szerelmes, akinek névházasság révén mesés spanyolországi örökségben reménykedő, elszegényedett gróf is udvarol. Sóvári iszonyatosan féltékeny a vetélytársára, és hogy a színészi kvalitásait bebizonyítsa, spanyol örökösnőnek öltözve jelenik meg a pesti szállodában, hogy mulatságos jelenetek során leckéztesse meg a grófot, aki lelkesen udvarolni kezd neki.

3. Mágnás Miska (1949)

Szirmai Albert 1916-ban bemutatott operettjéből Keleti Márton rendezett kirobbanó sikerű mozifilmet 1949-ben: a Mágnás Miska ugyanis máig a hazai filmgyártás legnépszerűbb alkotásának számít a maga 9,5 milliós nézettségével. A Rákosi-rendszer filmgyártása alighanem tudatosan állította be a vasútépítéshez szükséges telkekkel panamázó, kapzsi tökfilkóknak a régi világ arisztokratáit, akiknek az eszén ráadásul pont a címbéli lovászfiú, Miska járt túl, amikor modern kori Ludas Matyiként grófnak öltözik. Latabár Kálmán raccsoló Pixi grófja nyilvánvaló fricska a Horthy-korszak úri osztálya felé, de egyszerűen nem lehet nem szeretni ezt a kacagtatóan modoros figurát!

4. Állami áruház (1952)

Gertler Viktor fergeteges vígjátéka Fényes Szabolcs fülbemászó slágereivel, és olyan színészóriásokkal Latabár Kálmán mellett,  mint Feleki Kamill, Gábor Miklós és Gózon Gyula. A filmben egy állami áruház és sok-sok dolgozójának élete elevenedik meg, ahol a munkásból lett igazgató „új szellemet visz be” az áruház régi, kapitalista szemlélettel kialakított életébe. Ha lehántjuk a nyilvánvaló propaganda-köntöst a filmről, egy ma is élvezhető, zenés vígjátékot kapunk, ami kacagtatóan mutatja be a munkahelyi szerelem fényes és árnyékos oldalát.

5. A képzett beteg (1952)

Latabár Kálmánnak ez a 23 perces rövidfilmje lényegében Moliére legismertebb színdarabjának, a Képzelt betegnek a mulatságos parafrázisa, egyúttal némi szurkálódó-piszkálódó társadalomkritika a szocialista rendszer „táppénzcsalói” ellen, Makk Károly rendezésében. Ízig-vérig Latabár stand up comedyt láthatunk – abból az időből, amikor mi, magyarok, még azt sem tudtuk, eszik-e vagy isszák-e ezt a szórakoztatóipari műfajt.

6. Péntek 13 (1953)

Nyilvánvalóan a Rákosi-rendszer eme sematikus, népoktató filmje is eltűnt volna a süllyesztőben, ha a didaktikus történetet nem teszi felejthetetlenné a magyar színjátszás két állócsillaga, Kiss Manyi és Latabár Kálmán. A mai szemmel nézve kissé már bugyuta, de mindenképpen humoros történet lényegében egy üzenet a dolgozó népnek: tessék, így kell küzdeni az olyan „kispolgári csökevények” ellen, mint a népi hiedelmek és babonák!

7. Fel a fejjel (1954)

Keleti Márton keserédes vígjátéka 1945 tavaszán, a második világháború végóráiban játszódik. Magyarországon még javában dúlnak a harcok, így Peti bohócnak (Latabár felejthetetlen alakítása) egy határ menti kisvárosban tartott sikeres előadása után meggyűlik a baja a nyilasokkal. Kalandok egész sora után főhősünket a falhoz állítják, mint katonaszökevényt, ám a pokol tornácán is mindig vidám bohócnak az utolsó kérése, hadd adja elő végre-valahára élete nagy mutatványát...

8. A denevér tévés közvetítése

A denevér ifj. Johann Strauss háromfelvonásos operettje volt, amelyet a budapesti Népszínházban és az Operaházban is nagy sikerrel játszottak az 1874-es bécsi premier után. Sőt, még az 1960-as évek végén is népszerű darab volt, főleg mert ekkor a színházi előadásokat már a Magyar Televízió is közvetítette. Az ekkor már nyugdíjas korú Latabár Kálmám Frosch-t, a pityókás börtönőrt alakította az operettben, természetesen hatalmas sikert aratva a nézők körében.

9. A Csárdáskirálynő színházi közvetítése

A Csárdáskirálynő Kálmán Imre legismertebb és legnépszerűbb operettje, amit az 1915-ös bécsi ősbemutatója óta a mai napig előszeretettel vesz fel a repertoárjába minden magyar színház. Bár a sokak által tömény giccsnek titulált darab leginkább a Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád...-at éneklő, bonviván Rátonyi Róberttel forrt örökre össze, azért Latabár Kálmán is igen emlékezetes alakítást nyújtott benne Bóni grófként. Elvégre mindenki látta már legalább egyszer a tévében (ha más nem, a háttérben duruzsoló Önök kértékben), amikor Latabár Rátonyival és Németh Marikával együtt rázendít a Hajmási Péter, Hajmási Pálra. Mondjuk érdekes módon az elmúlt 107 évben senkit sem zavart, hogy ebben az operettben nincsen se Hajmási Péter, se Hajmási Pál nevű szereplő...

10. Latabár Kálmán és ifj. Latabár Kálmán duettje

Bár pontos évszám nincs hozzá, a Csárdáskirálynő című operettnek kering a videómegosztókon egy olyan szívmelengető részlete is, amely egy színházi közvetítésből lett kiollózva, és a két Latabár némi élcelődés után együtt éneklik el benne a jól ismert A lányok, a lányok, a lányok angyalok dalt.

Nyitókép forrása:  Fortepan / Jankovszky György.